A Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezet alig egy éves múltra tekint vissza, de alapítói úgy gondolják, ebben az ágazatban igen nagy potenciálok rejlenek. Az egyesület azon dolgozik, hogy a termelők, a feldolgozók, a kereskedők és a felhasználók ne csak egymásra találjanak, hanem hatékonyan együttműködjenek. Másik fő céljuk, hogy megismertessék és megszerettessék a közönséggel is a bárány- és kecske készítményeket.

„Magyarországról az itt megtermelt birka kilencven százaléka exportra megy” – kezdte Bátor Árpád, a Juh és Kecske Ágazati Szakmaközi Szervezet elnöke. „Békeidőszakban ez teljesen rendben van, hiszen a termék jó minőségű és jól eladható. Igen ám, de előbb a Covid, utána pedig az ukrajnai háború miatti gazdasági visszaesés okán egyszer csak azzal kellett szembesülnünk, hogy éves szinten százötvenezer élő állat eladása vált bizonytalanná. Ennek feldolgozása és eladása pedig belföldön szinte lehetetlen, hiszen sem vágóhídi kapacitás nincs ilyen mennyiségre, sem a kereslet nem éri el ennek a mennyiségnek még csak a töredékét sem.

Magyarországon jelenleg is annyi jószág van, hogy

ha minden magyar ember – csecsemőt és aggastyánt is beleszámítva – évente kétszer ezt enné, akkor egy darabot sem kellene exportálnunk. Ezzel ellentétben személyenként csupán dekákban mérhetjük azt, amennyit éves szinten fogyasztunk.

Vágójuhból a rendszerváltás előtt évente több százezer darabot eladtunk, hiszen minden nagyobb telephelyen működtek a vágóhidak, a helyi boltokban pedig ezek megtalálták a fogyasztókat. Ma már ezek a lehetőségek megszűntek, és valaki, ha még keresi is a jó minőségű terméket, inkább csak beszerzési nehézségekkel találkozik.”

„A magyar birka kiváló” – folytatta Zászlós Tibor, a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara alelnöke és a Magyar Állattenyésztők Szövetségének elnöke.

„Nem lehetne eladni külföldön, ha nem lenne a legjobbak között. Ez annyira igaz, hogy az Európai Unióban jelenleg a magyar birkáért fizetnek a legtöbbet.

Fontos lenne tehát, hogy a magyar fogyasztók, a magyar háziasszonyok illetve a magyar éttermi világ is felismerje a juhban rejlő lehetőségeket.

Termelői oldalról további érv a birkatenyésztés mellett, hogy ez a jószág talán az egyetlen a haszonállatok közül, amely – az erőforrások felhasználásának tekintetében – nem versenytársa az embernek. Hiszen a rét, a legelő füvét fogyasztja, amelyet – jelen álláspont szerint – mi azért még nem. A világon pillanatnyilag körülbelül öt milliárd hektár mezőgazdasági terület áll művelés alatt. Ebből 1,4 milliárd hektár a hagyományos szántóföld, 2,6 milliárd pedig a rét és a legelő! Ha tehát a jövő élelmiszer-ellátását tekintve a rovarfehérjéket és más, reform-próbálkozásokat nem nézzük, akkor szinte biztos, hogy a legelőn tartott állatoknak – így a juhoknak - óriási lesz a szerepe.

A környezetvédelmi szempontokat nézve:

egy jól karbantartott legelő több szén-dioxidot nyel el, mint egy ugyanakkora területű erdő. Azok a legelőink, amik Magyarországon vannak, jórészt ős-gyepek. Ezeket meg kell őrizni!

Nekünk egyik célunk a gyepek megőrzése. Nézzük meg ezek állapotát, készítsünk tervet a jövőjükről! Ahol gyep van, ott legelő állat van, ahol legelő állat van, ott trágya van. Mindez növeli a föld tápanyag-tartalmát, ahol jól érzik magukat a kisebb rovarok, ha rovarvilág van, akkor a madarak is megjelennek és így tovább…

Szakmaközi szervezetünk ezért nemcsak horizontálisan, hanem vertikálisan is átfogja a területet. Bízunk benne, hogy együtt eredményesebben elérhetjük céljainkat. Bízunk benne, hogy a juhtartók, juhtenyésztők képviseletét elláthatjuk, és persze azt, hogy is, hogy végül a fogyasztók asztalára is eljuthatnak ezek a kiváló minőségű magyar termékek!”