Tesztek

Szöveg és kép: Zirig Árpád

2020. augusztus 1.

A futár kissé irigykedve nyomta kezembe a pakkot: az egyedi dobozra festett minták és feliratok egyértelművé tették – ebben bizony sörök vannak.


A 2014 óta, Németh Antal sörfőzőmester szakmai irányításával működő kőbányai főzde az egyik legnagyobb kicsi – a craft szcéna kikerülhetetlen tagjai, nem csak idehaza, hanem külföldön is elismertek.

A webshopos rendelés és a kiszállítás mostanra alapértelmezett lett náluk is. Teljes kínálatuk letesztelése egy cikkbe préselve szinte lehetetlen, de a könnyedebb, nyári kánikulához passzoló söreik pont befértek egy csoportos tesztbe.

Flying Rabbit IPA

Alkohol: 6,5%
Keserűség: 85 IBU
Balling: 17°

Két erős nyulas páros is van a piacon – a békésszentandrásiakét minden szezonban megkóstoljuk, de a kőbányaiak Rabbitjai ugyanilyen legendásak, megkerülhetetlenek a hazai IPA-k között. A Monyónál maximálisan rajta vannak a stílushűségen, hiszen külön tételük van a nyugati- és a keleti part ízeire.
A felsőerjesztésű ale az east coast vonalat viszi, amelyben jól érvényesül a hangsúlyos komlózás: az ízért a Warrior, Citra és Centennial fajták felelnek. Tökéletesen hozza a kötelező déligyümölcsös jegyeket. A komlótobozok decensen fenyős-terpentines aromája megjelenik, bár a sör nem horzsol úgy, mint a Váli-völgyben szüretelt, zöldkomlóval készült szezonális Monyo. A harmónia viszont így is teljes – az évek alatt nagy rutinra tettek szert a pale ale-ekkel, ebbe sem lehet belekötni. Nincs túltolva, semmi extra rafinéria, úgy jó, ahogy van, kifejezett élvezet két kánikulai nagy korttyal elintézni az egész palackot.

Dead Rabbit Double IPA

Alkohol: 9,1%
Keserűség: 60 IBU
Balling: 18,8°

Ebben a nyúlban a hidekomlózás adja a csavart: a nyugati iskola szerint készült, s mint tudjuk, ugyan a hiphopból a túlpart az ütősebb, de ez a Double IPA nincs híján az erőnek,

a kilenc feletti alkohol már illatában is megmutatja magát,

a citrusokkal együtt felkúszik az orrba, s azonnal nagy kortyokra serkenti az agyat.
Amarillo, a Centennial, a Citra és a Warrior komlókkal dolgoztak – kifejezetten jól megkomponált íz, szép szín, túlzásoktól mentes, de mégis teljes élményt ad. Nekem különösen tetszik, hogy a malátás alapból is megmarad annyi, hogy szép emlékké váljon, mikor már az utolsó pápázáson is rég túlestek az utóízek.

Fat Cat Hop Lager

Alkohol: 4,6%
Keserűség: 25 IBU
Balling: 10,7°

Azzal a kommentárral kaptam tesztre a kövér macskát, hogy „az a csavar, hogy nincs benne olyan.” Nem hazudtak, tényleg nincs – pont ezért szeretem. Abban a sörös világban, ahol az számít menőnek, aki minél extrább és extrémebbek italokat jelentet meg,

az én szememben már az a punk, aki mer konszolidált, hagyományos, szemfényvesztés nélküli sört főzni.

Az alsőerjesztésű Fat Cat ezt tényleg tudja – maximálisan korrekt alap, ahol elnyammoghatunk a malátán, felfrissülhetünk a jól megválasztott Magnum, Styrian Golding, Mosaic és Amarillo komlók adta lágy citrusosságtól.

Ha ilyen a lager modern értelmezése, akkor jó évek várnak ránk – remélem ezt a vonalat tovább viszik, lenne értelme. Sőt, arra is kíváncsi lennék, milyen lenne a Monyo klasszikus, pilzeni típusú lágere – a 2014-ben alapított főzde már rég van annyira profi, hogy a szabadstílusú kategóriák után a kötöttből is elhozzon pár aranyat.

American Beauty APA

Alkohol: 5,6%
Keserűség: 16 IBU
Balling: 13,5°

Nem tagadom, én abszolút lágerpárti vagyok, hisz cseh sörökön nevelkedtem, de ha alternatívát kell mondanom az ideális nyári sörre, valami olyat vázolnék fel, mint a Monyo American Beauty receptje.

Az American Pale Ale-ek közül

nem harsányságával emelkedik ki, hanem a laza eleganciájával: úgy dobták le a malátaalapot, mint egy strandszőnyeget,

a Chinook, Columbus, Mosaic által meghatározott komlósság pedig egy ötletes fény-árnyék játék a gyömölcsös és a virágos ízek között. Mivel alkoholtartalma sem extrém, bármikor jó felciccenteni egy palackkal.

Cherry Hero Meggy Ale

Alkohol: 4,3%
Keserűség: 8 IBU
Balling: 10,5°

Nehéz a torkosságtól búcsút venni – a gyümölcsös ale-eket, a meggyes söröket máig inkább nyári csemegének veszik a vevők. Ehhez természetesen a gyártók is igazodnak – a Cherry Hero próbál a visszafogottabbak közé kerülni, de nekem ez még mindig túl édes, bár biztos sokan vannak olyanok, akik meg már túl keserűnek tartanának.

Az alapja hibátlan, az utóízében sem jönnek elő az ipari verziók kellemetlen mellékzöngéi. Ha egy picivel jobban rácsapna a nyelvemre, rajongani tudnék érte.

Schatzi Bajor Búza

Alkohol: 5,5%
Keserűség: 11 IBU
Balling: 13,1°

Nagy szerencsém van a kertszomszédjaimmal, rendszeresen átlépünk egymáshoz sörözni. A kőbányai hefeweizennel, azaz a szűretlen bajor búzasörrel is átmentem hozzájuk egy közös kóstolásra. Ittunk, kortyoltunk, ízeket kerestünk, nyammogtunk szó nélkül. Miután elfogyott a háromdekás üveg, ugyanarra a következtetésre jutottunk –

igen, ilyen egy korrekt búzasör.

Az észterek jól működnek, a közepesen érett banán kellemes aromája hamar megjelenik, kis szegfűszeg, halvány vanília – remek nyári ivósör ez is, s különösen szimpatikus benne, hogy nyoma sincs a hipszterkedésnek, nem szuszakoltak bele egy csavart, vagy tréfásnak szánt ötletet. Ha ezt hoznák literes korsókban a dirndls lányok egy random bajor sörfesztiválon, mindenki maximálisan elégedett volna. Sőt.

Sour Rise

Alkohol: 5,9%
Keserűség: 15 IBU
Balling: 13,1°

Idehaza aránylag szűk kör kedveli a sour söröket, pedig az ízvilág egyáltalán nem áll távol a magyar szájtól, csak nem italban, hanem inkább ételekben képzeljük el a savanykásra fermentált, kicsit édes aromapárokat.
Amikor egyszer 72 éves édesanyámnak kínáltam ilyesmit,

elsőre berzenkedett, majd némi hezitálás után maga elé húzta az üveget

– aki a karamellizált savanyú káposztát szereti, az egy ilyen behűtött Sour Rise-zal is nagy barátságba keveredhet a nyáron.

Kettle souring technológiával, fémtartályban erjesztett sört ötletesen lágyítja a savasan édes passiógyümölcs – vannak ennél sokkal brutálisabb sourok, de ha létezik a kategóriának kapudrogja, akkor ez az. 

Bipolar Bear

Alkohol: 6,1%
Keserűség: 34 IBU
Balling: 15,2°

Interkontinentális kéjutazás: az indulási oldalon ott a citrushéjas belga witbierek, az érkezésin meg a new school amerikai IPA-k – meglepő, de mégis harmonikus párosítás, mert

a narancs- és grépfrúthéj könnyedén összefekszik a korianderrel

és a bőkezűen adagolt komlókkal.
Valahol az ivósörök és a desszertsörök határán egyensúlyozik nálam, hisz frissít, jólesően kortyolok hatalmasakat, de van benne annyi furfang, hogy a szájban érdemes eljátszani vele, vadászva az aromák egymástól időben eltolva megjelenő rétegeire.

Crazy Cow

Alkohol: 4,3%
Balling: 10,5°


A hamburger franchise-ban utazó Zing és a Monyo közös söre ez – mondhatni a ház itala, amit közösen ötlöttek ki. Természetesen az alkoholtartalma alacsony, ami nem baj, de nekem ez ízben is kevesebbet adott. A Session IPA intenzitása nagyjából a multik óvatos próbálkozásaival van párban, de mentségére legyen mondva, hogy azokénál jóval koherensebb, szerethetőbb italról beszélünk.
Mosaic és Cascade komlók kerültek az üstbe, a hidekomlózással megpróbáltak csavarni egyet, de nekem valahogy ez olyan, mint az egykettes szétturbózott családi egyterűek – működnek, de érzem, hogy nem nekem valók. Persze, lehet, hogy ha egy hamburgert ettem volna hozzá, minden más lenne, s a kettő kiegészítené egymást. Legközelebb úgy is kipróbálom.