Azt tudjuk, hogy Kínában időszámításunk előtt 7000 körül is találtak sörmaradványokat tartalmazó edényeket, sőt Izraelben, a Raqefet-barlangban, még ennél is régebbi tizenkét-tizenháromezer éves sörleleteket találtak a régészek. A sör így 4-5000 évvel megelőzi a legrégebbi - kb. ie. 6000-re datálható - borleletet, amire a közelmúltban Szicíliában találtak rá az archeológusok.

De melyik a világ legrégebbi, ma is működő sörfőzdéje? A választ Bajorországban találjuk meg. A két német sörfőzde, akik a jól csengő címért versengenek, csaknem 1000 éve főzik a sört. Vagy mégsem?

A Weihenstephaner

München külvárosában, Freisingben már 720-ban megalapította bencés rendi kolostorát Szent Korbinian, aki sok áldásos tevékenysége mellett, egyszer

imádkozás után, botját a földbe szúrva a hegy oldalában forrást fakasztott.

Nevét a forrás helyén ma kápolna, és a sörfőzdében egy remek duplabak, a Korbinian őrzi. Víz már volt, és a középkori krónikák szerint itt létesültek az első komlóskertek is 768-ban, amiről írásos emlékünk van. A gabona adott volt, így minden készen állt egy jó kis sörfőzdéhez, amit az oklevelek szerint 1040-ben alapítottak meg.

A kolostor a történelem viharait többször megszenvedte. Először mi, magyarok is kicsit ludasok voltunk a történetben, hiszen 955-ben, mielőtt az aktuális nyugati élménykörúton részt vevő hazai csapatokat Augsburg mellett, a Lech mezején elpáholta volna a német lovagok hadereje, sok más mellett a weihenstephani kolostort is annak rendje és módja szerint kifosztották. Nem véletlen, hogy Ottó, freisingi püspök, aki mellékesen Barbarossa Frigyes császár testvére, ilyen "hízelgően" írt a magyarokról Krónikájában:

Láthatóan a magyarok nyilaitól rettegő német (frank) népek, akkor sem feltétlen csodálattal viszonyultak eleinkhez, akikre akkor hatványozottan igaz volt, hogy ők a "kalandozások népe". Mindenesetre a weihenstephani kolostort több tűzvész és háborús pusztítás után végül 1803. március 24-én érte utol a végzete, feloszlatták és a terület állami kézbe került. De 1852-ben itt rendezkedett be, majd fejlődött töretlenül a bajor állami mezőgazdász képzés, annak is a sörtanszéke.

Nekik köszönhetjük a világ első szintetikus élesztőjét, és természetesen a sörfőzde is működik. A hagyományos német lágerek és a már emlegetett duplabakok mellett,

a leghíresebb a weihenstephaniak búzasöre, amit sokan a világ legjobbjának tartanak, és a Vitus névre hallgató búzabak is a világelitben szerepel.

Címkéjükön pedig büszkén hirdetik, hogy ők a világ legrégebbi sörfőzdéje, anno 1040.

A Weltenburger

Bajorország déli részén, Regensburgtól nem messze a Duna Kehlheim mellett csodás kanyarral vágja át magát a Jura-kori mészkősziklák között. Ezen a gyönyörű helyen alapította 617-ben Szent Kolumbánusz (és más ír és skót zarándokok) a mai bencés apátság elődjét. Az oklevelek szerint 1050-ben biztos, hogy főztek már itt sört a derék bencés barátok, sőt egy helyen arról is olvashatunk, hogy 1010-ben meghalt a kolostor sörfőző szerzetese, vagyis már akkor is készült sör a falak között.

Egy, bizonnyal 1047-es oklevél a kolostor sörfőző mesteréről (praxator), bizonyos Hervic testvérről is említést tesz. Habár az 1803-as szekularizáció a weltenburgi kolostort sem kímélte, I. Lajos, bajor király 1842-ben újjáépíttette és visszaadta a bencéseknek a 18. században barokk stílusúra átépített épületet. A köztes időszakban a sörfőzde privát kézben működött, ma újra a bencéseké, bár a sörfőzdét a Regensburger Brauerei Bischofshof üzemelteti immár 40 éve.

A leghíresebb két sörük a Weltenburger Barock Dunkel és a kolostort a 18. században felújító és díszítő Asam-testvérekről elnevezett sötét duplabak, az Asam Bock, de nagyszerű illatos komlós, igazi német stílusú világos sörök is készülnek itt, melyeket a Duna medre alatt negyven méterrel, a Jura-sziklába vájt ászokpincékben érlelnek tökéletesre. A weltenburgi sörfőzde szintén úgy hirdeti magát, hogy a világ legöregebb kolostori sörfőzdéje, anno 1050.

Mi az igazság?

Hogy Thomas Mannt idézzük, "mélységes mély a múltnak kútja" - ki tudhatja hát, mi a valóság? Annyit azonban tudunk, hogy az 1950-es években még 1146-os alapítódátummal büszkélkedett a Weihenstephaner, de valamikor előkerült egy dokumentum, amiben már az 1040-es dátum szerepel.

Több történész megállapítása szerint ez a dokumentum egy 17. századból származó hamisítvány.

Általános szokás volt már a középkorban is, hogy visszadatálnak alapításokat, eseményeket, hogy bizonyos birtokok, uradalmak, vagy épp, esetünkben a freisingi kolostor serfőző jogait megerősítsék.

Weltenburgban sem minden tiszta a dátum körül, hiszen a történész által megtalált és hivatkozott 1047-re vonatkozó forrásnak is van egy szépséghibája, két másik kolostornak is van ilyen dokumentum a birtokában, hasonló szöveggel, így ennek a valóságtartalma megkérdőjelezhető.

Az viszont biztos, hogy a két sörfőzde nagyon régóta főz söröket, melyek mindegyike kiváló, és az amatőr sörivó nem a poros levéltár mélyére, hanem inkább a korsó fenekére szeret bepillantást nyerni.