A séf egykori anyacsatornája heteken belül bemutatja az Anthony Bourdainről szóló filmet.

Bourdain tehetsége vitathatatlan, akár séfként, akár történetmesélőként beszélünk róla: alig néhány év alatt vált egy New York-i étterem ismeretlen konyhafőnökéből a gasztrovilág egyik legjelentősebb és legszeretettebb figurájává.

Folyton élményekre vadászó világjáróként számtalan hihetetlen kalandban lehetett része cseppet sem unalmas élete során, a forgatásokon éppúgy dacolt semmiből felbukkanó homokviharral és földrengéssel, mint fegyveres támadókkal.

Vietnámban együtt tésztázott Obamával, Thaiföldön malacagyat, Quebecben pedig hódot kóstolt. Munkássága – konyhafőnökként, könyvszerzőként, filmesként – pedig legalább annyira szerteágazó volt, mint az ételek iránti kíváncsisága, vagy az étvágya.

Hirtelen bekövetkezett, tragikus halála óta gyakorlatilag folyamatosan téma, hogy a séf szélsőségektől sem mentes életét és kiterjedt örökségét érdemes lenne egy filmben is bemutatni. A Roadrunner: A Film About Anthony Bourdain című doku végül el is készült, és tavaly nyáron debütált a Tribeca Filmfesztiválon, most pedig Bourdain tévés anyacsatornája jelentette be örömmel, hogy az alkotás idén tavasszal végre megérkezik a CNN-re is.

Amíg pedig a televíziós premier pontos dátumára várunk, Bourdain emlékét talán úgy idézhetjük fel a legjobban, ha elkészítjük valamelyik receptjét. Ehhez az általa jegyzett szakácskönyvek remek iránymutatók, mi most az Appetites: A Cookbook című kiadványból mutatunk meg egy otthon is könnyen kivitelezhető, egyszerű fogást – némi csavarral.

A Makaó-stílusú sertéskarajos szendvics állítólag Bourdain egyik személyes kedvence volt, amit a tévés még egy forgatás során kóstolt meg először – nekünk kicsit olyan ez, mintha a magyar vasárnapi ebédek klasszikus rántott húsát bolondították volna meg némi kínai ízvilággal. A séf a szakácskönyvben azt írja, hogy az ételfotózást végző Bobby Fisher komolyan megszenvedett a szendvics fényképezésével, ugyanis a stáb állandóan felfalta a „modelleket”.

Makaói sertéskarajos szendvics

Hozzávalók (4 adaghoz):

• 4 szelet csont nélküli sertéskaraj
• ¼ csésze szójaszósz
• ¼ csésze kínai rizsbor
• ¼ csésze fekete ecet
• 1 ek szezámolaj
• 4 gerezd fokhagyma, meghámozva és durvára vágva
• 1 ek kínai ötfűszer keverék
• 1 ek sötét barnacukor
• 1 nagy tojás
• ½ cs liszt
• 1 ½ csésze panko vagy zsemlemorzsa
• só, frissen őrölt fekete bors
• 2 cs mogyoró olaj a sütéshez
• 8 szelet fehér szendvicskenyér
• chilipaszta

Elkészítés:

A húst klopfoljuk ki 5-6 mm vastagra. Egy kisebb keverőtálban keverjük össze a szójaszószt, a rizsbort, az ecetet, az olajat, a fokhagymát, az ötfűszer keveréket és a cukrot. A húst tegyük bele pácolódni, előtte alaposan forgassuk meg benne a szeleteket, hogy a marinád mindenhol jól átjárja őket. A tálat fóliával légmentesen zárjuk le, és 1-12 órára tegyük hűtőbe.

A hatóidő letelte után a húsokat vegyük ki a léből, és a szeleteken maradt fokhagymadarabokat seperjük le. Egy tányérban verjük fel a tojást. Egy másik edénybe öntsünk lisztet, egy harmadikba pedig a pankót. A lisztet ízesítsük sóval és borssal, ízlés szerint.

Egy nagy serpenyőben vagy wokban hevítsük fel az olajat, majd a hőfokot állítsuk közepes-magasra. Míg ez megtörténik, panírozzuk a húsokat.

A bepanírozott szeleteket nagyjából 5 perc alatt (oldalanként) süssük ki, majd tegyük rácsra, hogy lecsöpöghessen a felesleges olaj. Enyhén sózzunk újra.

A kenyérszeleteket pirítsuk aranybarnára, még melegen pakoljuk bele a húst, és ha szeretjük a csípőset, kenjük meg némi chilipasztával.