Makacs dolgok a legendák. Hát még a hamisak. Krúdyról annyi adoma, anekdota kering közszájon, hogy ember legyen a talpán, aki a regényíró és a regényhősök figuráit különválasztja. Vinkó József kísérletet tesz rá. Szellem a fazékból című műsora a Kossuth Rádióban szombaton 9.30-tól az író szellemét idézi meg.

A "Szellem a fazékból" szombati adásában Krúdy Gyuláról és az ő hasáról mesél Vinkó József a Kossuth Rádióban. Krúdy gyakori vendége ennek a műsornak. Itt az ideje tehát, hogy ő legyen a főszereplő. Ez az adás azért is ígérkezik izgalmasnak, mert Vinkó József új könyvén dolgozik. Ebből is ízelítőt kaphat, ha szombaton 9:30-kor bekapcsolja a rádiót.

Ön például gondolta volna, hogy Krúdy nem is volt ínyenc? Legalábbis abban az értelemben nem, ahogy Apicius, a római, aki borba áztatott fügével tömte a libákat, hogy a májuk ízletesebb legyen, Brillat-Savarin, a francia, aki leszidta a szakácsot, mert kevés haltejet tett a halas omlettbe, Curnonsky, az étteremkritikus, aki nem ette meg a fogoly bal lábát, mert a madár azon szokott szunyókálni.Krúdy gasztronómiai horizontja elakadt a csonthús, a töltött káposzta (harapásnyi töltelékkel), a paszulyfőzelék szentháromságánál. Jókai Mórnál egy rendesebb ebéd teknősbékalevessel indul, aztán osztriga következik, majd tengeri rák, egy pohár Château-Laffitte, aztán őzgerinc szarvasgombával, utána madeira, közben ananász sorbet, szalonka, Moet pezsgő, végül maraschino-fagylalt, szufflé, hatputtonyos tokaji, kávé curaçao likőrrel.

A Krúdy-szövegekben a legtöbbször a következő étkek szerepelnek: marhakonc ecetes tormával, húsleves belekevert tojással (esetleg egy kis karfiolcsutka), ringlik, hagymás halak, perecek, sóskiflik, liptói túró. Egyszerű, becsületes ételek. Krúdy számára nem az evés volt fontos, hanem az evésről való beszéd. Műveiben az ízlelés éppúgy az érzékek játéka, mint a szerelem. A tökéletes fogást hajszolta egész életében és ilyen értelemben valódi gourmet volt. A legnagyobb. Az ízek kifinomult élvezője, aki a legegyszerűbb kültelki ételt is (füstölt kolbászt, vagy zónapörköltet) éteri magaslatokba emelte. Olvasása közben az embert olthatatlan vágy fogja el fiatal hagyma, hónapos retek, liptói túró után. Huszárik Zoltán filmjében egy nemzet bámulja dermedten, amint Latinovits kiveszi a levesestálból a velőskoncot, az asztalkendővel megmarkolja, majd jobb öklével bal kézfejére csap - cupp! - és a derék csont kiadja derék tartalmát. Amikor a velő kicsusszan, egy ország sóhajt fel megkönnyebbülten. Nincs még minden veszve e hazában.

Lemaradt a műsorról? Semmi baj, a Médiaklikk.hu-n visszahallgathatja az adásokat.