Cikkek

Orbán Szilvia

2022. április 22.

A fotós a kattintás pillanatában ritkán gondol bele, hogy tevékenységével ő maga is történelmet ír.

Nem sokkal azt követően, hogy a XIX. század elején a fényképezést feltalálták, a fotósok egyik leghálásabb témája, az ember és a természet után, az étel lett. Az amerikai FoodAndWine magazin 40. születésnapja alkalmából séfek, történészek és fotósok gondolták végig,

melyek azok a fényképek, amelyek szerintük a gasztroágazat számára különös jelentőséggel bírnak, vagy valamiért mérföldkőnek számítanak.



Egyes fotók az adott időszak korszellemét dokumentálják kiválóan, másokkal az épp aktuális gasztrotrendeket kapták lencsevégre, de olyan is akad közöttük, amelyről később kiderült, hogy egy ikonikus pillanatot örökített meg. Ezekből a fényképekből válogattunk, most mi is megmutatunk belőlük 13+1-et.

1957: Tejcsepp-korona / Harold Edgerton



Edgerton, az MIT elektrotechnika professzora, az ötvenes évek második felében a villanólámpákkal és a fényképezőgép zár motorjával végzett kísérleteket. A tejcsepp becsapódásának pillanatát megörökítő sorozata

vezetett az elektronikus vaku kifejlesztéséhez, amely aztán mindörökre megváltoztatta a fényképezést.

1963: Julia Child a Francia séf díszletében / Paul Child



Első, máig nagy jelentőségű könyve – Mastering the Art of French Cooking – kiadása után Julia Child egy talán még fontosabb projektbe, egy tévés főzőműsor készítésébe kezdett. A Francia séffel Child a főzést kiemelte a szükséges kötelesség státuszából, és a mindennapi embereknek is megmutatta, hogy lehet igazán örömteli, kreatív tevékenység is. Mindazonáltal, az elhíresült fotó, amelyet Julia férje lőtt, épp

azt mutatja meg, milyen röhejesen sok meló van egy ilyen főzőműsor összeállítása mögött.

Hiszen a Child stábja által végzett feszes háttérmunka nélkül Julia főzései sem lettek volna annyira élvezetesek és szórakoztatóak. Ez a szemlélet a mai napig jellemzi a műfajt.

1972: Vacsora… vagy diplomácia? / Ollie Atkins



Amikor 25 év után az amerikai és a kínai diplomácia újra találkozott 1972-ben, a kínai fél nagyszabású, 600 fős bankettet adott Sanghajban. A fenti fényképet készítő Atkins egyike volt a Nixont kísérő hat amerikai fotósnak, akik engedélyt kaptak a történelmi vacsora megörökítésére, ahol többek között különböző gombócokat, sült rizst és cápauszony levest is felszolgáltak. Az amerikai elnök kedvence állítólag a pekingi kacsa volt, aminek hamar híre ment az USA-ban is:

a vacsora után az emberek szinte megrohamozták az Egyesült Államokban működő kínai éttermeket, és mindenki kóstolót akart – ma úgy tartják, hogy ez volt a kínai konyha amerikai térhódításának egyik legnagyobb robbanása.

1976: Párisz ítélete / Bella Spurrier



Az angol Steven Spurriert senki sem vette komolyan, amikor párizsi borüzletében vaktesztes kóstolót szervezett. Az eseményen csupán egyetlen újságíró jelent meg, és a kizárólag francia borkedvelőkből álló zsűri biztos volt a francia borok fölényes győzelmében – viszont mindenki megdöbbenésére mind a fehér (Chateau Montelena chardonnay,1973), mind a vörös (Stag’s Leap cabernet sauvignon, 1973) kategóriában amerikai, közelebbről kaliforniai borok győztek. Ezzel

a kaliforniai borok mindörökre átrajzolták a világ bortérképét.

1976: Le Technique / Leon Perer



1976-ban Jacques Pepin séf kiadta a La Technique című könyvet, amelyben mintegy 200, fontos kulináris technikát magyarázott el a laikusoknak, fázisfotók segítségével. A fotós Perer

úttörő képei tízezreknek mutattak be olyan, addig kevéssé ismert konyhai műveleteket, mint például az articsóka megpucolása, vagy a kagyló steak formázása.

1977: Lefagyasztva / Irving Penn



165 – ennyi Vogue címlapfotó fűződik Irving Penn összesen 66 éves divatmagazinos munkásságához. Penn azonban nem csak a fashion ágazatban tette le a névjegyét: a fentihez hasonló,

letisztult ételképei az utána következő fotós és stylist generációknak jelentettek inspirációt.

„Imádom a munkáiból áradó művészi egyszerűséget. Remélem, hogy ez valahol az én képeimen is tükröződik” – fogalmazott a fotós Jen Causey.

„Megtanultam tőle, hogyan vetkőztessünk le egy képet a lényegéig, és hogyan komponáljuk meg úgy a fotót, hogy a néző szemét épp oda vezessük, amit láttatni szeretnénk” – magyarázza Victoria Granof, aki egy évtizeden át volt Penn ételstylistja.

1990: Marco Pierre White portréja / Bob Carlos Clarke



A divatfotós Clarke egy éven át gyakorlatilag Marco Pierre White első éttermében élt, és megörökítette a séf minden lépését. Ebből az időszakból született aztán a White Heat címet viselő, félig életrajzi, félig pedig receptes könyve.

A White-ról és csapatáról lőtt dinamikus fotók jelentősége az, hogy

egy totálisan új generációt vonzottak a konyhaművészet berkeibe, ráadásul bevezették a „séf, aki rossz fiú” karakterét is az ágazatba

– a soviniszta, fölényes, esetenként drogozó vagy iszákos konyhafőnök archetípus sok helyen a mai napig tartja magát.

1994: Menestra en Texturas / Francesc Guillamet



A klasszikus zöldségragu teljes újragondolása: mandula sorbet, különféle zöldség mousse-ok, pürék és graniták, bazsalikomvíz és gyökérzöldség hab

– az elBulli séfje, Ferran Adria olyan új technikákat alkalmazott, és úgy játszott a textúrákkal, a megjelenéssel, és legfőképpen a vendégek elvárásaival, mint azelőtt még senki.

Ezzel a konceptuális ételek új korszaka kezdődött el, totális kulináris forradalmat előidézve az egész világon.

2006: Aratás / Jim Richardson



A National Geographic fotósa egy kisrepülőről érzékeltette az ipari méretű búzaaratás képtelen léptékeit, egyben az abban rejlő esztétikumot is.

2010: Latte művészet / Ashley Gilbertson



Az, ahogyan ma a kávéhoz viszonyulunk, nagyban köszönhető azoknak a baristáknak és üzlettulajdonosoknak, akik annak idején úgy határoztak, hogy

a „rendben van” nem elég jó, ha kávéról van szó, és hogy minden egyes cappuccino és latte lehet – és legyen is – kiváló és emlékezetes; a mesterség és a technika kifejeződése.

Ez a szemléletváltás pedig bizony nem a nagy kávézóláncoktól indult, hanem azoktól a fura szakbarbároktól, akik nem tudták félvállról venni a dolgokat, és akik hittek abban, hogy a kávé valódi művészet.

2010: Lady Gaga „húsruhája” / Frederick M. Brown



Az extravagáns énekes-dalszerző 2010-es MTV Video Music Awards-os gálaruhája sokaknál kiverte a biztosítékot. Bár az állatvédők

erősen támadták a Nicola Formichetti által tervezett outfitet, a ruha üzenetéről még sokáig beszéltek:

Gaga az amerikai hadsereg politikája ellen tiltakozott vele.

2011: Széthasítva / Ryan Matthew Smith



Ez az eszméletlen fotósorozat a Nathan Myhrvold-féle Modernist Cuisine számára készült. A művész egyetlen képhez több mint 30 fotót illesztett össze, hogy a kettévágott grillek, wokok stb. segítségével megörökítsék a sütés-főzésben feszülő izgalmas dinamizmust.


2015: #pizza / Rick Poon



A pizza, nagyjából 30 millió nyilvános poszttal, az Instagram egyik legnépszerűbb ételfotó-témája, és ez valójában csak a jéghegy csúcsa. Az, hogy az ételekről képeket készítünk, ma már annyira a mindennapjaink részévé vált, hogy az éttermekben sem lepődünk meg, ha a szomszéd asztalnál villan a vaku. Manapság teljesen természetes, ha a hírfolyamunkban látott süteményre vadászunk a következő romantikázáshoz, mint ahogyan az is, ha a séfek igyekeznek minél instaképesebb fogásokat megálmodni, hiszen ez az, ami ma behozza a vendégeket.

Arra, ahogyan ma étkezünk, kétségtelenül óriási hatással van a közösségi média.


+1: popkultúra



Az ételek és az italok mellékszereplőkből lassan a sorozatok és filmek fontos szereplői lettek. A Jóbarátokhoz hasonló sitcomokban az éttermek már nem csak olyan helyek voltak, ahol a karakterek épp ettek vagy ittak valamit, hanem fontos közösségi gyülekezőhelyek is. Az Oscar-díjas, 2004-ben megjelent Kerülőutak (Sideways) című filmben két barát járja be Kalifornia borászatait, de az alkotás nem csak az elismerés miatt vált fontossá:

a borászok szerint az amerikai pinot noir ennek a filmnek köszönheti a felemelkedését

(a bemutatót követően jelentősen megemelkedtek az eladások). Ha pedig a Szex és New York lánybandájára gondolunk, valószínűleg hamar beugrik a martinis poharakból kortyolgatott, halvány rózsaszínű koktél is, a Cosmopolitan, amely a világ minden táján nők ezreihez vitte el a New York-i életérzést – kicsit könnyebb volt ezt a citromos vodkából, Cointreau-ból, áfonyaléből és lime-ból készített italt kérni a buliban, mint mondjuk beújítani egy kétszázezres Manolo Blahnik-cipőt.


Legújabb magazin számunk!

Megnézem Szeretnék előfizetni a magazinra