„Gyorsan a desszertet! Azt hiszem, haldoklom.” (Brillat-Savarin)

Kifürkészhetetlenek Gasterea útjai. Az asztali örömök istennője, akit a tizedik múzsának is neveznek, szereti a talányokat. Számos ételnek semmi köze a nevéhez. Rejtély, miért nevezik a talkedlit csehpimasznak (cseh farsangi sütemény, igaz, de miért pimasz?), titok a női szeszély, a szabógallérleves etimológiája, nem is szólva az „apátczafngotska” nevű – a 17. században igen kedvelt – süteményről.

A szakirodalom eponimának nevezi a személyektől kölcsönzött neveket. A gasztronómia világából ilyen az ausztrál énekesnőről elnevezett barackos pêche Melba, az angol hercegről elkeresztelt Wellington-szelet, a Chateaubriand-féle dupla bélszín, a Charles Greyről elnevezett Earl Grey tea, vagy a Bloody Mary, hogy csak a legismertebbeket soroljuk.

Sokszor megesik, hogy a tulajdonnévből köznév lesz: kuglóf, zserbó, dobostorta, de lehet márkiból mártás (Louis de Béchamel), prímásból habos sütemény (rigójancsi), színészből tyúkhúsleves is (Újházi Ede).

Az eponimák között valószínűleg a szendvics a leghíresebb. Ha kíváncsiak John Montagu, Sandwich grófság negyedik lordjának történetére, megtudhatják, hogyan született a világ legismertebb étele.

Tömörkény István receptjei nem lettek világhíresek. Pedig az író-múzeumigazgató, akit nyugodtan nevezhetnénk a szegedi tanyavilág lelkiismeretének is, nemcsak bakagombócról, birkakolbászról, fordított kásáról ír, hanem különleges halpaprikásról is, melynek igazi neve szerinte „paprikás hal”. De ezek a fogások éppúgy elsüllyedtek a múlt ködében, mint maga az író is, egyik legnagyobb – méltatlanul elfeledett – novellistánk. 

Szeptemberi számunkban erős női egyéniségekről olvashatnak. Tkacsik Márta, ha nem is gyapotot termel, mint Scarlett O’Hara az Elfújta a szél című regényben, de szívós munkával felépített magának egy mikrovilágot Budajenőn Patikakert néven. A fekete bogyók kertésze a gyümölcsök titkos egészségvédő hatalmában hisz. Hasonlóan merész kaland Nagy Szilvia közgazdászé is. Ő az olasz csizma sarkában, az ezerszer áldott és elátkozott Pugliában igyekszik termőre fogni egy öthektáros olajligetet.

Legfrissebb számunkban megkóstolhatják a francia Camargue kevéssé ismert növényét, a vörös rizst, készítünk tízóraira szendvicsvariációkat, elvégre becsöngettek, aszalunk a napon gyümölcsöket, bemutatjuk a mádi borászt, Kardos Gábort, valamint Havadtőy Sámuel világhírű képzőművészt, aki szentendrei házának konyhájában bizonyítja, hogy akármit akar főzni, a végén mindenből gulyás lesz – mert az ember azért van a világon, hogy valahol otthon legyen benne, miként tudják ezt a felvidéki Debrődön is: aki ebből a kis zsákfaluból egyszer világgá ment, mind hazatért.

Szeptemberi lapszámunkat keresse mától az újságárusoknál vagy fizessen elő rá ide kattintva.