Sajna nem tehettem bármikor - amíg össze nem találkoztam ezzel a francia eredetű recepttel. Ha lenne gasztronómiai Nobel-díj, az elsők között jelölném. A fokhagyma átható illata eltűnik, de az íze... El ne felejtsem: kell futni pár kört a piacon rendes, bajuszos hazai termésűért. Megéri.
HOZZÁVALÓK:
- 15-20 fej szép, nagy fokhagyma
- 1 l száraz fehérbor
- 2 dl fehérborecet
- 10-15 dkg cukor
- 1 púpos ek só
- 1 púpos kk őrölt bors
- 3-4 db babérlevél
- 8-10 szem szegfűszeg
- pár szem apró cseresznyepaprika (elmaradhat)
- olívaolaj a lezáráshoz
ESZKÖZÖK:
Kiskés, nagy fazék, egy ötliteres és sok apró befőttesüveg, celofán
ELKÉSZÍTÉSE:
Ha a gerezdek nagyok, pucolhatjuk szárazon, de ha aprók, akkor egy éjszakára érdemes hideg vízbe áztatni: reggel egy mozdulattal ki lehet nyomni őket a héjukból.
A páclé összetevőit a nagy fazékban felforraljuk. Folyamatosan, marékszám kell adagolni bele a fokhagymát. Az utolsó forrástól számított 5 percig lobogva főzzük, majd azon forrón - vigyázva! - a nagy befőttesüvegbe zúdítjuk, és 24 órára légmentesen lezárjuk.
Másnap az egészet mindenestől felforraljuk megint 5 percre, majd hagyjuk kihűlni. Kis üvegekbe adagoljuk, felöntjük lével, és mindegyik üveg tetejére csordítunk egy kanál olajat, az óvja meg a romlástól. Lekötjük, kész. Az apróbb gerezdeket legalább egy hétig, a nagyokat egy hónapig hagyjuk pihenni hűvös, sötét kamrában. Karácsonyra lesz tökéletes (az állaga, mint a tejes manduláé), és ha jó fokhagymát szereztünk, egy évig is eláll.
FELHASZNÁLÁSA:
Felbontás előtt jól föl kell rázni. A leve remekül használható salátákhoz, maga a fokhagyma pedig aperitifhez, hideg húsokhoz, felvágottakhoz, keményebb sajtokhoz vagy csak úgy magában. Egy pohár bort se felejtsünk kitölteni mellé.
CIFRÁZZAM?
A francia receptváltozatokban szerepel a cukor helyett méz, borecet helyett almaecet, a fűszerek között pedig koriander, mustármag, egész bors, rózsabors, rozmaring és tárkony is. Én a cseresznyepaprikát pár üvegben benne hagyom, hadd csípjen!