A különleges lelet eredetileg egy királyi lakoma dísze lett volna, de a szállítóhajó hullámsírban végezte.

Alig pár évvel azután, hogy Kolumbusz „felfedezte” Amerikát, egy impozáns, 35 méteres zászlóshajó, a Gribshunden épp a Balti-tenger hullámait szelte. A hajófenék rakományai között pedig akadt egy hordó, amely egy csaknem kétméteres tokhalat rejtett – a dán király, János (Hans) következő ünnepi vacsorájának egyik fő fogását. A történet azonban másként alakult, és a különleges rakományt – látszólag örökre – elnyelték a sötét hullámok.

A hajó

A Gribshunden 1495-ben süllyedt el, a vesztét a fedélzetén kitört tűz okozta. A roncsokra a hetvenes években találtak rá amatőr búvárok, a mai Svédország déli partvidékéhez közeli területen. Habár a lelet holléte több évtizede ismert volt már, pontosan csak 2013-ban sikerült beazonosítani – ekkor derült ki, hogy a roncsok a híres zászlóshajó maradványai.

A rakomány

A hajómaradvány víz alatti feltárása 2019-ben zajlott, melynek során a tudósok több érdekes leletre is bukkantak. A hajó belsejében találtak például a dán király arcképével vert pénzérméket, égerfából faragott fedeles kupát, egy páncéling és egy számszeríj darabjait, sőt, egy korabeli szakállas nehézpuskát is. Már ezek a leletek is elég izgalmasnak tűntek, de arra, hogy páratlan különlegességre találnak az egyik hordóban, senki nem számított.

„A Balti térség régészeti helyszínein – főként a szárazföldön – találtunk már apróbb tokhal maradványokat” – magyarázza a lelet jelentőségét Brendan Foley, a svédországi Lund University tengeri kutatásokra specializálódott régésze, a Gribshunden feltárását leíró tanulmány társszerzője.

„Azonban még soha, senki nem talált egy ilyen tökéletesen épen, sértetlenül megmaradt tokhalat.”

A tudós úgy fogalmazott: amikor a projekt elkezdődött, az égvilágon senki nem számolt egy kétméteres tokhal maradványaival.

„Hatalmas mázli, hogy a Balti-tenger egy olyan környezet, amelyben a fa mint anyag tökéletesen konzerválódik” – fejtegeti Foley. „Lényegében találtunk egy befőttesüvegbe zárt hajót.”

A hal

A fegyverekkel és érmékkel ellentétben, a tokhal, úgy tűnik, eredetileg nem szerepelt a szerencsétlenül járt hajó rakományjegyzékében. Amikor becses terhével együtt elsüllyedt, a Gribshunden épp egy fontos találkozóra tartott. János, dán király ugyanis igényt tartott a svéd trónra, ezért audienciára hívta I. Sten Sture svéd kormányzót, akit szeretett volna megnyerni az ügynek. Ennek a tervnek volt a része az is, hogy az államférfit elkápráztassa az értékes rakománnyal.

A kutatóknak feltűnt, hogy a többi hordótól eltérően az egyik tárolótartály függőlegesen áll, a fedele pedig félig nyitva van – mintha csak valakinek dolga lett volna vele az út során.

Bár a tokhal Európában régóta számít királyi éteknek, a hordóban talált egyeddel nem bántak finoman: a halat durván gyömöszölhették be a hordóba, még azzal sem törődtek, hogy a csontlemezektől és a vértpikkelyektől megszabadítsák, így azok a húson számos vágást, karcolást ejthettek. Ez a hanyag hentesmunka pedig arra enged következtetni, hogy a nemes hal egy váratlan fogás eredménye lehetett, részletezte Foley.

„Úgy gondoljuk, hogy árulkodó az a mód, ahogyan az állattal bántak” – fogalmaz a tanulmány vezető szerzője, Stella Macheridis, a Lund University régész-oszteológusa. „Kifogói valószínűleg nem igazán ismerték a módját, hogyan kell egy ilyen különleges, hatalmas halat megfelelően feldolgozni, de tisztában voltak vele, hogy ez egy nagy fogás, amely királyi lakomára méltó.”

Duplán fontos

A tokhal DNS-analízise ráadásul még egy meglepő felismeréssel szolgált: kiderült, hogy a Gribshunden rakterében talált 525 éves maradvány egy atlanti tokhalé – egy olyan fajé, amely már rég nem része a Baltikum ökoszisztémájának. Az egyetlen tokhalfajta, amely ma a Balti-tenger vizeiben megtalálható, az a mi vizánkkal is rokon, veszélyeztetett európai tokhal – így a lelet egyaránt bír történelmi és biológiai jelentőséggel.

Úgy tudni, a csapat azt tervezi, hogy novemberben folytatja a hajóroncs feltárását – ennek egyetlen akadálya pillanatnyilag a világjárvány lehet. Az épen maradt, fél évezredes hallelet remek kezdet, kérdés, rejt-e még más meglepetéseket is a tengermély.