A trappista szerzetesek egy multival harcolnak ősi sörük megmaradásáért.
A belgiumi Notre-Dame de Saint-Rémy trappista barátai a XVI. század óta főzik remek söreiket, és amikor 1899-ben új apátságba költöztek, az új helyen is megnyitották addigra már nevet szerzett főzdéjüket. Azonban annak ellenére, hogy a szerzetesek – és kiváló sörük – története egészen az 1500-as évekig visszavezethető, a derék páterek számára a legtöbb konfliktust és stresszt talán az utóbbi néhány év tartogatta, írja a FoodAndWine.
A vita
A szerzetesek ugyanis a közelmúltban hosszas jogi csatározásokba bonyolódtak a Lhoist-Berghmans-családdal, amely Belgium egyik legtehetősebb famíliája.
A The Guardian úgy tudja, hogy a munkálatok során a bányaterület alatt található vizet ki kellene pumpálni, és a trappisták meg vannak arról győződve, hogy ez a környezeti változás jelentősen rontana ikonikus sörük aromáján, tekintve, hogy a helyi forrásvíz az italuk egyik fő alapanyaga.
Egy kis történelem
A trappisták első sörfőzdéje már a rend alapítási helyén, a La Trappe apátságban létrejött, elsősorban a monostorban lakók saját igényeinek kielégítésére. Mivel azonban a szerzetesek itala kiváló minőségű volt, annak gyorsan híre ment, így a sörrel rövidesen kereskedni is kezdtek.
A XVIII. századig a trappista sörfőzdék száma gyorsan gyarapodott, ám először a francia forradalom, majd a két világháború során több főzde is megsemmisült, így a ma létező trappista kolostorok közül összesen csupán 14-ben működik sörfőző üzem, ebből hat Belgiumban.
A trappista sörök minőségét a Nemzetközi Trappista Szövetség szigorú előírásai alapján ellenőrzik, a trappista nevet pedig egy ideje már kizárólag csak azokra a sörökre lehet használni, amelyeket valóban a trappista szerzetesek főznek.
Egy régi irat segített
Úgy tudni, hogy a bányatervek ellen a hallgatási fogadalmat tett trappisták minden tőlük telhető módon kifejezték a tiltakozásukat. Nemrég a Brussels Times is részletesebben foglalkozott az esettel. Cikkükből kiderül, hogy az apátság már 2019-ben bíróság elé vitte az ügyet, ahol bemutattak egy 1833-as iratot, amely egyértelműen megtiltotta, hogy a Tridaine-forrás irányán, folyásán bárki változtasson. Mivel a dokumentum a Lhoist-bányák indítása előtt csaknem száz évvel született, a szerzetesek úgy érezték, hogy a vita az ő javukra dől majd el.
Véleményükkel a Marche-en-Famenne körzet bírósága is egyetértett, azonban a Lhoist-család azonnal fellebbezett. Az ügyet nemrég újratárgyalták, és a Liege-i bíróság is a trappisták, illetve évszázados iratuk oldalára állt. A napokban hozott döntésük értelmében: a bányavállalat nem nyúlhat az apátságot tápláló forráshoz – ezek szerint tilos a víz elvezetése, kipumpálása, vagy eltérítése; sem teljes egészében, sem pedig részlegesen.
A szerzetesek azonban még nem örülhetnek, ugyanis a dúsgazdag Lhoist-Berghmans-családot képviselő szóvivő úgy nyilatkozott, hogy a jelentős befolyással bíró família még nem határozott arról, hogy megfellebbezi-e ezt a döntést is.
„Ez egy rendkívül komplex, bonyolult ügy, nehéz is pár szóval elmagyarázni” – nyilatkozta még 2019-ben a bányaigazgató, Geoffroy Fiévet. „Az emberek nyilván a kolostor mellé állnak, nem pedig a bánya oldalára. A kutya se tudja, mire jó a mészkő, a trappistákat viszont mindenki kedveli.”
A hallgatag barátokat, és persze a jóféle sörüket is, tesszük hozzá.
