Felejtsük el az elázott szendvicseket és a fonnyadt salátákat!

Még van néhány nyári hetünk, mielőtt végleg beköszönt a hűvösebb idő – ilyenkor még nyugodt szívvel tervezhetünk kisebb kirándulásokat, amelyekhez alapvető, hogy némi elemózsiát is magunkkal viszünk. A piknikezést a nyárutón maximum egy-egy gyors zápor veszélyezteti, a balzsamosan langyos reggelek vagy esték ideálisak a szabadban elköltött falatozáshoz. De miért is érnénk be ilyenkor az unalomig ismert szendvicsekkel?

Theo Randall, a legendás és Michelin-csillagos River Cafe korábbi séfje – aki ma már az InterContinentalban, a róla elnevezett étteremben tevékenykedik – nemrég megosztott néhány biztos tippet, amivel a pokrócos romantikázás még jobban sikerülhet.

Randall idén különleges együttműködéssel készült: összeállt a Charles Heidsieck pezsgőházzal, illetve néhány séf barátjával (Max Alary – Blanchette, Dean Banks – Haar, Paul Askew – The Art School), és megírta a Where Chefs Picnic című könyvecskét, amiben felfedi legkedvesebb piknikező helyszíneit, és bemutatja azokat az alapvető kellékeket, amelyek nélkül szerinte elképzelhetetlen egy jól sikerült szabadtéri falatozás.

A kiadvány csakis egy exkluzív piknikkosár részeként beszerezhető, ami az együttműködésnek köszönhetően számos egyéb dolgot is tartogat a vásárlónak: az ízléses kosárban helyet kapott egy puha pléd, egy klassz pezsgőhűtő, egy pezsgőzáró, 2 pezsgőspohár, és persze, nem utolsósorban, egy kiváló, Charles Heidsieck-féle pezsgő is. Belátható: egy ilyen kosárban még a petyhüdt saláta és megereszkedett kolbász is jobban mutat.

De hogyan vélekedik a piknikezésről egy ünnepelt és elismert séf? Randall elsősorban a táj és a környezet ellazító hatása miatt szeret a szabadban falatozni. Kedveli, hogy ilyenkor általában együtt van a család, és a szeretteinkkel, barátainkkal eltöltött idő mindenkiből a legjobbat hozza ki. A piknikben szerinte az a jó, hogy gyakorlatilag bárhol, bármikor szerét ejthetjük, s ha nem bonyolítjuk túl, és ügyelünk a romlandóságra, szinte biztos, hogy sikert is aratunk.

Randall életében már korán fontos szerepet kapott a piknikezés. A legemlékezetesebb piknikje ugyanis még gyerekkorában történt, Franciaországban, ahol egy másik családdal egy folyó partján telepedtek le. Úgy emlékszik, egyszerű ételeket ettek: bagettet sonkával, mustárral és savanyú uborkával, míg desszert gyanánt egy óriási görögdinnyéből majszoltak, és a közeli pékségben vett ekler fánkokat. Emlékei szerint soha nem akart elmenni arról a helyről.

A mesterszakács szerint a piknikre egyszerű, nem romlandó ételeket pakoljunk. Házi focaccia, pár szem paradicsom, tengeri só, néhány szál friss rozmaringág sosem hagyja cserben az embert, és a tetejére, ha szeretnénk, helyben még pakolhatunk szalámit vagy egy kis mozzarellát.

A séf tippje egy tökéletes piknikhez az, hogy

Szerinte fontos, hogy legyen a kosárban egy jó kés és egy kisebb vágódeszka is, ezzel nagyon megkönnyíthetjük a dolgunkat, ráadásul

Randall szerint a chips és a mártogatós szószok nem a piknikre valók, ezeket ilyenkor felejtsük el. Ugyanígy nem kedveli a meleg italokat, ezért azt javasolja, hogy mindig legyen nálunk hűtőtáska vagy -doboz.

A legtipikusabb piknikezési hiba a mesterszakács szerint az, hogy az emberek túlbonyolítják az ételeket, illetve hogy olyan hozzávalókat használnak, amelyek romlékonyak és/vagy nem bírják az utazást. A jó piknik titka az egyszerűségben rejlik: 

Finom, míves kenyérfélék, szalámik, némi sajt, zöldségek, és persze egy palack remek bor. A poharakon se spóroljunk – szerinte illúzióromboló ilyen alkalmakkor papírpoharakból inni.

Theo Randall álompiknikje a Kis-Antillákon, Antiguán lenne, ahol helyi homárból készítene salátát aiolival, pezsgőzne kicsit, majd az árnyékban elszunyókálna, de csak épp annyira, hogy a lemenő nap sugarai felébresszék, hogy még gyönyörködhessen a színpompás naplementében. Ebbe az álomba mi is szívesen belecsöppennénk.