Egy tanulmány szerint a háztartási élelmiszerhulladék csökkentésének kulcsa az, ha gyakrabban, kevesebbet vásárolunk.

Vásárláskor két alapvető csoport létezik: az egyik pontosan azt veszi meg, ami az aznapi főzéshez szükséges, a másik viszont előre tervez, kitalálja, mit készít majd a következő héten, és a hosszú lista alapján alaposan feltankol a hozzávalókból. Ez utóbbi, bár nagyon is kényelmes, kockázatos is, hiszen elég csak egy-két olyan nap, amikor valami mégsem a tervek szerint alakul, és máris ott állunk az aznapra vásárolt élelmiszerekkel, amelyeket jó esetben fel tudunk használni a későbbiekben, de az is előfordulhat, hogy egyszerűen ránk romlanak.

Most, amikor a pazarlás a legégetőbb problémák egyike, egy tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy

és ha növekszik a kisboltok száma, az a fogyasztókat is arra ösztönzi, hogy gyakrabban térjenek be vásárolni napi rendszerességgel.

Az esszé, amelyet a Cornell University üzleti tudományok professzora, Elena Belavina jegyez, Manhattant hozza fel példaként, ahol az élelmiszerboltok a lakók közvetlen közelében működnek, és alapesetben nincs szükség különösebb tervezésre és készülődésre, hogy az emberek vásárolni menjenek, elég csak leugrani a sarokra. Ebben a környezetben megfigyelhető, hogy az emberek gyakrabban térnek be vásárolni, és alkalmanként kevesebb áruval indulnak haza, mint az átlagos nagybevásárlók. A szerző arra a következtetésre jutott, hogy

Belavina a New York-i városrészt aztán Chicagóhoz hasonlította, ahol állítása szerint „már 3-4 üzlettel több is 6-9 százalékos csökkenést idézhet elő a pazarlás mennyiségében, illetve 1-4 százalékkal csökkentheti a háztartási élelmiszer kiadásokat.”

A professzor ugyanakkor rámutat, hogy az üzletek számának növelése önmagában nem csodaszer, sőt, túlzásba sem szabad esni. „Lényeges, hogy megtaláljuk azt az optimális számot, amely az adott kerületben, városrészben, településen a legjobban működik. Ha több az élelmiszerbolt, akkor jó eséllyel csökken a háztartási pazarlás, azonban ha túl sok üzlet nyílik egy adott területen, az valószínűleg a raktárkészletek pazarlásával jár együtt, hiszen minden bizonnyal növekszik az árverseny és csökken a kereslet.”

Belavina szerint minden városban meghatározható az optimális üzlet „sűrűség”, és véleménye szerint a legtöbb amerikai város esetében jelenleg a boltok száma ennél az optimális mennyiségnél jóval kevesebb. A tudós ezért úgy gondolja, hogy a boltok számának mérsékelt emelkedése lényegesen javíthatna a pazarlási mutatókon. Ezzel együtt úgy véli, hogy

a várostervezőknek „sokkal inkább azzal kellene foglalkozniuk, hogy növeljék az élelmiszerboltok 'sűrűségét', hogy ezáltal a bevásárlás még elérhetőbb, megfizethetőbb és fenntarthatóbb legyen”.

A tudós hangsúlyozza, hogy elmélete nem csak olyan sűrűn lakott települések esetében állja meg a helyét, mint amilyen New York vagy Chicago. „A kutatásom során olyan nagy területen fekvő, ’terpeszkedő’ városokat is tanulmányoztam, mint Denver, Los Angeles, vagy az egyetemi város, Ithaca. Minden vizsgált esetben arra jutottam, hogy az adott területre jutó boltok számának növekedése kedvezően hatna a pazarlás csökkentésére” – fogalmazott Belavina. „A leglátványosabb hatással a kertvárosi környezetű, Denverhez, Los Angeles-hez hasonló településeken lehetne számolni.”

A tanulmány következtetései érdekesek, bár

Ahogyan arról már korábban mi is írtunk, a világjárvány egyik következménye volt az is, hogy a környezettudatos szempontok most inkább háttérbe szorultak, és a vásárlások során a legfontosabb motívum a biztonságosság lett.