Az ötezer évesre becsült létesítményben egyszerre 22 ezer liternyi sör készülhetett.

Az ókori egyiptomiakat számos dolog miatt méltathatjuk, melyek közül talán a piramisok, ezek a mérnöki pontossággal megépített, monumentális temetkezőhelyek a legikonikusabbak. Azonban a birodalomban épült más figyelemreméltó létesítmény is, ami kevésbé a halál utáni életet helyezte a középpontba, inkább a nagyon is kézzelfogható földi lét örömeit szolgálta: még azelőtt, hogy Kr. e. 2670-ben megépült volna a híres Dzsószer-piramis, az akkori uralkodó komoly, de rendhagyó építési projektbe kezdett, s egy hatalmas sörfőzde megvalósítására adott ki parancsot.

Korszakalkotó lelet – elképesztő kapacitás

Február közepén a New York University Szépművészeti Intézetének (NYU IFA) a Princeton Egyetemmel közös régészcsapata bejelentette, hogy valószínűleg rátaláltak a világ legősibb, nagyüzemi sörfőzdéjére a dél-egyiptomi Abydos-ásatáson.

Bár a most felfedezett létesítmény az időszámításunk előtti 3. évezredből – nagyjából ekkor foglalta el a trónt az egyesített Egyiptom első fáraója – való, a tudósok úgy gondolják, hogy fénykorában egyszerre nagyjából hatezer gallon sör is készülhetett benne.

jegyzi meg a FoodAndWine. 

„Az üzem kapacitása kétségkívül ipari mennyiséget feltételez, és a maga korában teljességgel egyedülállónak számíthatott. A sok ezernyi liter alkohol valószínűleg az ősi temetkezési kultúrában, a szertartásokon is nagy szerepet játszott" – fejtegette a kiadott közleményben a kutatás egyik vezető régésze, Matthew D. Adams.

A tudós szerint: bár a sörfőzés teljesen megszokott tevékenység volt az ókorban, azonban ekkora méretekben egyáltalán nem.

„A sörfőzés – hasonlóan a kenyérsütéshez – számos ősi társadalomban leginkább az egyes háztartások szintjén zajlott. A nagyobb mennyiségek előállítása általában mindig egy elit társadalmi réteg kialakulásához és felemelkedéséhez köthető, amikor a szertartásos lakomák a hierarchia megerősítésének célját is szolgálták” – magyarázza Adams. „A nagyfogyasztásra és termelésre gyakran következtethetünk az ásatásokon talált eszközök számából és jellegéből, de az teljesen más, és óriási jelentőséggel bír, hogy most rábukkantunk magára az üzemre is.”

Egyiptom vagy Róma?

A mostani felfedezés ugyanakkor nem azt jelenti, hogy a leletet megelőző korban egyáltalán nem léteztek volna sörfőzdék.

„Egyiptom korábbi időszakaiból is találtunk már hasonló emlékeket, igaz, jóval kisebbeket. A déli országrészben lévő Hierakonpolis, vagy a Nílus-deltánál zajlott Tell el-Farkha ásatásokon talált főzdék kapacitása a néhány száz litertől az ezer literig terjedhetett, és saját korukban ezeket is joggal nevezhetjük ’ipari’ termelésnek” – ecseteli a régész. „Ezek teljesítménye is egyértelműen túlmutat a háztartási szinten. Mindazonáltal

az Abydos sörfőzde olyan hatalmas kapacitású lehetett, amely a mai viszonylatban is jelentősnek számít.”

A tudósok véleménye nem egységes, hogy – a mostani felfedezést megelőzően – korábban melyik régészeti helyszín tudhatta magáénak „a világ legrégebbi ipari sörfőzdéjének” titulusát.

Egyesek úgy gondolják, hogy a gízai piramisok közelében fekvő „a piramisépítők elveszett városát” illeti a cím, hiszen ott már találtak egy ipari pékséget, és a két tevékenység szorosan összekapcsolódott, ráadásul azon a helyszínen nagy számban találtak sörös kancsókat is” – fejtegeti Adams. „Másrészről viszont, a mai Németország területén, Regensburg mellett is találtak hasonló leleteket, a római korból. Ott egy hatalmas, Marcus Aurelius-kori táborhelyen működhetett ilyen, a tömeges – egy egész római légió állomásozott itt – igényeket is kiszolgálni képes létesítmény.”

Hogyan működött?

De vissza Egyiptomhoz: a kutatók leírása alapján az Abydos sörfőzde meglehetősen jól szervezett, olajozott gépezetnek tűnik. A létesítményen belül legalább nyolc külön „telep” működhetett, s mindegyikük nagyjából 20 méter hosszúságban, 2 sorban, soronként 40-40 óriási kerámia dézsával volt felszerelve. Ezeket az üstöket felfűtve tudták elérni, hogy a gabona és a folyadék idővel sörré fermentálódjon. A folyamat gördülékenységét, a dézsák feltöltését, fűtését és ürítését szolgáló szobák is segítették.

Az ősi sörüzem működését a tömegtermelés felé vezető úton hatalmas lépésnek tartják a történészek, ám mégsem gondolják feltétlenül azt, hogy az ott előállított összes sörmennyiséget megitták volna a helyiek.

„Nehéz megmondani, hogy pontosan mennyit ittak meg belőle, és hogy kik” – fogalmazott Adams. „A helyi templom és a sörfőzde közötti távolság mindössze 300 méter, és az épületek nagyjából egykorúak. A tájolásuk, az elrendezésük arra enged következtetni, hogy mindkettő hivatalos állami projekt volt, így feltételezhető, hogy a sörgyártás birodalmi célokat is szolgált, nem csupán a helyi közösség igényeit volt hivatott kielégíteni. Azt már tudjuk, hogy a későbbi időszakban a templomi felajánlásokat szétosztották a templomi dolgozók között, így azt gondoljuk, hogy ez a sör legalább egy részével megtörténhetett Abydosban is, de a gyártott mennyiség nagy része így is a fáraó temetkezési rituáléján játszhatott inkább szerepet.”

Túlmutat önmagán

Az pedig, hogy ilyen hatalmas mennyiségű italt „hagytak veszendőbe menni”, azaz megengedhették maguknak, hogy azt senki ne fogyassza el, megint csak sokat elárul a korabeli Egyiptomról.

„Az Abydos sörfőzde rávilágít az egyiptomi uralkodók által birtokolt források elképesztő bőségére: a hozzáférhető mezőgazdasági javak, a mobilizálható munkaerő hihetetlen gazdagsága hevert a lábuk előtt”

– mutat rá a Princeton professzora, Deborah Vischak, a mostani ásatás társvezetője. „Pontosan ezek a dolgok tették lehetővé néhány generáció múlva, hogy a birodalom a gigantikus piramisok építésébe is bátran belekezdjen.”