Március 13-án, este 6 órától Vinkó József lesz a Kávéházi beszélgetések programsorozat vendége a Pénzmúzeumban. Lapunk főszerkesztője forradalmi kávéházakról, az onnan táplálkozó forradalmi hevületről, a reformkor gasztronómiájáról mesél az érdeklődőknek.

A Kávéházi beszélgetések vendége március 13-án 18:00-kor Vinkó József lesz. Az újságíró-dramaturg vendégszereplésével veszi kezdetét a Pénzmúzeum születésnapi rendezvénysorozata.

A beszélgetést a szervezők a nemzeti ünnephez igazították, témájuk a Pénzmúzeum kávéházi terében mi más lehetne, mint a forradalmi kávéházak, illetve a reformkor gasztronómiája.

A reformkorban, ha valami, úgy a változás biztosra vehető volt. Az öntudatra ébredt nemzet táplálkozásában is felvett új szokásokat. Sétáljunk egyet képzeletben a reformkori Pest-Budán, utazzunk el vidékre, lessünk be az írók-költők, a szegény emberek és az arisztokrácia konyháira, hogy kiderüljön, milyen ételek adtak muníciót a forradalmi hevülethez.

Utunk izgalmasnak ígérkezik: bepillantunk a tsemegecsinálók műhelyeibe, szót ejtünk a Laczikonyhákról és a Duna vizéről, ami akkor még iható volt. Szemrevételezzük a kor híres kávéházait, az abban folyó szellemi életet. Mustráljuk kicsit az étlapot, szót ejtünk Petőfi, Arany, Jókai, Széchenyi hasáról.

Egy olyan korban teszünk sétát, amikor a fennszolgáló legényből, étnökből pincér, a kelnerájosból borász, a lakomározásból lakma, majd lakoma, az étkiványból étvágy lett. A reformkor óta reggel nem reggelezünk, este nem estelezünk, hanem reggelizünk és vacsorázunk, és ma már nem azt kérdezzük asztaltársunktól, hogy na, hogyan smakovál a pecsenye, hanem azt: hogy ízlik?

Izgalmas kor volt ez. Ahogy Széchenyi mondta: „Csak ott mennek a dolgok jól, ahol például a szabó, a szappanos, a cukrász mind meg van győződve arról, hogy az ő mesterségétől és üzletétől függ az állam boldogsága.”

Jelentkezés erre a linkre kattintva lehetséges.