Ilyen se volt még! Amikor a belbecs a belbeccsel találkozik. Vagyis, amikor a minőségi étkezés és a lélek tápláléka egyaránt fontos. Ezt kapják meg útravalóul azok, akik ellátogatnak egy hétvégére a Bakonybéli Szent Mauriciusz Monostorba. Imádság, főzés, teázás, beszélgetés. Helyi specialitások és nemzetközi ízek, a mai ember találkozása az évezredes tapasztalatokkal. Ahogy a testvérek mondják: a monostori konyhában a munka imádsággá válik, az elkészült étel ajándékká és a szeretet kifejezésévé.

A három nap alatt a résztvevők megismerkednek a bakonybéli gyógynövényekkel. Közösen gyűjtenek és túráznak. Együtt imádkoznak a szerzetesközösséggel. Együtt főznek, gyógyteáznak. Csatnikat készítenek. Rengeteget beszélgetnek. Az étkezés és a szentség kapcsolatáról, a főzésről, mint szeretetnyelvről.

A gasztrohétvége házigazdái:

Bori néni, a monostor szakácsa.

János testvér, főzőember, a gyógynövények jó ismerőse.

Kocsis Bálint, séf.

Kocsis Bálint régóta kapcsolatban áll a Szent Mauriciusz Monostorral.

„10 évvel ezelőtt volt egy súlyos krízis az életemben. Elmentem világgá, de csak Bakonybélig jutottam. Összebarátkoztunk, itt maradtam, segítséget kaptam. Azóta tudom, hogy nekem az itt töltött időre szükségem van. A letisztult puritánság és a csend. Erre van szükségem. Amikor meg tudom oldani – általában félévente egy hétvégére –, írok nekik, hogy megyek. Mosolyogva fogadnak… „hány napig maradsz”?

Ilyenkor főzök nekik. Kísérletezem, bedobom a gyeplőt a lovak közé. Körbejárom a konyhát, a kamrát, a pincét, megnézem mijük van. Ilyenkor megnyugszom, megelevenednek az ízek. Mondjuk az alapanyagok jók. És sok a saját termék: lekvárok, csatnik, szörpök.

A mai szerzetesek világa nagyon izgalmas. Vállalkoznak. Kiválóan kezelik a közösségi médiát. Közben még mindig van egy kis szoba, ami arra vár, hogy ha egy zarándok bekopogtat éjjeli kettőkor, akkor legyen hajléka. Ott egy polifoam bekészítve, teafőző. Nyilván ritkán történik ilyen, de fel vannak készülve.

Ez egy ökomenikus történet, ugyanis a bencés szerzetesek katolikusok, én viszont református vagyok, ahogy János testvér is az. De nekünk is van helyünk monostorban.”

Az „imádságos gasztrohétvége” nagyon pontosan lefedi az együtt töltött napok tartalmát. A közös gyógynövénygyűjtés és ismerkedés öröme. A közös imák. Az előadások. Régóta foglalkoztat a lélek és az étkezés kérdése. Visszamenni az élet gyökeréig. Előadást is tartok majd erről. A reggeliket mindig Bori néni készíti, én csak segítek. Vasárnap délután egy érzelmi, emocionális slusszpoénra készülünk. Erről csak azért nem beszélek, mert ha készül rá valaki, elmaradhat a hatása.

Itt mindenről egy kicsit másképpen lesz szó. Beszélnek a böjtről, de inkább a lelki fontosságáról. Beszélnek a közös étkezésről, de inkább az összetartozás élményéről. Beszél a csend, amely a monostorban valóságosan megélhető.

Ha valaki jelentkezni kíván a hétvégére, pontos iránymutatást kap a monostor honlapján.

A bakonybéli monostor konyhájáról magazinunk, a Magyar konyha nyomtatott, áprilisi számában bővebben is foglalkozunk. A lapot keresse az újságárusoknál vagy fizessen elő rá ide kattintva!

Fotók: Bielik István, Bakonybéál, Szent Mauríciusz Monostor