Señora Lerida pabellón criollót tett az asztalra. Venezuelában nemzeti eledel, nem más, mint főtt rizs, fekete babból készített, passzírozott püré, olajban sütött plátano, ami banán, de nem édes. Az ételhez szálaira szakított marhahúst adnak. Én itthon kicsit csalok.

Az az éjszaka abban a folyóparti kisvárosban csak azért volt elviselhető, mert enyhült a forróság. Ültem egy ismeretlen téren és vártam a jószeren­csét. Az Orinoco felől enyhe szél fújt. Álltam dermedten a Doña Mecha óriáskomp harmadik emeletén. Alattunk a világ egyik legnagyobb folyamóriása. A nyughatatlan, fekete Orinoco. Félelmetes volt.

Táncos gyerekekkel jártam akkor Venezuelát, erre a vidékre a kalypso nevű tánc miatt jöttünk. Arany és gyémánt van itt a mélyben, még ma is kalandorok hada jön szerencsét próbálni. Utolsó pénzükön vesznek egy zsebkendőnyi földdarabot. Lehet, hogy aranyra bukkantak, lehet, hogy tönkrementek. Valaha trinidadiakat hoztak a gyémántbányákba. Ők meg hozták a zenéjüket, táncaikat. Miattuk jöttünk ide.

Hajnali két óra volt, amikor viharvert terepjáró fékezett csikorogva. A sofőr cukornádültetvényeken át száguldott velem egy betongarázsig. Pár perc múlva frissen rúzsozott, ciklámen­ színű szájjal, élénk narancssárga pólóban vörös hajú, mosolygó nő jött elő. „Bienvenidos, Elisabeth!” – tárta szét a karját. Ő volt Lerida. A betongarázs a házuk. Benne – reggel derült ki – vagy tizenöt ember, fiak, lányok, unokatestvérek, keresztgyerekek, menyek és vők. Lerida a nekem szánt ágyról átparancsolt két süldő lányt az övébe, aztán királynői mozdulattal az ágyra mutatott: „Buenas noches, Elisabeth!” Eldőltem. A fülledt sötétben egy özönvíz előtti ventilátor zúgott, az ablaktábla mögött ezernyi életét élte a buja trópusi éjszaka.

Három napon át voltam a Fiqueroa család vendége. A szobák­ ban keresztben hosszú faágakon lógtak a ruháik. Mosni az udvari kis kőkútnál lehetett. Kevés vízzel, mert drágább ott a víz, mint a benzin. Igazán otthon éreztem magam náluk. Lerida miattam készített másnap pabellón criollót. És tőle kaptam emlékbe az esküvői pesókat. Az utolsó napon az ágy alól kihalászott egy öreg teásdobozt. Náluk esküvőkor a vőlegény a menyasszony kezébe csorgatja a régi pénzeket. Az meg vissza. Talán, hogy ne legyen vita később a pénz körül. Lerida belekotort és elővett egy kicsi érmét. Hogy mindig legyen egy kicsi pénzed, mondta. Aztán vett a dobozból egy nagyobbat. Hogy azért legyen több is, nevetett. Végül kikeresett egy egész nagy régi pesót. Rám nézett és mosoly­gott.

Ha sok pénzed lesz, akkor se feledd, hogy a kicsi is elég.

Lerida pénzecskéi megvannak ma is. Úgy őrzöm, mint a salsái ízét, színes asztaluk látványát. Próbálom felidézni.

HOZZÁVALÓK

És most jön a csalás. Marhahús helyett 12 jó húsos csirke­ szárny, 4 éretlen banán, jó marék fekete lóbab, fél kiló gomba, kis üveg csemegeuborka, 4 puhább avokádó, 4 nagyobb paradicsom, 2 lime, 4 testes kápia paprika, jázminrizs, csili, rengeteg fokhagyma, petrezselyem, zöldhagymaszár, olíva­ olaj. Ízesítéshez méz, sör, szójaszósz, só, bors.

ÍGY CSINÁLOM

A szárnyakat előző este fokhagymával, olajjal, sóval bepáco­lom. A babot beáztatom.

Másnap a csirkeszárnyakat olívaolajjal kikent tepsibe fektetem, közéjük vigyázva csilit teszek, fokhagymagerezde­ket, félidőben mézzel megcsurgatom, sörrel meglocsolom. Érzéssel! Míg a sütőben sül, készítem a többit.

A babot fokhagymával megszórt kevés vízben megfőzöm, leszűröm, és kis sóval, reszelt fokhagymával összetöröm. Lehet turmixolni is. Ha nagyon száraz, megy bele kis víz.

Avokádósalsa hideg: a gyümölcsök (zöldségek?) húsát a paradicsommal, sóval, borssal, fokhagymával, limonnal pépessé keverem.

Gombasalsa meleg: a felvágott gombát olíván megpárolom, kis szójaszósszal felöntöm, és az apróra vágott csemegeubor­ kával kicsit még párolom.

Sültpaprika­salsa meleg (hidegen is finom): a kápia papri­kát felszeletelem, olívaolajon rápirítok és párolom, persze jó sok, karikákra vágott fokhagymával. Kis só, parányi savanyí­tás a lime­-mal jót tesz neki.

Rizs: csak főzöm és párnák közt puhul. Mindig teszek bele zöldhagymaszárat – ha van otthon – és petrezselymet a tetejére jócskán.

JÁTSZHATSZ

Ha nincs lime, jó a citrom, ha az sincs, almaecet is megteszi.

INTELEM

A bab áztatólevét leöntöm, mert puffaszt. A csilivel vigyázni kell, bár amit most kaptam, erőtlen volt és ízetlen, mint a szárazfájdalom.