Sose figyeltem arra, mikor csinálja, van-e receptje. Jöttek az ünnepek, a születésnapok, jött anyu (busszal, HÉV-vel, villamossal), és hozta méretes tálcáin a süteményeket. Mindet szerettük, de a kókuszkocka volt a kedvenc.

A kis, háromrózsás tűzhelye palackos gázzal működött, a sütő ajtaját egy vékonyra vágott gyújtóssal támasztotta be, és az összes őrangyalnak munkát adott, amikor sütéshez fogott. Amikor már egy falat sem volt a tálon, szertartásosan végighallgattuk, hogy a sütőben hol nem jött föl a tészta, összeroskadt és megszalonnásodott, hol meg feketére égett. Az őrangyalok valamit tudhattak, mert anyu süteményei a kókuszkockával az élen kifogástalan állapotban landoltak nálunk, s tűntek el családunk feneketlen étvágyának köszönhetően.

És egyszer csak elmaradtak. A diós-almás lepénye, a márványos, a zserbó, és elmaradt a kókuszkocka is. Más dolga lett az anyukámnak. Azon a régi hajnalon az öreg ház ajtajában néhány szál hóvirág már kidugta a fejét. Az egyik rohammentős futtában rá is csodálkozott, jé, hóvirág! Aztán május vége lett, lassan már az akác is elvirágzott. És az én valaha szaladós, csupa élet anyukám attól a reggeltől nem kelt ki az ágyból…Hozzánk költöztettük, nálunk lakott, aki már vagy harminc éve, mint egy önálló macska egyedül intézte, vitte, élte az életét.

Nem adta meg magát könnyen. Egy katéteres értágítást javasolt az orvos, s anyukám kis tétovázás után rábólintott. Amikor túl volt rajta, vagy százszor elmesélte. „Ott feküdtem egy szál lepedőben, amikor az orvos felkiáltott. Asszonyom, még két milliméter és benn vagyok a szívben. És igen, igen, most már mondhatom, vehet egy új télikabátot!” Ha télikabátot nem is vettünk, de kaptunk három év haladékot. Ez alatt a három év alatt minden megtörtént, ami az eltelt harminc év alatt nem tudott megtörténni. Egyik nap, amikor megmosdattam, friss volt, de elgyötört, guggoltam az ágya mellett, keze a kezemben. Akkor megfogta az ujjaimat és a szájához vitte. Csókolta, becézgette. Suttogott: „Fogjátok ezt bírni, kislányom…?” Tartottam a kezem a kezében, a bőröm érzékelte a szája finom simogatását és csak bólogatni tudtam, mert folytak a könnyeim. És volt, igen, olyan is volt, hogy föl akartam robbanni az indulattól. Hogy az anyukámnak semmi nem elég jó. A víz nem elég langyos, a rizs nem puha, a párna kemény és ő csak fölösleges nyűg a nyakunkon. De ekkor már nem volt életveszély. Csiszolódtunk, egymással köszörült bennünket az Isten. Sok mindent megkérdeztem, és annyi mindent nem.

Többek között a kókuszkocka receptjét sem. Amikor kiderült, hogy az egyik unokámnak ez a kedvenc süteménye és elkezdtem keresni anyu szakácskönyvében a receptet, már nem volt kitől megkérdeznem, hogy hova tette. De valaki megelőzött. Anyu egyik unokája. A legkisebb lányunk, neki lediktálta. És Fanni egyszer csak elém tett egy teleírt noteszlapot. Ez állt rajta: Csobi Nagyi kókuszosa.

Hozzávalók 25 dkg cukor, 2 tojás, 2 ek zsír, 3 ek méz, 40 dkg liszt, 1 sütőpor, 1 zacskó kókuszreszelék.

A mázhoz: 25 dkg cukor, 10 ek tej, 3 ek kakaó, 3 ek rum vagy 1 aroma 3 ek vaj.

Így csinálom: A tésztához a cukrot, tojást, zsírt alaposan kikeverem. Hozzácsorgatom a mézet, a tejet, azzal tovább keverem, majd a sütőporral vegyített liszt megy hozzá. Akkor jó, ha tejföl­sűrűségű. Sütőpapírral bélelt tepsiben 180 fokon villapróbáig sütöm. Míg a tészta sül, készül a máz.

A cukrot a tejjel és a kakaóval csomómentesen összefőzöm, hozzáöntöm a rumot vagy az aromát. Amikor kész, hozzáadom a vajat. A kihűlt tésztát fölkockázom, beforgatom a forró mázba, végül meghengergetem a kókuszreszelékben. Játszhatsz A mázból ne kapd ki a kockákat, hagyd, hogy a tészta megszívja magát. Így lesz ízletes, omlós a süteményed. Intelem A finomlisztet és a réteslisztet eleve összekeverem, ebből dolgozom – sokkal jobb állagú tésztát kapok.   

Játszhatsz: A mázból ne kapd ki a kockákat, hagyd, hogy a tészta megszívja magát. Így lesz ízletes, omlós a süteményed.

Intelem: A finomlisztet és a réteslisztet eleve összekeverem, ebből dolgozom – sokkal jobb állagú tésztát kapok.  

Archív fotó: Szász Marcell