Klasszikus. Felejthetetlen pillanat, ahogy a reszkető, didergő velő félve kitüremkedik a csontból, hogy azonmód melegében a fokhagymával bőségesen bedörzsölt pirítósra olvadjon.
A húsleves az urbánus-polgári lét és a vidéki-paraszti életforma mesterséges ellentéteinek fehérabrosz melletti kibékítése. Egybe forrt egyetértés. Esetleg a zsírkarikák méretében lehetnek eltérések, de a lényeg – a vegyes húsok, csontok, gyökerek intenzív jelenléte – azonos. A húsleves az egészség jelképe, gyógyszer minden kórságra, bajra, átokra. Szerelmi előjáték, öregek vigasza, fiatalító csodaszer. Lutz séf tartotta magát a szabályokhoz, sőt némi sáfrány pöttyökkel is szeplősítette a levet, egy kis karfiol, káposzta sem hiányozhat: tudományos leves, akadémiai székfoglalót is megérne.
Szindbád – magyar filmdráma, 1971. Főszerepben: Latinovits Zoltán
Elkészítése:
A csontos hátszint és a marhaszegyet kevés olajban narancssárgára lepirítjuk, majd jéghideg vízbe helyezzük, felfőzzük, leszedjük a habot, bezöldségezzük, sóval, egész borssal, babérral, kakukkfűvel, gyömbérrel, sáfránnyal ízesítjük, körülbelül 3,5-4 órán át főzzük, gyöngyöztetjük lassú lángon. 40-50 perc elteltével a zöldségeket állaguk szerint óvatosan kivesszük. A velős csontok 2 végét lesózzuk, majd a végén a húslében külön kifőzzük 15-20 percig lassú lángon.