Cikkek

Vinkó József

2023. szeptember 27.

„Vesd meg az erkölcsi fertőt, / végy egy kiló marhafartőt” (Petri György)


Zöldségeket beszélünk – mondhatnánk a címlapra tekintve. Még hogy „boldog zöldség” a padlizsán! Hiszen nem a padlizsán boldog, hanem azok boldogok, akik eszik. Igaz. A tréfás címmel csak jelezni akartuk, hogy különleges alapanyagról van szó, amelynek tárolására, elkészítésére minden háziasszony gondosan ügyel. Hiszen nem sok zöldség létezik, amelynek ízétől még az isztambuli imám is elájul. (Az ájult imám – imam bayıldı – nevű fogásra gondolok.) Különlegességét bizonyítják névváltozatai is: tojásgyümölcs, törökparadicsom. Pedig sem nem tojás, sem nem gyümölcs, és semmi köze a paradicsomhoz. Hogy mi is valójában? Megtudhatják a októberi lapszámunkból, sőt, azt is megmondjuk, hol kóstolhatják meg. Török torok című írásunk Budapest legjobb török éttermeit, büféit veszi sorra, és rövid gasztronómiai összefoglalót ad a félhold országának konyhájáról.




Friss számunkban – akaratlanul is – előtérbe került a világkonyha. Írunk Mexikó legkedveltebb street foodjáról, a tacóról, bemutatunk két modern alkimista séfet, a spanyol Diego Pradót és a kolumbiai José Guerrerót, utóbbi Budapesten hozta létre az első magyar konyhai laboratóriumot, de készítünk gombateát, azaz kombuchát is, bizonyítván, mennyire igaza volt Gundel Károlynak, amikor azt mondta, hogy a magyar konyha befogadó konyha, hiszen „dédapja olasz, nagyapja török, sógora osztrák, nagybátyja francia volt”, és adva van hozzá egy nép, amelynek „jó az ínye, fejlett az ízlése, és emellett érzéke és kedve van a főzéshez”.



Nem csoda hát, ha még Petri György is keveri a magyar és a világkonyha ízeit. Írói körökben nyílt titok volt, hogy a költő élete utolsó éveiben szakácskönyvet készült kiadni. A Kertész Imre Intézet jóvoltából most elolvashattuk a hagyatékot, és Bereznay Tamás lefőzött két eredeti Petri-receptet. Próbálják meg utánozni. De egyik kezükben sör, a másikban cigaretta legyen!




(Forgách András rajza Petri Györgyről)

Friss lapszámunkban akad ezen kívül is bőven olvasni- és főznivaló. Trokán Péter elmeséli, miért kezdett el borászkodni. Juhos „Joci” elárulja, miért nyitott cukrászdát szülőföldjén, Leányváron. Teszteltük a hazai forgalomban kapható szilvalekvárokat, miközben Schäffer Erzsi szilvalekvárt főzött.




Természetesen beszámoltunk a SVÉT idei tatai rendezvényéről is, ahol átadtuk a Magyar Konyha Termelői Díját, többek közt a Csoroszlya Farm tulajdonosainak.




Ritkán írunk a sörről, Kovács Maláta Gábor most megtöri a csendet, és a söralátétekről ad némi történelmi áttekintést. Fontos italról van szó, Hammurapi már négyezer éve zsákba varratta és az Eufrátesz vizébe vettette a sörhamisítókat. Ha követnénk a babilóniai uralkodó példáját, kihalna néhány sörfőző családja. Akkor már sokkal humánusabb a bajor sörkoptatók 18. századi módszere. A sörellenőrök bementek a sörfőzdébe, a friss főzettel lelocsolták a fapadot, kényelmesen elhelyezkedtek rajta, két-három órát át iszogattak, beszélgettek, majd vezényszóra felálltak. Ha a pad odaragadt a bőrnadrágjukhoz és velük együtt emelkedett a levegőbe, akkor a sör kiállta a próbát. Ragadt a malátacukor, tehát a sörfőző nem sajnálta a malátát. Ám ha nem ragadt oda, akkor hamisítványról volt szó, be lehetett zárni a főzdét. Vajon ma hány sör állná ki ezt az egyszerű próbát?





(A lap október 26-tól az újságárusoknál! Ha kényelmesebbnek gondolja, fizessen elő rá ide kattintva, karácsonyi ajándéknak is remek választás.)

Kapcsolódó cikkek