Sokan idegenkednek a bárányhústól. Régen nagyobb becsülete volt a báránynak: húsvétkor a tejes bárányból, pünkösdkor, aratáskor pedig ürühúsból készült az ünnepi pecsenye. Szüretkor is az ürügulyás és ürüpörkölt emelte a lakoma értékét, a birkagulyás pedig jellegzetesen magyar borkorcsolya volt.

A pünkösd a húsvétot követő ötvenedik napon kezdődik. Elnevezése a görög „pentekosztész” (ötvenedik) szóból ered. Az ünnep a tavaszi és nyári napforduló emlékét őrzi. 

Érdemes megemlíteni néhány népi hiedelmet.

Szerencsés lesz, aki pünkösd hajnalán születik.

A május első hajnalán merített kútvíz egész évre egészségessé tesz embert, állatot.

A pünkösd hajnali fürdés egész évre mentesít a kelésektől.

A tehenet nyírfaággal megveregetik, hogy jól tejeljen.

Sok helyütt kenyeret égetnek, és a hamuját a gabonaföldre szórják, hogy az aratás gazdag legyen. 

Az ünnephez tartozik a „mátkálás”, a komatál küldés, elsősorban egynemű, ritkábban különnemű fiatalok barátságának megpecsételésére. A mátkatálat személyesen vitték, vagy valakivel küldték a kiszemelt komának vagy mátkának. A megajándékozott - ha meg akarta pecsételni a barátságot - ugyanezt a tálat koszorú alakú kaláccsal vagy egyéb süteménnyel, gyümölccsel, szeszes itallal megrakva, esetleg hímzett vagy szőttes kendővel letakarva küldte viszsza a kezdeményezőnek. 

A legismertebb szokás a "pünkösdi király" választás, amely szintén ősi idők hagyományának emlékét őrzi. Ezt a népi hagyományt színes leírásokban ismerteti Jókai, főképp Egy magyar nábob című regényében. A pünkösdi királyságért a legények lovas versenyben, néhol a falu bikájával való viadalban vetélkedtek. A győztes „királyi pálcát” és kalapjára virágokból, szomorúfűzágakból font koszorút kapott. Kiváltságai közé tartozott, hogy legénytársai kiszolgálták. A község rovására a kocsmában ingyen ihatott. Minden mulatságra hivatalos volt. Engedelme nélkül táncot nem rendezhettek. A dicsőség egy álló esztendeig tartott, amikor új versenyre került sor. 

Bárányhúst húsvétkor és pünkösdkor egyaránt ettek, de szinte jellemzően a juhtartó gazdáknál. Előírásos volt a rántotta, amelynek mágikus hatást tulajdonítottak, hogy sárga legyen a kender. Ugyancsak kötelező volt néhány édes tészta: a kalács, a főtt perec, egy tepsi túrós vagy kerek lepény. A májushoz, illetve a pünkösdhöz kapcsolódtak bizonyos italok is. A májusi füvekből (ruta, zsálya, üröm, torma, petrezselyem) készített nedűnek vértisztító, a bodza leveléből és virágából főzött italnak minden betegséget gyógyító hatást tulajdonítottak.