Balatonfüreden két Bergmann cukrászdát is talál az utazó, s mindkettőben megkapja a hely specialitásait, Morgan kapitány tortáját és az utolérhetetlen franciakrémest.

A harmincas évek a magyar cukrászat aranykora volt. Kugler Henrik, Gerbeaud Emil, Dobos C. József munkája ekkorra érett be, a magyar sütemények egész Európában ismertek voltak. Nem véletlen, hogy Bergmann Imre (a dinasztiaalapító) 1939-ben üzletet nyitott Győrben. Ez még a vándorló mesterlegények, az alázat és a tisztesség kora volt, amikor minden cukrász elkészítette a tradicionális Monarchia-korabeli süteményeket (Rigó Jancsi, lúdlábtorta, párizsi kúp), de kialakította saját egyéni stílusát is.

Bergmann hamarosan két üzletben és két cukrászműhelyben dolgozott. De jött az államosítás 1949-ben, s bár 1953-ban sikerült visszakapni az üzletet Gönyűn, azt először elmosta az 1954-es árvíz, majd a fél cukrászda leégett. Bergmann Imre évekig állást se kapott. "Rémes história ez, nem krémes - mondja Bergmann Ernő. - Az 50-es, 60-as években a sütemények egységes receptkönyv alapján készültek, vaj helyett margarint, tej helyett vizet használtak. Vaníliarúd nem is létezett. Azóta nem vagyok hajlandó krémesimitációt készíteni. Csak franciát."

Franciakrémeséért viszont idejár a fél ország. A vajas, leveles tészta ropogós, a főzött vaníliakrém és a tejszínhab könnyű, szinte elszáll, nincs túlédesítve, a karamellfondant elegáns jelzés, nem uralja el az összhatást. "Ahogy a nagykönyvben meg van írva."

Bergmann Ernő másik híres süteménye a Morgan kapitány torta. Tréfás története van. "A feleségem eltiltott a szesztől. Egyik éjszaka kilopakodtam a műhelybe, volt ott eldugva egy üveg Captain Morgan rumom. Épp slukkolni akartam egyet, amikor az asszony benyitott: Mit csinálsz? - dörrent rám. - Süteményt - válaszoltam, és a rumot ráöntöttem az asztal közepén felhalmozott piskótadarabkákra. Majd megtöltöttem tejszínes vaníliakrémmel és meglocsoltam csokoládéval. Ebből lett a Morgan kapitány torta. Csak részeges cukrász tud ilyet kitalálni."

Főként, ha józan. Mert ezt a tortát hiába utánozzák más cukrászok, meg sem közelítik az eredeti ízélményét. Bergmann tortájában harmonikusan egészíti ki egymást a csokoládé, a rum, a piskóta, egyszerre könnyű és habos, mégis "harapható" - mint egy költemény. Csak arra kell vigyázni, nehogy a rendőr megszondáztasson. Bár egy másik tortával biztosan lekenyerezhetjük. 

A Bergmann cukrászdákban (az elsőt 1992-ben nyitották a 71-es főútvonalon a Petőfi Sándor utcában, a másodikat 1999-ben a múlt század elején épült elegáns Arany Csillag Szálloda épületében, a Zsigmond utcában) a sütemények mellett árulnak különleges kenyereket, pogácsákat, kávé-és teakeverékeket, fagylaltkelyheket, pompázatos esküvői tortákat is. Tulajdonképpen mindent, amit a régi "tsemege-tsinálók".

"Nincs ebben semmi titok - mondja Bergmann Ernő. - Mindig mindent frissen készítünk, jó alapanyagból. Ha kell, egy nap háromszor is főzünk krémest. Egyszer a mama elmesélte egy sütemény receptjét. - Ezt nem lehet megcsinálni - mondtam neki. - Érdekes, apád is ezt mondta - válaszolta. De már megcsináltam."