Tíz évvel ezelőtt szinte napra pontosan ugyanekkor küldtük nyomdába a küllemében és szellemében megújult Magyar Konyha első számát, címlapon az „újragondolt” Esterházy-tortával. 10 év, 100 lapszám: abba sok minden(ki) belefér. Számos séffel, termelővel készítettünk interjút, megjelentettünk szakácskönyveket, gasztro- és borkalauzokat és közben kulináris lapból gasztrokulturális magazinná fejlődtünk. Közel háromezer receptet jelentettünk meg, mint ahogy most is, az ünnepi számunk bőséges főzni- és olvasnivalót kínál.
(Népi bölcsesség)
TÍZ ÉVVEL EZELŐTT, szinte napra pontosan ugyanekkor, november harmadik hetében küldtük nyomdába a küllemében és szellemében megújult Magyar Konyha első számát, címlapon az „újragondolt” Esterházy-tortával.
Tíz év nagy idő, sok víz lefolyt a Dunán. Lett számos Michelin-csillagos éttermünk, Széll Tamás megnyerte a Bocuse d’Or szakácsverseny európai döntőjét, Bíró Lajos és társai felléphettek San Sebastiánban a Gastronomika színpadára. 
Mi ezalatt közöltünk háromezer receptet, megszólaltattuk a hazai és a külföldi séfek elitjét (Kalla Kálmántól Ferran Adriàig), bemutattunk több száz ínyencet, gazdát, sommelier-t, sörfőzőt, megjelentettünk szakácskönyveket, gasztro- és borkalauzokat (Top100 Budapest, balatoni gasztrokalauz), rendeztünk Piac és konyhája címmel konferenciát, szakács- és cukrásztréninget, igyekeztünk kapcsolódni minden színvonalas gasztronómiai eseményhez. Aki hónapról hónapra követte munkánkat (és honlapunkat), tudja.
10 év, 100 lapszám: abba sok minden(ki) belefér. Például több száz termelő és tenyésztő. Közülük a száz legjobb portréját most – karácsonyi ajándékként – decemberi számunkhoz csomagolva adjuk át önöknek. Ínséges időkben nem árt tudni, hol kaphatunk a családnak friss és minőségi alapanyagokat.
Közben kulináris lapból gasztrokulturális magazinná fejlődtünk. Olyan írók váltak szerzőinkké, mint Temesi Ferenc, Száraz Miklós György, Cserna-Szabó András, Háy János, Ambrus Lajos, Lackfi János és mások. Gasztrotörténeti rovatunkban megrajzoltuk Jókai Mór, Krúdy Gyula, Rejtő Jenő, Petri György gasztroportréját, miként megírtuk a Gundel-, a Gerbeaud- és a Dobos-sztorit is, valóban csak néhányat említve a több tucatból.
Terítékre került szinte minden, ami ehető. A grúz konyhát éppúgy megkóstoltuk, mint a római pacalt, a baszk tőkehalat, a rovinji polipot, vagy a koreai kimcsit. Publikáltunk tizenötezer fotót és grafikát is. A világ legjobb food karikaturistái ez idáig csak a Magyar Konyhában jelentek meg. Méltó lenne munkáikból itthon kiállítást rendezni!
De most karácsony lesz. Ünnepi számunk bőséges főzni- és olvasnivalót kínál. Terítékre kerül a gesztenye, a méregdrága sáfrány, főzünk kocsonyát és sütünk püspökkenyeret, meglátogatjuk a kármelita nővéreket Magyarszéken, hiszen a konyhából is vezet út Istenhez, megrajzoljuk a kockás báró, Podmaniczky Frigyes gasztroportréját, bemutatjuk Csányi Vilmos etológust, akitől megtudhatjuk, miért majomörökség a fűszerezés, és miben mutatkozik meg Janka kutya gasztrokultúrája. 
Szóba kerül az olaszok karácsonyi süteménye, a panettone is, megkóstolunk ír és skót whiskyket, elmélázunk rajta, vajon visszatérhetnek-e a dűlőkre a régi magyar szőlőfajták.
Ünnepi étlapunkon számos karácsonyi és szilveszteri fogás szerepel. Gesztenyés kelkáposzta és gesztenyés dödölle, rántott ponty és halkocsonya, mákos guba és sütőtökös kapucsínó, hogy a koktélokról és hájas süteményekről ne is beszéljünk.
Karácsonykor – ahogy Márai Sándor mondja – kicsit mindnyájan várunk a csodára.
Ha a szívünkben nincs karácsony, nem találjuk meg semmilyen ajándékcsomagban.
