Nagykörűn, az ország cseresznyéskertjében a piacozás sejtszinten kódolt életforma. Barát József esetében is. Neki köszönhető, hogy az „Élő Tisza” védjeggyel szavatolt termékek megjelentek egy sor budapesti piacon.

Nagykörűn legalább 150 éve zajlik dokumentálhatóan gyümölcstermesztés, ráadásul olyan szintű, ami fölösleget is termel, így a piacozás errefelé hamar életformává vált. 

A szocializmus sem akasztotta meg a lendületet, a helyiek megtarthatták cseresznyésüket és ártéri gyümölcsöseiket. „Nem kellett feltalálni a spanyolviaszt, de kétségtelen, hogy a piacozós kedv felélesztéséhez kellett valamiféle sokkhatás, aminek nyomán a kistermelők portékáját újra felfedezte a lakosság” – kezdi vendéglátónk, Barát József, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET) elnöke.

Hipersokk

A sokk a rendszerváltással érkezett, ekkor ugyanis az emberek a háztáji élelmiszerek után a hipermarketek árukészletével voltak kénytelenek szembesülni. A kistermelők nem tudtak mennyiséget szállítani, így az üzletek az importáru felé fordultak, ennek következtében egy csapásra eltűntek az ízek, felfújódtak a paprikák, színtelenné-szagtalanná váltak a paradicsomok. Nagyjából 2000-ig hittük, hogy ez jó, majd visszakértük, amit korábban szerettünk: a jól ismert ízeket, a kistermelői árukat, a termelői piacokat. „Bevallom, nekem is hiányzott a piacozás, a 70-es években magam is hatalmas kosár cseresznyék, szőlők, körték között nőttem fel. Szüreteltük, készítettük a pálinkát, főztük a lekvárt az ártéren növekvő gyümölcsökből, így ez az élmény teljesen belénk ivódott. A régi-új hullámokra csak fel kellett ülni, a gazdákat fel kellett lelkesíteni.”

Cseresznyevirágzás Nagykörűn

Minta

Az újgenerációs termelői piacok ­életre hívásához kellett egy térdműtét is. Barát József a beavatkozás után lábadozott, amikor ledarált egy sorozatot, a Franciaországban két keréken címűt, melyben egy férfi falvakon át kerekezve itt-ott megállt, hogy ismerkedjen a helyi szokásokkal. Az egyik helyen részt vett egy csigaünnepen. „Elnéztem a falu apraja-nagyját és feltettem a kérdést, ­miért nem tudunk így élni: ­összeülni, lampionok alatt ünnepelni, büszkének lenni a szokásainkra, termékeinkre?” Ezen ­felbuzdulva a kilencvenes évek közepén a Cseresznyefesztivál volt az első megmozdulás, amit Barát József Nagykörűn szervezett. Itt kiderült, hogy van igény az ilyesmire, miként a gazda arcára is, mely hitelesíti a portékát. Ezután megszervezte a Cseresznyevásárt, közben pedig járta Európa termelői vásárait, slow food rendezvényeit. Ezeken lépten-nyomon azzal szembesült, hogy Olaszországban egy benzinkút kínálata izgalmasabb, mint Magyarországon egy helyi piacé vagy kézműves-élelmiszerbolté. „Míg mi ősszel térdig járunk az ártéren a Kieffer körtében, ott egy vörös­hagyma egy kis üvegbe zárva, olajjal felöntve pironkodás nélkül kapott egy közel 20 eurós árcímkét.”

Házalás

Aztán bekopogtott a ­gazdákhoz, magánbeszélgetéseket kezde­mé­nyezett azoknál, akiknél azt érezte, nyitottak lennének piacozásra, illetve felismerték, hogy falun élelmiszer-termelés nélkül lehetetlen a felvirágzás. Ha ugyanis az élelmiszer-termelést kivesszük a képletből, kapunk egy városi életformát folytató, kisebb méretű közösséget. Mivel a kisárutermelés Nagykörűn megmaradhatott, nem merült feledésbe a termesztés és az élelmiszer-előállítás sem. „Emlékszem, Nagykörűn a 70-es, 80-as években, ha tetszőlegesen bármely házban benyitottam egy kamrába, ott egy komplett 20 perces gasztroműsort le lehetett volna forgatni. Ami ott el volt téve zöldségben, gyümölcsben, húsban, az maga volt a Kánaán. Nekem tehát csak annyi volt a dolgom, hogy felpiszkáljam a gazdákat, hozzák ki mindezt a kamrából.”

    Barát József, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület (SZÖVET) elnöke

Az eredmény

Ma ott tartunk, hogy tíz éve rendezvénysorozat szerveződött a cseresznye és a helyi termékek köré, Virágzástól befőzésig címmel, ami a nagykörűi gazdasági év jelentős eseményeire reflektál. A virágzás az első állomás, akkor sok minden eldől a faluban. Azután jön a Cseresznyevásár, majd ezt követi a nagy befőzés ősszel. Hamar kiderült, hogy ebből a pár eseményből nem lehet megélni, sűríteni kellett a kitelepülések számát. „Akkor találtuk ki, hogy rendezzük meg a Körűi piacot, havi egyet, ami minden hónap harmadik vasárnapján ismétlődik. De hogy további gazda-vevő találkozókat biztosítsunk, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület révén termelőink Szolnokra és Budapestre is eljuttatják az árujukat” – meséli Barát József.

Hangulatjelentés

A Magyar Konyha stábja cseresznyevirágzás ünnepén járt a piacon. Jó hangulatot, élő zenét, különleges zöldségeket/gyümölcsöket, barátságos eladókat találtunk. Jóízű beszélgetéseken vagyunk túl, kóstoltunk helyben készült tepertőt, házi süteményt, a gyerekek az állatsimogatáson túl a lóháton baktatást is kipróbálták. A helybeliek picike bolhapiacáról is akadt, ami velünk jött, de vettünk fanyelű kiskést, mi vígan szeletel, más homoktövist, mogyorót, színes paradicsomokat, cirokseprűt, a stáb szinte minden tagja kis meggyfával távozott. Hat-nyolc év múlva már akár 20-30 kilót is szüretelhetünk róluk, a szerkesztőségi termelési verseny az ültetéssel tehát kezdetét vette. Az első benyomás visszatérésre késztet, június 17-18-án megyünk a Cseresznyefesztiválra, ahol pirosló gyümölcshalmok között válogathatunk a ropogós cseresznyéből. S hogy a cseresznye miért különösen kedves gyümölcs Magyarországon? Nosztalgikus, az első, fáról lejövő termés, szív formája mindenkit ámulatba ejt, hát még a beltartalma, a látványos gyümölcs ugyanis jó hatással van a szívre, az érrendszerre, emellett gyulladáscsökkentő is.

Hol és mikor lesz a Cseresznyefesztivál?

Június 17–18-án Nagykörűn a szokásosnál két-háromszor nagyobb piacra lehet számítani, 30-40 gazda települ ki a cseresznyéjével, emellett az összes helyi terméket előállító kereskedő is kilátogat. Szélesebb a programkínálat, de sztárfellépőktől mentes a hely. Idén a fagy nem okozott nagy kárt a cseresznyében, ám 20-30 százalékkal drágább lesz, mint tavaly. Várhatóan 1000 forint körül alakul az igazán nagy és szép cseresznye ára a piacon. S, hogy mi készülhet cseresznyéből? Az Európai Unióban eredetvédelmet kapott nagykörűi cseresznyéből készül lekvár, szörp, a meggymag olajából kozmetikum, aszalvány. Lehet belőle ivólé is, amely finom, de kevésbé savas, mint a meggylé. 

Mi az a SZÖVET?

A Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület 2000-ben, Nagykörűn alakult. A szakmai érdekvédelmi szervezet célja többek között a piacépítés, a tagjai Tisza menti gazdák mellett természetvédők, tudósok, értelmiségiek és civilek. Az egyesület évente 80 termelővel áll kapcsolatban, közvetítik őket a piacaikra, megbeszélik a mennyiségeket, fajtákat, módszereket, a vegyszermentes gazdálkodás híveiként olyan fajtákat ajánlanak, amelyek ezt bírják. „Élő Tisza” védjegyük kizárja a genetikailag módosított, szermaradványos termékeket. Bázisuk Budapesten a városmajori piac, de ott vannak a Római-parti piacon is. Barát József például Szolnokra viszi a portékáját: körtét, meggyet, cseresznyét, szilvát, almát, diót, birsalmát, csicsókát, hajdinát, fokhagymát. A közös bennük, hogy kímélően megtermelt, különleges fajták. Feldolgozott termékei között ott a zabliszt, a fekete fokhagyma, a lekvár. És ki tudja, mit hoz a jövő? A globális felmelegedés miatt a Tisza környékén már beérik a kivi, a citrom, a khakiszilva, a gránátalma, az áfonya, a füge általános gyümölcs lett, de van, aki már gyömbérrel próbálkozik.

Fotó: Dorkó Dániel/Körmendi Imre