A kovászos kenyér készítése reneszánszát éli. A kézműves pékségek legtöbbjében élesztős kenyeret már nem is igen találunk. Sokan ízletesebbnek, valamint egészségesebbnek tartják, mint az élesztővel készült kenyeret, leginkább könnyebb emészthetősége miatt. De vajon igazak-e ezek az állítások? Kicsit tudományosabb szempontból is megnézzük a kovász vs. élesztő kérdést, és azt is, hogy miért nincs két egyforma kovász.

Az ízélménnyel kapcsolatban nehéz, és teljesen felesleges is objektív álláspontot keresni: van, akinek a kovászos jön be, mások még az időben elkapott és megfelelően adagolt kovásszal készült friss kenyér enyhén savanykás aromáját sem kedvelik, és le nem cserélnék az élesztőset. Inkább nézzük végig azokat a tényezőket és folyamatokat, miből áll, mit csinál a kovász, illetve az élesztő, hogy aztán a tésztából ropogós kenyér váljék.

Ahogy a természet adja

A kovász a gabona erjedésének legősibb, természetes formája. A fáraók korának kenyérkészítési eljárása alaposan dokumentált témakör; a Kr. e. 2750–250 közötti időszakból származó síremlékek képeinek egy része az élelmiszerek feldolgozását, köztük a kenyér készítését is ábrázolják. A hagyományos kenyérkészítés során az erjedést különböző, a gabonán található és a környezeti levegőből bekerült mikroorganizmusok indítják és végzik el: aerob körülmények között szaporodó élesztőgombák és az anaerob közeget kedvelő tejsavbaktériumok, ezért nevezzük a folyamatot vaderjesztésnek, illetve vegyes erjesztésnek.

A kenyér tésztája a gabona erjedésekor keletkező, a vadélesztő és a tejsavbaktérium munkája következtében kialakuló gáz (szén-dioxid) eredményeként emelkedik meg; a folyamat során mind az élesztő, mind pedig a tejsavbaktérium lebontja a szénhidrátot.

Ha a tésztához csak élesztőt adunk, akkor is megkel a kenyér. Miért jobb mégis a kovász?

A vadélesztő jobban ellenáll a savas körülményeknek, mint a sütőélesztő, ez lehetővé teszi, hogy a vadélesztő a tejsavat termelő baktériumokkal együtt segítse a tészta optimális kelését.

A kovászos kenyér erjedési és kelési folyamata hosszabb, viszont táplálkozási szempontból előnyösebb, még ha ugyanabból a lisztből készül is, mint az élesztős. A kovászos kenyerek esetében az élesztőn kívül más, lassabban dolgozó mikroorganizmusok (tejsavbaktériumok) is jelen vannak, amelyek több szénhidrátot és fehérjét bontanak le, mint a csak élesztős kenyerek, így a szervezetnek könnyebb megemésztenie a kovászos kenyeret. A kovászos fermentáció segíti a glutént lebontását, de

a glutént nem bontja le teljesen a kovász sem, viszont az emésztőrendszerünk könnyebben boldogul vele.

Fontos megemlíteni, hogy a búzát, árpát, rozst tartalmazó kovászos kenyeret kerülni kell a gluténintoleranciában, -allergiában vagy lisztérzékenységben szenvedőknek!

Csodálatos tejsavbaktériumok

A fermentálás egyik lényege, hogy a mikroorganizmusok feltárják nekünk azokat a tápanyagokat (pl. ásványi anyagokat, nyomelemeket), amelyeket egyébként a szervezetünk nem tudna kinyerni a táplálékból, és „előemésszék”, lebontsák azokat, amelyekkel nehezen vagy egyáltalán nem boldogulnánk.

A liszt – főként, ha teljes kiőrlésű – nagy mennyiségben tartalmaz ásványi anyagokat, de a szervezet nemigen tudja hasznosítani őket, mert a fitátok az ásványi anyaghoz kötődnek, és felszívódásukat korlátozza a fitinsav. A kovászos erjesztés során a tejsavbaktériumok csökkentik a kenyér pH-ját, ami elősegíti a fitátok lebontását; a kovásszal készült kenyérnek 25-50%-kal alacsonyabb a fitáttartalma, mint az élesztősnek, az alacsonyabb fitátszint pedig növeli az ásványi anyagok felszívódását.

Mikrobiomunkban döntőrészt baktériumok végzik a feladatot, többek között a bevitt anyagok lebontását, átalakítását, valamint az egészséges immunrendszer kialakításában és fenntartásában is nagy szerepet játszanak.

A tejsavak erősítik a mikrobiomunkat, ezzel az immunrendszerünket, sőt még a kedélyállapotunkra is pozitív hatással vannak.

Végeztek olyan vizsgálatokat, amelyek kimutatták, hogy a kovászos kenyérben jelen lévő tejsavbaktériumok képesek antioxidánsokat felszabadítani a kovász fermentációja során.

Tejérzékenyeknek nincs okuk aggodalomra: a tejsavnak nincs szükségszerűen köze a tejhez, csupán elnevezésében szerepel a tej szó. Ezeket a baktériumfajokat joghurtból izolálták legelőször, az erjedés során keletkező anyagot pedig tejsavnak nevezték el.

A kovászos kenyér prebiotikus és probiotikus tulajdonságai miatt is könnyebben emészthető. A prebiotikumok emészthetetlen rostok, amelyek táplálják a bélben élő, a szervezetünk számára hasznos baktériumokat, míg a probiotikumok az élelmiszerekben és élelmiszereken található hasznos mikroorganizmusok. Mindkettő elmaradhatatlan szereplője az egészséges emésztő- és immunrendszernek; megkönnyítik az emésztést.

A szomszéd kovásza mindig jobb?

Csak azért, mert a szomszéd mindig szép kenyeret tesz fel az Instára, nem biztos, hogy érdemes kérni a kovászából. Illetve az nem biztos, hogy az ő kovászával nekünk ugyanolyan kenyerünk lesz. Miért is?

Minden kovász egyedi.

Amit biztosan tudunk a kovászok mikrobáiról az az, hogy tartalmaznak tejsavbaktériumokat és élesztőt. Amikor a lisztet és a vizet összekeverjük, a mikrobák kezdeti populációja megnő a kovászban, azután összetételük és számuk a mikrobiális szukcesszió – a különféle mikroorganizmusok tápanyagokért folytatott versengése, kölcsönhatása – során változik. A tejsavbaktérium és élesztő uralja a populációt, ezek a közösségek vagy stabilak maradhatnak, vagy változhatnak különböző okokból. Ilyen ok, amikor a levegőből, a hozzáadott lisztből vagy akár a kezünkről mikrobák kerülnek bele, valamint többek között az erjedés hossza, a liszt szénhidráttartalma, illetve a sókoncentráció változása.

Laborvizsgálat nélkül nem tudjuk megmondani, hogy pontosan mely mikrobák és milyen arányban alkotják a kovász mikrobiomját, de az biztos, hogy más a környezet a szomszédnál, és más nálunk. Saját tapasztalat: amikor a konyha festésekor áttelepítettem a konyhapulton éldegélő kovászomat átmenetileg a hálószobába, más sült ki belőle. Erre persze mondhatnánk, hogy véletlen egybeesés, de a kutatók tudományos terepre terelték ezt a kérdést: meghatározták a kovászokban a mikrobák forrását. 18 pék készített teljesen ugyanazon recept és alapanyagok felhasználásával kenyeret. A kovász mikrobáit összehasonlították a pékek kezén és az összetevőkben fellelt mikrobákkal.

Minden egyes péknek eltérő mikrobaközösség volt az kovászában annak ellenére, hogy mindannyian ugyanazt a receptet és ugyanazt a lisztforrást használták,

az eltérések pedig összefüggésben álltak a kenyerek végső ízeiben észlelhető különbségekkel.

A fentiek fényében érdemes elgondolkodnunk azon, vajon megéri-e „neves" vagy 100 éves kovászt vásárolnunk aranyáron, vagy inkább elkészítjük-e sajátunkat, követve a gondos kovászkészítés aranyszabályait.