Egy különleges lakásétterem a Hungry for Hungary, ahol sok szó esik Magyarországról, de az erre éhes külföldiek a zenénkkel, a kultúránkkal és a történelmünkkel is megismerkedhetnek egy élményvacsora keretén belül.

Andrea és Zoltán mindig is vendéglátók voltak. Folyamatosan jöttek hozzájuk a rokonok, barátok, a barátok barátai, azok rokonai és üzletfelei, és számtalanszor kapták meg, hogy „nektek ezzel kéne foglalkoznotok. Ilyen finomat, ilyen szíves kínálással még nem ettem”. Mosolyogtak, hiszen mindketten elkötelezettek a saját szakmájuk iránt. Andrea sportkommunikációval foglalkozik, Zoltán egy kreatív ügynökséget vezet.

Aztán egyszer vendégül láttak egy menedzsert, aki ideérkező külföldieknek szervez programokat. Ő arról panaszkodott, hogy nehezen találja azt a helyet, ahol a vendégei nemcsak jó ételt kapnak, hanem az autentikus ízek mellé magyaros vendéglátást, bensőségességet és hiteles információkat is. A magyaros helyek pedig változékonyak, vagy „becsalisak” vagy mindent újragondolnak. Mindketten mosolyogtak és megköszönték a dicséretet.

De valahogy ez a vélemény elindította bennük egy új vállalkozás gondolatát. Egy hely, ahol a külföldi vendégek magyar ételeket és italokat kapnak, közben történeteket hallhatnak a magyarok életéről, történelméről, a sztereotípiákról, a nevezetességekről. Aztán megszületett a vállalkozás neve: Hungry for Hungary. A házukat nem akarták felforgatni, de volt egy kis lakásuk a József Attila lakótelepen, amelyet berendeztek lakásétteremnek. Nem törekedtek arra, hogy visszavarázsolják a 70-80-as éveket, de a puccot is kerülték.

Andrea feladata volt az engedélyek beszerzése. „Bementem az önkormányzathoz és mondtam, hogy ez egy különleges lakásétterem, ahol mesélünk Magyarországról, zenéket mutatunk, meg kultúrát és történelmet. Na jó, de akkor ez micsoda? Hát… élményvacsora külföldieknek. Nem volt erre passzus, így sokat gondolkodtak, mielőtt kitalálták az induláshoz szükséges engedélyeket.”

Zoltán a palacsinta mestere és a kultúrprogram is az ő kezét dicséri. „Kihasználtam, hogy egy grafikai stúdiót vezetek. Egy nagy monitoron megmutatjuk azt a 15 látványos tematikát, amelyekből válogatni lehet. Magyar művészet, zene, tánc, történelmi szinkrontáblázat – mi volt nálatok, amikor nálunk éppen Eger ostroma – feltalálók. Leaving in Hungary, hogyan élünk mi itt Magyarországon. Milyen az iskolarendszer, hogyan találsz jó albérletet? Miket mondanak rólunk a világban?”

Kétféle menüt választhatnak a vendégek. Húsos és vegát. A vacsora egy aperitiffel kezdődik. A választék: Unicum vagy Atus (egy barát) házipálinkája. Az esetek 95 százalékában a pálinka nyer. Ez mindig megalapozza a hangulatot.

Jön az előétel fatálon. Békéscsabai házi vastagkolbász Gyomaendrődről, saját hentestől. Pick szalámi, legyen egy hungarikum. Saját körözött és májpástétom. Erre Andrea különösen büszke. Vegáknak szalámi helyett lecsós padlizsánkrém. Idényben a tálra kerülő zöldségek a konyhakertből kerülnek az asztalra.

Levesek: Házi tyúkhúsleves gazdagon, csigatésztával vagy zöldséges zöldborsóleves.

Főételek: Csirkepörkölt galuskával és uborkasalátával vagy gombapörkölt.

Andrea odafigyel a külföldi vendégek egyedi kívánságaira is: „Mielőtt megérkeztek az első vendégeink, meghívtuk néhány külföldön élő barátunkat, hogy kóstolják meg a kínálatot. Amikor meglátták a csirke combján a bőrt, rosszul lettek. A csirkenyakat már ki sem tettem. A megoldás a következő: természetesen belefőzzük az aprólékot a levesbe, anélkül nincs is értelme. De a végén a húst kivesszük, kicsontozzuk, és kockára vágjuk, az amerikaiak ugyanis a kockahúshoz vannak szokva. A csirkepörköltnél sincsenek felismerhető testrészek. A végén a jó falatok nekünk maradnak.”

Édesség: Palacsinta háromféle saját házi lekvárral. A gyümölcsök természetesen szintén saját kertből érkeznek.

A palacsinta Zoltán feladata: „A főétel után mindig pihenünk és beszélgetünk egy kicsit, különben rajtunk maradna a palacsinta. Látványkonyhát üzemeltetünk. Nagyüzemben gyártom a palacsintákat, dobálom, ahogy illik. A vendégek is kipróbálhatják, azokat később összeszedem. De jól szórakozunk. Az este végén búcsúajándékot is adunk, egy túró rudit. Ezt hazavihetik… vagy belesütöm nekik palacsintába. Mondjuk azt csak a nagyon édesszájúaknak ajánlom. Meg annak, aki tartalékolt rá némi helyet.”

A házaspár az egyes fogásokhoz borokat is párosít, a neszmélyi Kősziklás Borászat tételeit.

Ez igazából egy játék nekünk – mondja Andrea. – Kikacsintás a hétköznapokból. Mindketten szenvedélyesen szeretünk utazni, és bárhova megyünk, keressük a különleges helyeket. Lehetőség szerint oda megyünk enni, ahova a helyiek járnak. De az, hogy egy ott élő család lakásába jussunk, ritkán fordul elő. Ezek az igazán különleges élmények. Mi is ilyeneket szeretnénk adni! És persze bemutatni az országunkat, amelyre büszkék vagyunk!