Mik azok az ínségeledelek, és hogyan kerültek egy múzeumba? – minderről a Ludwig Múzeum legújabb kiállításán gondolkodhatunk el.

A Lassú élet. Radikális hétköznapok című nemzetközi csoportos kiállítás 2020 tavaszán nyílt volna meg a Ludwig Múzeumban: már minden készen állt ahhoz, hogy fogadják a látgatókat és művészi eszközökkel elgondolkodtassák őket arról, milyen is (lehetne) a lassú élet – hiszen a környezeti változásokkal akkorra már mindannyian szembesültünk –, amikor is bekopogtatott maga a lassú élet: a járvány miatt mindent be kellett zárni, a múzeumot is. „A »lassú-élet« egyik percről a másikra mindennapi valósággá, a globális világ kényszerű működésmódjává változott” – írják a tárlat katalógusában. A kiállítás most viszont megnyitott, és egészen szeptember 5-ig látogatható.

A slow forradalom kezdetei a nyolcvanas évekig nyúlnak vissza, eleinte a gyorséttermek elleni tiltakozásban nyilvánult meg, és az egészséges, helyi alapanyagokból készült, minőségi étkezés fontosságára hívta fel a figyelmet. Carlo Petrini gasztronómus kezdeményezése aztán az elmúlt évtizedek során globális mozgalommá vált, és számos területen hódít a munkától az utazáson és a dizájnon át a médiafogyasztásig. A kiállítás állásfoglalás és reakció napjaink égető globális kérdéseire: 
a pazarlásra, a túlfogyasztásra, a természeti erőforrások kizsákmányolására.

A tárlat installáció közül most hármat emelnénk ki. Az egyik annak az érdekes feldolgozása, hogy miképpen biztosítottak maguknak élelmet a hónapokig a tengeren hánykolódó kalózok. A Punk Konyha eat-art fanzin „kalózkiadása” dramatizálás nélkül szeretné felhívni az emberek figyelmét a szemléletváltásra, párhuzamot vonva egyre szűkülő forráslehetőségeink és a kalózok kegyetlenül pragmatikus megoldásai között. Szabó Eszter Ágnes és Syporca Whandal munkája történelmi múltra visszanyúló ételkészítési technikákat, illetve egyéni receptúrákat is ismertet – abszurd ötletekkel fűszerezve.

A másik Kaszás Tamás és Lóránt Anikó Ínségeledelek című műve, amely mint egy Noé bárkája mutatja be a túlélés lehetőségeit. Aki szedett már vadon érő somot, gombát, bodzát, eszegetett a Tiszából sulymot, az ismerős növényekkel és gondolatokkal fog találkozni. Hogyan lehet túlélni egy gazdasági, ökológiai vagy társadalmi válságot, mit együnk éhínség vagy háború idején, milyen növényeket gyűjtsünk az erdőben és milyen ételt készítsünk belőlük? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk az installációba lépve, amely egyszerre növényszárító, magtár és gyűjtögető pavilon, s nem áll tőle távol, hogy akár egy kiállítótérben is alkalmas legyen az erdőn-mezőn-kertben összegyűjtött növények tárolására, szárítására, feldolgozására.

Az egyszerű fa építmény azonban túlmutat a természetben rejlő kincsekről, az önellátás és önfenntartás alapjairól, a mindenki számára könnyen és olcsón elérhető alapanyagokról, praktikákról, az elfeledett népi hagyományokról összegyűjtött tudás vizuális megjelenítésén. A rajzok, plakátok, fényképek, szövegek a művészek által gyűjtött magvakkal, gombákkal mintha egy nomád közösség rejtekhelyébe engednének bepillantást – talán egy világjárvány vagy egy háború elképzelt díszleteiben.

Bartha Gabó pedig azt mutatja meg egy videóinstalláció segítségével, hogy mennyi kincset rejthet még egy olyan kert is, ahol látszólag nincs semmi. „Régóta kutatom az ételt, beszélek és írok róla, kiállítom, szervezem, termesztem, gyűjtöm, elkészítem, eszem és etetek – írja a kiállítás katalógusában. – A Hunyadi téri piac megmentésére kezdtem el szervezni a helyi közösséget. Ezalatt megismertem közelebbről az ételtermelés e részét, társ-szerveztem piacokról konferenciát, kiállítást, eljutottam aktivista termelők nemzetközi biodiverzitás találkozóira. A társadalmi gyakorlat ökológiával egészült ki, amikor a piacmentés sikerét követően Tokaj-Hegyalján kezdtem kertet művelni. Ez vezetett 2016-tól a Terrapolis permakultúrás kerthez és vendégasztalához Tarcalon.”

A kiállítás alatt számos eseményre kerül sor a múzeum terein belül és a város határain kívül is a művészek közreműködésével, ezekről a múzeum weboldalán és közösségi média-oldalain lehet tájékozódni. Július 17-én például posztkoloniális konyha workshopot rendeznek A gyarmatosítás hatása az európai konyhára címmel, július 24-én pedig Bartha Gabó tart előadást A Pestre hordott laboda címmel.