Szokatlanul és méltatlanul szárazon indult a nyár, a július és augusztus sem volt kellőképpen esős volt ahhoz, hogy mindenütt beindítsa a nagy őszi gombaszezont. A napokban lehullott csapadék talán segíthet: itt-ott már megjelentek a nagy őzlábgombák, boszorkánykör-táncot lejtenek a csiperkék és galambgombák, a szerencsésebbek pedig a tinórukat, vargányát vagy csoportos tuskógombát is találtak már. De ugyanekkor növeszt termőtestet a hírhedt gyilkos galóca és számos más, ehető tévesztő párral rendelkező mérgező gomba.

Milyen szabályok vonatkoznak ma hazánkban a gombagyűjtésre? Egyáltalán hogyan szedjünk gombát?  Mit tegyünk, ha gombamérgezés gyanúja áll fenn? Ezekre és még számos másik praktikus kérdésre is választ ad alábbi írásunk.

Mennyit?

Ha olyan területén járnánk hazánknak, ahol még ínségben is terem gomba, mint a Zala, Zemplén, Mátra vagy Bükk, szeptember végétől, októbertől igen nagy fajgazdagsággal találkozhatunk. Bármekkora vadászláz kerítsen is hatalmába minket egy-egy komoly találat okán, tartsuk tiszteletben az erdei életközösség dinamikus és természetes egysége érdekében törvényben is előírt gyűjtési mennyiségre vonatkozó kritériumokat, és egyéni szükségleteinknél többet ne szedjünk le. Ez jelenleg naponta 2 kg személyenként, ami lássuk be, jóval több, mint amit egy átlagember egy nap gombából el tudna fogyasztani.

Ismeretlen gombával semmiképp se szedjük tele kosarunkat.

Ha mégis hajt a kíváncsiság és a tudásvágy, legyen nálunk papírzacskó, amibe az idegen fajokból egy-egy példányt elkülönítve beteszünk, hogy elvihessük gomba-szakellenőrhöz. Hiszen lehet, hogy mérges, de lehet, hogy védett gombát szedtünk le.

Mibe?

A gomba törékeny, ezért mindenképp kosárba gyűjtsük. A legideálisabb a széles, lapos, fedeles kosár, amibe egymás mellé gyűjthető a zsákmány.

Hogyan?

Még azokat a gombákat is, amelyeket úgy gondoljuk, hogy teljes biztonsággal felismerünk, érdemes megtisztított tönkkel együtt gyűjteni. A tisztításhoz gombászkés használata a legkézenfekvőbb, de vihetünk magunkkal finom sörtéjű körömkefét is. A kalapot is tisztítsuk meg, ugyanis a sűrű lemezek közé beszorult avar és földmorzsalék nem emeli a gomba nyújtotta kulináris élményt.

Az ismeretlen gombát mindig elkülönítve gyűjtsük és ebben az esetben szigorúan tilos levágni a tönköt. A tönkön ugyanis fontos elkülönítő jegyek lehetnek, melyek segítenek a gomba pontos meghatározásában. Ezt a tanácsot azért is érdemes megfogadni, mert

ha gyilkos galóca, fenyves sisakgomba, vagy ugyancsak halálos méreganyagot tartalmazó őzlábgomba faj kerül a kosárba, akkor az ellenőr az egész gyűjtést a kukába dobja. A mi érdekünkben…

Az ördög sohasem alszik

A baj azonban a legnagyobb elővigyázatosság ellenére is megtörténhet, ezért érdemes ’nyomokat’ hátrahagyni. Ne dobjuk ki az erdőben szedett gomba levágott részeit, és maradjon az ételből is egy kevés, mert tájékozódási pontként szolgálhat mérgezés esetén. Ha őstermelőtől vásárolt gomba került az asztalra, a blokkot is érdemes megtartani. Piacon csak a megfelelő bizonylattal és felirattal ellátott gombát vegyünk! Mérgezést ugyanis nem csak méreganyagot tartalmazó gomba okozhat.

Számos ehető-árusítható gomba elkészítése feltételhez kötött, amelyeket a gombaárus jól láthatóan ki is kell írja portékájára. A tuskógombák és ehető galócák egyaránt 20 perc főzést igényelnek. Kalapos barátaink romlandó élelmiszerek, ezért fogyasztásuk frissen ajánlott. A nem megfelelően tárolt több napos gombából készült lakoma megülheti a gyomrot, nehéz emésztést, émelygést, hányást – különböző ételmérgezéses tüneteket tapasztalhatunk.  A pereszkék intenzív íz- és illatanyagai, vagy a kucsmagombák hőre bomló hatóanyagai pedig allergiás reakciókat válthatnak ki, ami nem valódi gombamérgezés, de tünetei nagyon hasonlók. A pókhálósgombák és a begöngyölt szélű cölöpgomba méreganyagai elfogyasztásuk után napokkal, olykor hetekkel később fejthetik ki hatásukat.

A lényeg a részletekben rejlik

A hazai gombamérgezési statisztikákat évek óta a világító tölcsérgomba vezeti, a sárga rókagombához való vélt hasonlósága miatt. A laikus számára első ránézésre valóban hasonlítanak, de élőhelyük más. A világító tölcsérgomba farontó, főleg korhadó fatuskókon jelenik meg, míg a sárga rókagomba gyökérkapcsolatban él a fákkal és a földön terem. A gyilkos galócának kifejlett bocskora és általában kígyóbőrmintás tönkje van, míg a legtöbb tévesztő párja mezítláb jár. Ha tisztában vagyunk is egy-két megkülönböztető jeggyel, ne bízzuk el magunkat.

Sajnos minden évben történik legalább egy gyilkos galóca okozta mérgezés

– és ebből a fajból bizony 50 gramm friss gomba is végzetes mennyiségű méreganyagot tartalmaz.

Gomba az asztalon

Mi csak a vékony húsú gombákat, mint a fenyőpereszke vagy a nagy őzlábgomba szoktuk rántani, azt is ritkán – a panír kevéssé hagyja érvényesülni az alapanyag eredeti ízeit. Újrafogalmazott bruschetták üdítő összetevői lehetnek a különböző csiperkék, tinóruk. A májgomba kiválóan harmonizál keleti fűszerekkel. A vastaghúsú tinóruk, vargányák, laskák pörköltnek, currynek, levesnek vagy levesbetétnek első osztályúak. Az illatos gombák, mint a sárga rókagomba, sötét trombitagomba, zöld ánizsgomba és a pereszkék fűszergombaként is jól beválnak. A fenyőkkel gyökérkapcsolt tinóru-félékből ízletes chutney vagy lekvár készíthető.

Inkább a gomba-szakellenőrnek adjunk munkát, mint az intenzív osztálynak! Magunk, családunk, szeretteink biztonsága és a természet egyensúlyának érdekében az erdei gombagyűjtés alapvető szabályait tartsuk be!