A sárgarépa származási helye a mai Afganisztán és Irán területe, itt természetes körülmények között a legnagyobb változatosságban fordul elő. Ezek a fajták lila és világossárga színűek, s gyakran elágazódik a gyökerük. Pliniustól tudjuk, hogy ez a négyezer éves kultúrnövény eredetileg vékony, kemény gyökér volt, és a késő római időkben kezdték nemesíteni.
Európába a VIII. században, mórok közvetítésével jutott el – először az Ibériai-félszigetre, innen terjedt el Észak-Európa felé. A jelenlegi narancssárga színűre holland kertészek nemesítették a XVII. században. Akkoriban ennek a színnek politikai jelentősége volt a hollandok számára. Amikor Nassau grófja, I. Vilmos hollandiai birtokaival együtt 1544-ben megörökölte az Orange hercege címet, a fejedelemség beleolvadt a dél-franciaországi birtokba. A nyolcvanéves háború után fia, Móric lett Orange hercege, ő szilárdította meg a Holland Köztársaság függetlenségét, amelynek élén jelenleg is az Orange-Nassau (Orániai-Nassau) uralkodói ház áll. A királyi ház színe a narancssárga.
A sárgarépa íze főként a glutaminsavnak köszönhető, ami elősegíti a sérülések, traumák, égési sérülések és a műtét utáni sebek gyógyulását. Narancssárga színét a béta-karotinnak köszönheti, mely A-vitaminná alakul az emberi szervezetben. A sárgarépa gazdag antioxidánsokban és ásványi anyagokban.
A nyers sárgarépából a béta-karotin-tartalomnak csak a 3 százaléka szabadul fel az emésztés során, ez az elkészítéssel, pépesítéssel, főzéssel, étkezési olaj hozzáadásával 39 százalékra is növelhető. Vékonyan szeletelve olajban ki lehet sütni, mint a burgonyát. A bioboltok kedvenc itala a sárgarépalé. A baromfitartók sárgarépa-kivonatot adnak a csirkéknek, hogy javítsák a tojássárgája színét.
Répatorta elkészítése: A tojássárgáját a mézzel és a kristálycukorral habosra keverjük, másik edényben felverjük a fehérjét a porcukorral. Először a lereszelt sárgarépát és citromhéjat keverjük a sárgájához, majd a felvert fehérje felét. A lisztet összekeverjük a sütőporral és a sóval.
A szép narancssárga masszába beleszórjuk a mogyorót, a mazsolát és a lisztet, majd belekeverjük a maradék tojásfehérjehabot is. Teletölthetjük a tortaformát, nem emelkedik meg, hiszen ez „nehéz felvert”. 160-170 °C-on sütjük háromnegyed óráig.
Ha bizonytalanok vagyunk abban, hogy megsült-e, szúrjunk egy villát a torta közepébe: ha kihúztuk, és maradt rajta „nyers anyag”, akkor még süssük.
A baracklekvárt melegítsük meg, majd a kettőbe vágott tortakarikát vastagon kenjük meg a lekvárral és illesszük össze. A tetejét és az oldalát is lekvárral kenjük, de itt már vékonyabban.
Díszíthetjük marcipánnal, mandulalapokkal, kandírozott répával.
