Az apátsági termékeknek - legyen szó sörről, likőrről, lekvárról vagy sajtokról - az utóbbi években igencsak megnőtt a népszerűsége. Nem véletlenül, hiszen megtestesítik mindazt, ami ma egy tudatos vásárló bizalmának elnyeréséhez szükséges: megbízható minőséget, ellenőrizhető származást, fenntarthatóságot.
A piac szabályai azonban ugyanúgy érintik az apátsági gazdaságokat, mint bármely más termelőt. Nem elég a kiváló minőség, alkalmazkodni kell a fogyasztók megváltozott vásárlási szokásaihoz. A kézzel másolt kódexek és megsárgult imakönyvek mellett bizony az internetet is gyakran kell lapozgatni. A lelki békéhez ugyanis nem árt a megnyugtató pénzügyi egyensúly, amelyet a rendeknek ma már nagyrészben maguknak kell előteremteniük.
Veteményesből modern gazdaság
A boulauri ciszterci rendház szerzetesnői közösségi finanszírozási kampányt indítottak az apátsági biofarm fejlesztésére. A kitűzött cél 4 millió euró összegyűjtése, ennek érdekében a lelkes apácák bátran használják a social media adta lehetőségeket.
A csodás természeti környezetben, Toulouse közelében fekvő Sainte-Marie apátságot 1142-ben alapították. A második világháború után, 1949-ben öt, ciszterci rendhez tartozó apáca vette birtokba az akkor már jó ideje elhagyatottan álló épületegyüttest.
A ciszterci rend a Szent Benedek rend egyik ága,
hívei az “ora et labora” (imádkozzál és dolgozzál) tanítás szerint élnek.
Kitisztítottak egy földdarabot, amin gazdálkodni kezdtek saját szükségleteik kielégítése végett, majd rövidesen beszereztek egy tehenet és egy malacot. Ahogy egyre népesebb lett a közösség, úgy fejlődött a gazdaság is, hamarosan már nem csak maguknak készítették, hanem a helyi piacon árulni is kezdték a sajtot, pástétomokat, lekvárt, hajdinalisztet.
A monostorban világi személyek spártai egyszerűséggel berendezett szobákat bérelhetnek spirituális elvonulás céljából, és ritkaságnak számító, gregorián énekekkel kísért miséken vehetnek részt.
Ha úgy képzeljük el, hogy ráncos arcú apácák ájtatosan énekelgetnek és komótosan szöszmötölnek a kertben, akkor nagyot tévedünk. A monostorban zajló élet idilli és békés, de korántsem unalmas, inkább egy nyüzsgő méhkasra emlékeztet.
Ez itt a 21. század és egy női szerzetesrend 2.0-ás verziója.
Bár van az apátságnak 94 éves lakója is, az itt élő 27 nővér átlagéletkora 45 év, amely rendkívül alacsonynak számít ebben a közegben.
A közösség 45 hektáros területen folytat polikultúrás biogazdálkodást, gabonaföldeket, gyümölcsöst és konyhakertet művelnek, emellett állattenyésztéssel is foglalkoznak. “A fejlesztés létkérdés a közösségünk számára. A célunk egy istálló, egy sajt- és húsfeldolgozó üzem és egy üzlet kialakítása, a jelenlegi termelés megnégyszerezése.” - magyarázza Anna nővér, a projektmenedzser.
A beruházás előkészítése öt évet vett igénybe, költsége nem kevesebb, mint 4 millió euróra rúg. Ennek magyarázata az építészeti akadályokban keresendő: a román kori templom és a kolostor történelmi műemlékek, az ezzel járó szigorú szabályokat figyelembe kellett venni a tervezés során.
A mecénások adományai mellett az Okcitániai Regionális Tanács, az állam és az Európai Unió is biztosít forrásokat a beruházáshoz. A hiányzó összeg előteremtéséhez magánszemélyekhez fordultak, akik egy non-profit platformon keresztül támogathatják a projektet. Számítanak rájuk a támogatások lehívásáig tartó időszak finanszírozásában is egy kedvező kamatozású hitelkonstrukció formájában.
Isteni ínyencségek
A legtöbb látogatható kolostorban a belépőjegyekből befolyt összeg mellett a termékeladás is jelentős bevételi forrás. Néhol csak egy sarokban árválkodik pár ajándéktárgy, kiadvány, máshol ízlésesen berendezett butikon vezet át a látogató útja, ahol a helyi vagy környékbeli (többnyire ugyanahhoz a rendhez tartozó apátságok által készített) kézműves termékek - élelmiszerek és használati tárgyak - széles választéka csábít vásárlásra.
A forgalmat és ezáltal a bevételt nagymértékben befolyásolja a turistaszezon, ezt az apátsági gazdaságok úgy próbálják enyhíteni, ahogy tudják. Árulják termékeiket a környező falvak, városok piacain, a sajtokra, sörökre gyakran leszerződnek helyi vendéglátóhelyekkel, a nagyobbaknál pedig akár webshopból is lehet rendelni.
Az értékesítési problémákra ajánl megoldást a Divine Box, az apátsági termékekre specializálódott webshop. A fiatal és lelkes alapítók nagy segítsége
Matthieu testvér, a mondaye-i monostor kanonokja, akire a francia sajtó az apátsági biznisz pápája titulust ragasztotta.
Nem véletlenül, hiszen számos rendház hallgat rá értékesítési ügyekben, ismeretségi körének köszönhetően pedig minden specialitásról és újdonságról tud.
Trappista sajtvásár
A Divine Box már több ízben húzott ki apátságokat a pácból. A pandémia miatti étterembezárások miatt került bajba 2021 tavaszán a cîteaux-i rendház. Hirtelen nem talált vevőre temérdek sajt, a szűkös tárolókapacitás és a lejárati idő közelsége sürgős intézkedést követelt.
A trappista barátok 75 tehenet tartanak, az évi 140 ezer sajtból 1,2 millió eurós bevételük származik. Korábban még Ázsiába is exportáltak az 1925 óta gyártott, reblochon-típusú díjnyertes sajtból, tavaly azonban 4000 darab a nyakukon maradt.
Ekkor jött képbe a párizsi start-up, amely a meghirdetett akció keretében
24 óra leforgása alatt 2 tonna feleslegtől szabadította meg a papi manufaktúrát.
A minden várakozást felülmúló sikerhez hozzájárult az is, hogy csaknem az összes országos tévécsatorna és hírportál felkapta a szimpatikus kezdeményezés hírét.
Mára számos apátság termékei megtalálhatók a webáruházban. Csatlakozott az 1868-ban szintén trappista szerzetesek által alapított échourgnac-i rendház is, ahol 1923 óta ciszterci nővérek élnek. Gyógyteákat, lekvárokat, aszalt gyümölcsöket készítenek eladásra és ápolják a sajtkészítés hagyományait.
Háromféle sajtjuk közül
a legnépszerűbb a diólikőrrel bedörzsölt Trappe d'Échourgnac, amely périgord-i specialitásnak számít.
A Divine Box a tavalyihoz hasonló húsvéti akciójához is ezt a sajtot választotta: 1 tonna értékesítését tűzték ki célul - ezt sikerült újfent túlteljesíteni. Ennek köszönhetően a különlegességet a régió határain túl is megismerhették a vásárlók, a visszajelzések pedig egyértelműen pozitívak.
Az elégedett fogyasztó pedig hírét viszi a jó tapasztalatnak - így végül mindenki nyer.
