Ízek, emlékfoszlányok, régvolt, hóesésben gazdag ünnepek, nélkülözés, lóhús, hamis gesztenyepüré, foszlós kalács. A 46 éves Magyar Konyha lapjain ismert művészek karácsonyi történeteit elevenítjük fel.

RUTTKAI ÉVA színésznő

„1938. december 24-én délután — az akkori Magyar Színházban — volt a Kislord bemutatója. Soha nem felejtem el. Álltam az ablaknál, a fenyőfán gyertyák égtek, és azt suttogtam magamban: Istenem, karácsony van, és sikerem van, és esik a hó. Jaj, de boldog vagyok! 

Ilyenkor télen mindig ábrándozom, hogy milyen jó lenne, ha a bemutatók valamikor november végére, legfeljebb december elejére esnének. Akkor szabadok lennének a délelőttök, hogy nézelődjem, tervezgessek, vásárolgassak. Az ajándékok néha zavarba ejtenek. Milyen szép volt, amikor egyetlen szappan is óriási meglepetésnek számított, vagy egy sál, amely fölért egy bundával. Karácsonykor újabban nincs trakta. Drága anyám főz — mint annyi éve már! —, mi igyekszünk segíteni neki. Előre elkészítünk ezt-azt, majd be vele a mélyhűtőbe! Bejgli? Már hogyne lenne! Anyácskám folyton izgul, hogy ne csak jó, de szép is legyen a sütemény. Az ünnepi ebéd nálunk a rácponty. Sok füstölt szalonnával, karikákra vágott paprika- és paradicsomszeletekkel, rózsás barnára sütve.” (1986)

Fotó: Fortepan / Kotnyek Antal