...hiszen megtette kötelességét. 10 nap múlva bezárja kapuit a Mór24 étterem, amely 3 éve nyitott izgalmas koncepcióval és ételekkel Balatonfüreden. 2022-ben, nyitása második évében Bib Gourmand minősítést kapott a Michelin Guide-tól. Az elnyert cím azt jelenti – kitűnő ételek, megfizethető áron. A díj új vendégeket hozott a tulajdonos-házaspárnak, mégsem tudták életben tartani a Mór24-et. De vajon hogyan maradhat talpon egy balatoni étterem ezekben a válsággal nehezített években?

Érdemes végigvenni a balatoni vendéglátóhelyek típusait.

Akik itt maradtak...

A szocialista évtizedekből megmaradt koncepcióval csak néhányaknak sikerült talpon maradnia. De tény, hogy még mindig vannak olyan helyek, amelyek a régi módszerrel üzemelnek. Június közepén nyitnak, augusztus végén zárnak. Valamikor augusztus huszadika után, hiszen még mindig él az a közvélekedés, hogy augusztus 20-án véget ér a balatoni szezon. Közben kiveszik a helyből, amennyit tudnak. Ki tisztességesebben, ki gátlástalanabbul.

Szerencsevadászok

Óriási marketingbüdzsével megnyitott helyek, amelyek szakmailag nincsenek kellőképpen megalapozva. Néhány hétig jól futnak, aztán új szakácsok jönnek-mennek. 1-2 éven belül kikerül rájuk az „eladó” tábla.

A kötéltáncosok

Nagyon jól átgondolt bisztrókonyhát visznek. Nincs varázslás, kísérletezés, de az ételek finomak. A nyitvatartást az időjáráshoz kötik. Most például még csütörtökön is sok jó bisztró kinyit, hiszen jönnek a vendégek a szép, őszi napsütésben. Hamarosan már csak péntektől vasárnapig nyitják meg kapuikat. A novemberi libanapokat még bevállalják, aztán téli szünetre vonulnak. Esetleg karácsony táján még jelentkeznek, főleg elviteles ételekkel. Március végén, április elején már érdemes érdeklődni. Ha jó az idő, már be lehet ülni ebédelni, vacsorázni egy könnyű kabátban.

A szálláshellyel rendelkezők

A legbiztosabb lábakon álló vendéglátóhelyek. Ha színvonalas a szálláshely és jók az ételek, mindig lesz annyi vendég, akik a helyet megtartják. Az alapszemélyzet egész évben munkához és fizetéshez jut, a helyszín így alkalmas a tisztességes szakmai munkára, a magas minőségű vendéglátásra.

A Mór24 egyik kategóriához sem tartozik, mégis nagyon fontos volt a jelenléte. A munkájukkal inspirálták a környezetüket és élményekhez juttatták a vendégeiket. Néhány gondolatuk azonban tévedés volt. Úgy gondolták, hogy meg tudják nyerni a helyi lakosokat, így teszik biztonságossá a működésüket. Energiát is fektettek ebbe a munkába. Megjelentek a helyi médiában, hirdetéseket is megjelentettek. Akciókkal próbálták bevonzani a füredi polgárokat. Pizzanapokat hirdettek, amelyeken a lakcímkártyával érkező vendégek extra kedvezményt kaptak. A hirdetés sikeres volt, dugig volt az étterem. Lakcímkártyával azonban csak egyetlen egy vendég érkezett.

Megértették, hogy még egy 10 ezer lakos feletti város sem tud eltartani egész évben egy bib gourmand színvonalat hozó éttermet.

Almás Edit, az egyik tulajdonos le is vonta a következtetéseket:

„Nagyon nehéz döntés volt és hosszú ideje fontolgattuk. Mikor kimondtuk és kiírtuk az erről szóló posztot, össze is omlottam. Egész este sírtam, Tamás (Albrecht Tamás séf, a másik tulajdonos) meg vigasztalt. Aztán jönnek azok a napok, amikor az ember meginog. Hiszen ilyenkor elkezdenek dőlni a foglalások. Még egy-két nap, és az utolsó nyitvatartási napokra egyetlen helyünk sem marad. De persze tudom, hogy ha nem zárnánk be, ez nem történne így. Ilyenkor mindenki azt kérdezgeti, hogy megbántuk-e, kudarcnak tekintjük-e a bezárást. Nagyon rossz érzés, hogy bezárunk, három évünk minden kreativitását ebbe a helybe öltük. Azt viszont nem gondolom, hogy kudarc lett volna a Mór24 három éve. Rengetegen megismertek minket, ismerik Tamás munkáját. Ismerik a gondolkodásmódunkat. Ha Budapesten nyitottunk volna, lehet, hogy eltűnünk a forgatagban. Most végigcsináljuk a zárás heteit, elmegyünk néhány hétre, kipihenjük magunkat és közben gondolkodunk. Nyilván maradunk a vendéglátásban, ehhez értünk. De hogy hol… azt még nem tudom. Még az is előfordulhat, hogy visszamegyünk külföldre. De ez az utolsó gondolat most a sok közül. Maradni szeretnénk, remélem fogunk is.”