A pestbudai viszonylatban igen meghatározó, a Felszab tér sarkán egykor bájosan omladozó, ma régi pompájában tündöklő Matild Palace átadása újabb mérföldkőhöz érkezett. A tavalyi nyitás és a Spago európai debütálása után itt a Matild Café & Cabaret, amely részint főhajtás a monarchiabeli pezsgő társasági élet irányába, másrészt minőségi utóélete mindannak, amit a Belvárosi Kávéház legfényesebb napjaiban és még haló poraiban is jelentett.

A Matild Café & Cabaret nem titkolt vágya, hogy vendégei számára szeretne egész nap minőségi élményt kínálni, a reggelitől, a tartalmas brunch-on és a könnyű, javarészt a magyar gasztronómia legjavára építő ebéden keresztül egészen az esti, koktélokkal és kanapékkal kísért kabaréig.

A közel öt évet felölelő munkálatok közben, a világjárványnak és számos véletlennek köszönhetően volt idő és lehetőség felkutatni a Belvárosi Kávéház múltját, visszaemlékezések alapján, legendákból megszőni azt az álmot, amely mostanra valósággá vált. A közel 300 fő befogadására alkalmas, finoman teátrális kávéházi térben - az egykori színpad felújításával - megszületett a vendégszórakoztatás egy, a budapesti éjszakában kihunyóban lévő ágának, a kabarénak a lehetősége is.

„A színpadot egy véletlennek köszönhetjük, a felújítás során egyszer csak

bejött hozzánk egy úr, aki váltig állította, hogy a kávéház betonaljzata alatt van egy hidraulikus pódium. A tulajdonosok szerencsére hitelt adtak neki, így került felújításra a színpad,

ami most a kabaré lelke lesz”- mondja Oláh Noémi, a szálloda marketing igazgatója.

A Matild Palace-ban található Spagótól eltérően, de azzal összhangban, a kávéház másfajta kulináris élményeket kínál. Kötetlen hangulatban, könnyed módon, de a megfelelő tiszteletadás mellett beszél a magyar gasztronómia múltjáról és jelenéről.

A kínálat sokrétű, a kávéházi létezés gazdagságát figyelembe vevő étlap és itallap szinte mindenre kiterjed. A kávéház damaszttal terített márványasztalainál belemélyedhetünk egy nagy tál daragaluskás húslevesbe, marhapofából készült perkeltet rendelhetünk, amihez a mostanság sok helyütt étlapra settenkedő pirított specli jár. Meg egy kis kovászos, apróra kockázva.

„A kovászos uborka a házban készül – meséli Fehér Attila séf, majd nevetve hozzáteszi – eddig a The Duchess bár mellett,

a tetőn érleltem a 10 üveget, de most már elküldtek onnan, az uborkák rontották az összképet.

Jelenleg a Spago különtermének ablakában kapják a napot.”

Krúdy egykorvolt legendáját nem csak a kávéház előtt egykedvűen ücsörgő zsánerszobor erősíti, a konyha egy igen sikerült Krúdy kedvence kolbásszal az étlapon is próbálja magához csalni a tősgyökeres budai írót, aki, ha járt is erre a Belvárosi Kávéházban, azt nem túl sűrűn tette.

A mangalicából és sertéshúsból készített, korianderrel megbolondított kolbász ettől függetlenül remek, a mellé kínált házi szószok szépen játszanak alá. A magyaros vonal még az étlap helyi fogásaitól messze eső, de a tengerentúli vendégek egy jelentős része számára barátságos gesztusként megjelenő comfort foodnál, a Mac&Cheese-nél is megtapasztalható: kézműves magyar sajtok adják az alapját.

Az étlap nap közben nem változik, déltől este kilencig minden lehetőségünk megvan a nagymama konyhájáról és régmúlt étlapokról ismert fogásokkal múlatni az időt, valamint egy-egy jó kávé mellé a klasszikus, finoman újratervezett, de messze nem újragondolt süteményekkel jóllakni. Az Eszterházy, a bombaformát nyert Rákóczi mellett ott a mogyorós Matild is, amely jól illeszkedik a hagyományos magyar cukrászat elemei közé.

Este kilenckor azonban Matild visszavonul a budoárjába, koktélruhát ölt és a helyiség – ha nem is minden nap, de kabarévá alakul.

A tízkor kezdődő eseményre szóló jegyekhez étel és ital is jár,

a ház koktéljai mellett magyar termelőktől érező sajtokból komponált tálak, komolyabb saláták, különféle kanapék, falatnyi desszertek és bonbonok kerülnek a látogatók elé, akik éjfélig a földszint vendégei, majd a móka áttevődik a tetőteraszra, és itt hajnali kettőig folytatódhat még az élet.

A Matild számára talán meg is bocsátható, hogy magához akarja édesgetni Krúdyt (ez a szobor se rosszabb, mint az óbudai), mert közben az, amit a külföldiek számára a magyar múltból, a magyar gasztronómia jelenéből mutat, helyén való.

Nincsenek oda nem illő fogások, nincs minden addig újragondolva, amíg már bármely más nemzet konyháján megállná a helyét, van igény egy minőségi örökség továbbvitelére, amihez – mint tudjuk – elengedhetetlenek a fabulák. A Matild most megmutathatja, hogy a 21. században ő milyen történetekkel írja be magát a magyar legendáriumba, lesz-e képes újfent a kulturális és társadalmi élet egyik gócpontjává válni.