Nagymama csinálta ezt is, persze, és mindig alig vártuk, hogy elkészüljön. A kályha mellett állt a nagy, szürke kőedény, azt cipelgette konyhába ki, szobába be novembertől, amikor már volt a boltban aszalt füge, februárig, amikorra elkészült. Utána beüvegezte, és húsvétkor lehetett ünnepélyesen felbontani az első palackot. Az íze vetekedik a legfinomabb tokajival. Édes, persze, de aki nem szereti, ne igya.
ESZKÖZÖK:
tálak, éles kiskés, egy nagy, lefedhető fazék vagy kőedény, szűrő, csavaros palackok
ELKÉSZÍTÉSE:
A fügét forrázzuk le, hogy fertőtlenítsük, hagyjuk kicsit a vízben állni, hogy puhuljon, majd öblítsük le, vágjuk le a szárát, a gyümölcsöt pedig aprítsuk 4-8 darabkára, és tegyük a nagy edényünkbe.
Adjuk hozzá a borkövet és az élesztőt. Egy kiló cukorból 3 liter vízzel főzzünk szirupot, hagyjuk kihűlni, öntsük a fügére, és fedjük le. (Ne légmentesen, mert forrni fog!)
Két hét múlva a levet óvatosan leszűrjük, és lezárt üvegekben félretesszük a hűvös kamrába. Az edényünk alján maradt fügére megint teszünk egy adag élesztőt és borkövet, és zúdítunk rá egy adag szirupot.
Megint áll két hétig, majd az eljárást harmadszor is megismételjük, de ekkor már három hétig hagyjuk ázni a fügeágyat.
A legvégén összeöntjük a három levet, palackokba töltjük, és igyekszünk megakadályozni, hogy családtagjaink azonnal benyakalják.
Rögtön is jó, de újabb három hét múlva lesz az igazi, és minél tovább áll, annál jobb. Nem tudom, mi a végső határ, hároméves volt a legöregebb, amit kóstoltam.
CIFRÁZZAM?
Nem kell cifrázni. Viszont friss fügéből is lehet készíteni ugyanígy, a különbség annyi, hogy az aszaltból sötétebb színű, édesebb bor lesz.
FELHASZNÁLÁSA:
Hát – megisszuk… Feltétlenül érdemes kipróbálni érett kecskesajttal és libamájjal is.
Egy marék egészségA fügének sok változata létezik, némelyik éretten is zöld, de van lilásvörös és fekete is. Magas a káliumtartalma, tele van vitaminnal, antioxidánsokkal és értékes rostokkal, sőt csonterősítő kalciummal.
Bibliai tájakon
A miénknél melegebb éghajlaton rengeteg füge terem, és mindenütt a bőség és a termékenység jelképe. A Bibliában legtöbbször említett növények közt a hatodik a sorban, a gyümölcsök közül csak a szőlő előzi meg. És már az első emberpár is a levelével takarózott.