Cikkek

„Ha kritikusok nem volnának a világon, legjobban utálnám a tejfölös tormamártást.” (Petőfi Sándor)


Három rovatot is indítunk az új esztendőben! Az elsőben Szabi, a pék a főszereplő: havonta megtanít bennünket valami különlegességre, farsang idején mi mással is kezdené, mint a fánkkal. Csakhogy ez nem akármilyen kráfli, ahogy Csokonai a csörögét nevezte, még csak nem is herőce (Mikszáth tót pampuskája), nem is forgács- vagy siskafánk, ami sörélesztővel készül, hanem virágfánk, Szabi leleménye. Ha megkívánták, máris szedhetik elő a fánkvasat, a fánkszedőt, a talkedlit, bár az inkább a csehpimasznak való.




Második új rovatunk a Gasztroséták nevet viseli. Csak sétálunk és eszünk, ezúttal bűntudat nélkül, hiszen a bevitt kalóriákat úgyis elégetjük útközben. Végigjárjuk Pest-Buda gasztronómiai értelemben legfelkapottabb utcáit, azokat a helyeket, ahol koncentrálódik a kulináris kínálat: éttermek, kávézók, cukrászdák, pékségek, delikáteszboltok, helyi piacok. A sorozat a Népszínház utcával kezdődik.




Harmadik új rovatunk címe: Vegavigalom. Száraz Zsuzsanna tíz éve szakács, és amikor szembesült saját ételallergiájával, belevetette magát a vegetáriánus, vegán, glutén- és tejmentes főzés rejtelmeibe, tapasztalatait pedig továbbadja az olvasónak. Végre egy sorozat, amely havonta bizonyítja, hogy hús, tej vagy éppen liszt nélkül is van étel (élet), és nem is akármilyen!


A zsíros kenyérről persze le kell mondani. Kár, mert épp most akartuk felvetetni a hungarikumok sorába, elvégre a zsíros deszka nemzeti karakterünk legjellemzőbb eledele: történelmünket tekintve mi mindig pofára esünk, a kenyér meg mindig a zsíros felére. De ettől még nem kell elkeseredni.




Legfrissebb számunkban Szombathy Gyula (színészbulik séfje) ördögcsirkét süt, Erdődi Imre a híres hadházi káposztáról és a savanyításról beszél, Légli Ottó meg elmondja, miért választotta a majorsági életformát, mi az igazi megnyugvás, és hogyan lehet a lelkeket helyrebillenteni, hogy ne csak a bor árát figyeljük, hanem az értékét is.


Terítékre kerül a csicseriborsó, a datolyaszilva (amit khaki néven is árulnak), bemutatjuk a legfontosabb indiai fűszereket, főzünk japán alaplevet, és utazunk is: először Mályinkára, ebbe az eldugott pici faluba a Bükk északi részén, ahol Pohner Ádám – hátat fordítva a fine dining konyhák világának – egy kocsmából nyitott bisztrót, majd Írországba, a zöld szigetre, ahol meglepően változatos menü vár az ínyencekre.




És még egy hír: meglátogatott bennünket feleségével a prágai Jiří Slíva, a világ ma élő leghíresebb ételkarikaturistája. Slíva dzsesszmuzsikus és grafikus egyszemélyben, rajzaival tíz éve szinte minden számunkban találkozhattak. Csak emlékeztetőül: a virslik kánkánt járnak, a kakas vörösbort iszik a vasfazékban, az orrszarvú agyara dugóhúzó, a szakács kottából keni a zsíros kenyeret. És hogy mit készítettünk vacsorára? Tokaji aszúban áztatott magyaros libamáj, fogas céklával, pezsgőszószban, mákos guba. Ezt a rajzot kaptuk érte. Megérte.



Kapcsolódó cikkek