Vannak az erős nők, akik nem értenek a földhöz, aztán egyszer csak ott találják magukat egy birtokon, a földet túrva. Scarlett O’Hara az Elfújta a szélben gyapotot termelt, Karen Blixen a Távol Afrikától című filmben kávéültetvénnyel bajlódott, de van mai példánk is. Nagy Szilvia közgazdász az olasz csizma sarkában egy öthektáros olajligetet igyekszik termőre bírni.

Törekvései nem vallottak kudarcot, hiszen férje ­támogatásával palackba töltötte élete első olívaolaját. Nagy Szilvia korábban is mutatott érdeklődést a ­kézműves termékek iránt: a ­közgazdászból lett hobbikertész portékája az üvegbe zárt pepperoncinokrém, cime di rapa (olasz brokkoliféle) olajban eltéve, orechiette tészta, sőt gin is, méghozzá a helyi Il Peperoncino di Torre Santa ­Susanna paprikából. Áruit nem kommersz üzletek polcain értékesíti, hanem webshopjában és saját agrobisztrójában, amelyet augusztusban nyitott Oriában, Brindisi tartományban. Azonban nem csak ehhez ért. A cikkünkben szép lassan felbukkanó három ingatlan – a családi ház, a vidéki kúria és a bisztró – felújítási és belsőépítészeti munkáit is maga vezényelte.

Valahol messze, délen

A látogatásért Bariba repülünk, onnan autóval kétórás utazás vár ránk. A végeláthatatlan olívaligetekben a bogyók hangos kabóca­zajban növekednek, a látványt itt-­ott szőlőültetvények tarkítják, amelyek a tartomány híres vörösborát, a primitivót adják. Még izgalmasabb a tájkép, amikor ­bekéredzkedik a látómezőbe egy-egy ­kaktuszfarm, a kapitális példányok kincse a fico d’ india, a kaktusz gyümölcse, melyet ­augusztusban szüretelnek és megbecsült csemegének számít errefelé. A mezőgazdasági területeken áthajtva az ültetvények között hivalkodásmentes, lapos tetős, egyszerű házak bújnak meg, melyek kívülről nem mutatnak nagyot, de a fél méter vastag kőfalak kellemes hűvöst lehelnek, belterük pedig sok titkot rejt. Nagy Szilvia vidéki háza fiatal, 150 év körüli, felújítása jelenleg is zajlik, ám ebben az állapotában is gyönyörű. Konyhából kettő van benne, mindkettőben egy-egy fatüzelésű, nyílt tűztér kapott helyet. Az egyik konyha padló­zatában a munkások a felújításkor rejtett csapóajtót tártak fel, amely alatt egykor bort tároltak. „Ha elkészül a ház, ez lesz a család vidéki kúriája, és a hely, ahol reggeltől estig dolgozhatok” – mondja kellő öniróniával Szilvia, aki általában hajnali ötkor kel, a nyári melegben ugyanis maximum délelőtt tízig lehet tevékenykedni a szabadban.

Xylella

Tőle tudjuk, hogy sváb lányként sosem volt idegen tőle a kertművelés. Agráregyetemre készült, ám amikor megismerte olasz férjét, kiköltözött hozzá. Később családostul Belgiumba tették át a székhelyüket, onnan azonban visszavágytak Olaszországba – meséli Szilvia a házbejárás közben. A tetőn a 35 fok ellenére is muszáj hosszabban elidőzni, innen letekintve látható igazán a birtok. Az öt hektár a hobbigazdaságnál több, a nagybirtoknál kevesebb. A területen leccino, cellino, frantoio típusú fák élnek, a fiatalok 40, a rangidősek 150 év körüliek. Hogy jókor vágtak bele az üzletbe? Jártak már jobb idők az olajfákra. 2013-tól a Xylella fastidiosa nevű baktérium tizedeli az ültetvényeket, mely a faszöveti edénynyalábokban gyorsan terjeszkedve zárja le a fatestben a víz és a tápanyag áramlását. Ténykedése miatt nagy mennyiségben kellett kivágni több száz éves, olykor akár ezeresztendős fákat. „Amikor beütött a krach, Belgiumból figyeltem a történteket, és már akkor meggyőződésem volt: üzlet ez, hogy a kivágott fák helyén napelemparkok épüljenek. A Xylelláról ráadásul időközben kiderült, hogy nem is baktérium, hanem egy ­gombafajta, amit remekül lehet kezelni a hagyományos metszésekkel és azokkal a módszerekkel, amiket nagy­apáink alkalmaztak.”

Bokor

Nagy Szilvia is ezekre esküszik, majd felhívja a figyelmünket arra, hogy az olíva tulajdonképpen nem is fa, hanem bokor, a metszés miatt ­kelti fa benyomását, de ha nem vágják vissza úgy öt évig, bokorként terül el. Több metszési iskola létezik, minden területnek megvan a maga technikája. „Én a vaso policonico rendszert alkalmazom. Ez tiszteletben tartja a növény fiziológiáját, és garantálja, hogy 360 fokban érje a nap az ágakat. A lényeg, hogy minden fő ágon hagyni kell egy ágacskát, ami felfelé húzza a fát, ez esetben ugyanis az energia a gyökértől a csúcsig könnyen áramolhat. A módszer alkalmazásával sokat tettem az ültetvényért, ennél több nem is nagyon kell. A szomszédom persze másként gondolkodik erről. A Xylellától való félel­mében permetezi a fáit, és – kimondani is szörnyű – locsolja, noha ez tilos, hiszen a fa megtalálja magának a vizet a sziklás talajban!”

Az első sajtolás

Az olaj előtt

Felkészül: a bor