A járványnak nem csak egészségügyi következményei vannak. A gazdasági károk hatalmasak, teljes szektorok kerültek csődközelbe. Szinte minden társadalmi csoportot érint a válság, az egyetemistákat viszont halmozottan.
Életkorukból adódóan őket viseli meg talán a legjobban a kényszerű bezártság, a társasági élet és a mindennapi interakciók hiánya, az elszigeteltség - és egyre inkább a szegénység. Olyanok is keserűen tapasztalják meg, milyen egyik napról a másikra élni, akiknek korábban nem voltak ilyen gondjaik.
A diákmunka lehetősége, amelynek jelentős részét a vendéglátóipar biztosítja, a jelenlegi helyzetben gyakorlatilag megszűnt,
a munkáltatók sokszor még saját dolgozóikat sem tudják eltartani. Ha más területen mégis akad munkalehetőség, a diáknak mérlegelnie kell, hogy elvállalja-e, hiszen ebben az esetben a plusz elfoglaltság, ergo kevesebb tanulásra fordítható idő miatt a tanulmányi ösztöndíját teszi kockára.
Sok családban a szülők maguk is munkanélkülivé váltak, vagy csökkentett bérért dolgoznak,
így ők sem képesek a korábban megszokott módon támogatni a felsőoktatásban tanuló gyerekeiket.
Az albérletet fenn kell tartani, mert a távoktatás ellenére vannak bizonyos elintéznivalók, beszerzendő taneszközök, amelyek miatt a hallgatók kénytelenek az intézmény közelében maradni, szaktól függően komoly kiadást jelentenek a szakkönyvek, segédeszközök - és nyilvánvalóan valamiből enni is kell.
A pénzügyi nehézségek nemcsak a szociális ösztöndíjra jogosult, legalacsonyabb jövedelmű családokból származó diákokat sújtják, hanem azokat is, akiknek a szülei nem keresnek “elég keveset” ahhoz, hogy megfeleljenek az igénylés kritériumainak, ugyanakkor ahhoz túl alacsony a jövedelmük, hogy gyerekük felsőoktatási tanulmányait, annak összes járulékos költségével együtt, finanszírozni tudják.
Ebben a lelkileg rendkívül megterhelő helyzetben sokan a hasukon is spórolni kénytelenek,
mit tehetünk - kormányzati, társadalmi, egyéni szinten -, hogy legalább az üres gyomor ne hátráltassa őket tanulmányaikban?
Franciaországban 2,6 millió egyetemista érintett a kérdésben - közel tízszer annyian, mint hazánkban. A társadalmi szolidaritás ott is először az egészségügyi dolgozók felé irányult, majd jöttek és ma is tartanak a vendéglátás megmentésére szervezett akciók, újabban pedig a diákok kerültek a jótékonysági kezdeményezések középpontjába.
Ezek a folyamatok nálunk is elindultak, minden napra jut egy szép példa emberségből, összefogásból - fordítsuk most figyelmünket a jövő generációjára, nagy szükségük van rá. A külföldi példák nekünk is ötletet adhatnak.
Kormányzati segítség
Az összes hallgató csaknem 30 százalékát kitevő szociális ösztöndíjasok 2020 szeptemberétől a már eleve támogatott 3,30 helyett mindössze 1 eurót fizetnek az egyetemi menzákon egy 3 fogásos étkezésért. Január végétől már nem ösztöndíjas hallgatók is élhetnek ezzel a lehetőséggel.
Bár a távoktatás a norma, limitált létszámban, illetve gyakorlati órákon a diákok személyesen is részt vehetnek, a kollégiumokat nem ürítették ki, a külföldi hallgatók nem is tudnának hová menni. Az intézkedés pozitív hatását ugyanakkor aláássa a tény, hogy az étkezdék többsége bezárt a lecsökkent forgalom miatt, helyettük csak büfék üzemelnek, amelyek jellegükből adódóan nem tudják az elvárt minőségű étkeztetést biztosítani.
Szó van egy diák étkezési utalvány bevezetéséről is, amelyet a hallgatók a névérték feléért vásárolhatnának meg, a másik felét az állam tenné hozzá.
A civil és a vállalkozói szféra is megmozdult
Az egyetemi campusok területén működő szolidáris vegyesbolt hálózatot nem a koronavírus hívta életre, a diákegyesületeket tömörítő FAGE 2011-ben indította útjára. A rászoruló diákok kéthetente 5 ingyenes terméket választhatnak és további 10-et jelképes összegért vásárolhatnak meg az EU segítségnyújtási alapja és a Secours Populaire francia segélyszervezet által rendelkezésre bocsátott készletből. Élelmiszer adományért is egyre több fiatal áll sorba, szívszorító látvány a híradásokban.
A tavaszi lezárás idején alapított Collectif Solidaire egyesülethez máig mintegy 100 szakács és önkéntes csatlakozott. Eredeti céljuk az ápolószemélyzet etetése és támogatása volt, legújabb akciójukkal pedig a diákokon szeretnének segíteni. Február 13-án 600 adag ételt készítenek Párizs La Villette negyedében a leginkább rászorulóknak.
Bárkiből lehet segítő
Olyanok is tenni akarnak a diákokért, akik maguk is hátrányból indulnak. A Down-kóros alkalmazottakat foglalkoztató párizsi Le Reflet étterem tétlenségre kárhoztatott csapata úgy döntött, hogy heti két alkalommal újra kinyitnak és 1 eurós elviteles menüt kínálnak diákoknak.
A Rendkívüliek nevű alapítvány 2016-ban nyitotta meg első éttermét Nantes-ban, majd a másodikat 2019-ben Párizsban, azzal a küldetéssel, hogy előmozdítsa a fogyatékkal élők munkaerő piaci beilleszkedését, átlagos körülmények között.
A Marais negyedben található éttermet szárnyai alá vette az Élysée-palota séfje, Guillaume Gomez, aki a kezdetektől figyelemmel kíséri a projektet.
“Nem a fogyatékosságukra helyezzük a hangsúlyt, hanem arra, amit képesek megcsinálni. Ezek a fiatalok nem akarják, hogy sajnáljuk őket, tiszteletre és a munkájuk megbecsülésére vágynak.”
Az alkalmazottak nehezen élték meg, hogy nem dolgozhattak és nem láthatták a munkatársaikat. “Rendes körülmények között nincs étterem, ahol a kollégák többször ölelnék meg egymást, mint nálunk.” - meséli Flore Lelièvre, az alapítvány elnöke.
Január vége óta hetente két alkalommal 50 szerencsés diáknak jut a kedvezményes árú, friss, szezonális, egészséges ételből és a maszkok alól sugárzó mosolyból.
Most rajta a sor, hogy segítsen
Reims-ben egy kebabos hirdetett ingyen szendvics akciót a helyi egyetemistáknak. A török származású tulajdonos, Mavzer Tasdelen, akinek szülei sok évvel ezelőtt menekültként érkeztek az országba, nem felejtette el az önzetlen segítséget, amelyben részük volt. A maga módján ezt szeretné viszonozni.
Tavasszal ő is a kórházi dolgozókat, szemétszállítókat, a hajléktalanok gondját viselő szociális munkásokat támogatta, most az egyetemistákon a sor.
Évek óta biztosít számukra nyári munkalehetőséget és vevőkörének felét is a diákok teszik ki, érthető hát, hogy érzékeny a problémáikra.
A február 9-re meghirdetett akció keretében 200 ingyen kebab lelt gazdára, az eredetileg 1 órásra tervezett “happy hour” végül 2 órásra nyúlt, a tulajdonosnak nem volt szíve éhesen elküldeni a hidegben türelmesen várakozó fiatalokat. Ígérete szerint lesz folytatás, mégpedig sorban állás nélkül, a diákszervezetek bevonásával, a campusokra kiszállítva.
A szupermarket láncok is találtak módot, hogyan segítsenek: az Intermarché a 20 eurót meghaladó költéseknél 10 eurós vásárlási utalványt ad a diákoknak, a Leclerc pedig kedvezményes, 1-2 eurós élelmiszercsomag összeállítását tervezi a hónap végétől.
Fogadj örökbe egy diákot
Ne várjunk másokra, mi magunk is tehetünk azért, hogy a szomszédságunkban élő egyetemisták kibekkeljék ezt a nehéz időszakot. Ha már úgyis főzünk, készítsünk egy adaggal többet. Lehet, hogy anyagilag nincs rászorulva, de biztosan örömet okoz neki egy tál meleg étel, amely nemcsak az éhséget csillapítja, a léleknek is gyógyír.
