Idén Provence adott otthont a legismertebb francia szaklap, az RVF által szervezett borfelismerő világbajnokságnak, ahol 33 csapat mérte össze tudását. A magyarok a 2021-es győzelmükkel és tavalyi 4. helyezésükkel szép reményekkel indultak, de nehéz feladványok ezúttal a román csapatot repítették az élre, a magyarok tisztesen helytállva a középmezőnyben végeztek. Gonda Mariann helyszíni beszámolója.
Tételenként 10 perc alatt 6-6 fehér- és vörösbor fő jellemzőit kell kitalálni: a fő szőlőfajtát (10 pont, töredékpont jár a házasított boroknál a többi fajtáért), a származási országot (5), a borvidéket (5), a termelőt (3) és az évjáratot (3).
Prológus
Péntek este a csapat lassacskán összegyűlik a Saint-Tropez feletti dombok közt található szállásán: Levente és Laura Magyarországról, Gabriella Grenoble-ból, Attila és Didier, a coach Toulouse-ból érkezik.
Gabriella új kerettag, Didier helyét veszi át, aki az új szabályzat értelmében idén már nem versenyezhet magyar színekben, trénerként azonban hasznos segítséget nyújthat mind a felkészülés, mind a verseny ideje alatt.
Orosz Gabriella, Dr. Molnár Levente, Rabcsánszki Laura, Aranyos Attila, Didier Sanchez coach
Mindenki több palack borral készült, amelyeket egy kívülálló - aki nem más, mint ezen sorok írója - véletlenszerű sorrendben, a versenyzők szeme elől rejtve nyit ki és szolgál fel. Kezdetét veszi a megmérettetés előtti utolsó - és egyben első közös - edzés, ahol kiderül, hogy az ember még a saját maga által választott bort sem feltétlenül képes felismerni teljes bizonyossággal. Sőt, a tudat, hogy valamikor következik majd egy pinot gris, akaratlanul is téves irányba viheti a többi beazonosítását.
A tételek kóstolása során logikus és néha egészen elképesztő kérdések, megjegyzések hangzanak el.
- Szerintetek ennek európai vagy újvilági profilja van?
- Itt a tipikus Coca-Cola íz!
- Ezen égett gumit érzek.
- A paprika egyértelmű, de piros vagy zöld?
- Olyan savas, hogy csípi a nyelvem!
- Ha Attila rávágja, hogy Syrah, akkor gyanakodjunk, hogy Pinotage!
- Ez nekem nagyon fülledt.
- Kisbabahányásra emlékeztet.
Tegyük hozzá, hogy ez nem borverseny, szó sincs arról, hogy méregdrága csúcsborokat kell kortyolgatni. Előfordul, hogy az európai ízlésvilágtól nagyon távol álló vagy akár kevésbé sikerült palackokat is beválogatnak a szortimentbe, ezért a tréning során sem érdemes kihagyni valamit csak azért, mert magáncélra az üzletben biztosan nem adnánk egy vasat sem érte.
A 12 vörös és 11 fehér hoz néhány meglepetést és nagy mellényúlást, de az esetek többségében sikerül eltalálni a legtöbb pontot hozó paramétereket: a fajtát és az országot.
Megy az esélylatolgatás a statisztikák és a szponzori katalógusok alapján, ki milyen borokat vár a másnapi versenyen. A négy francia és egy-egy spanyol, illetve olasz tétel szinte biztosra vehető, szokott lenni osztrák vagy német is, nem maradhat ki a tengerentúl sem, de hogy melyik országból milyen fajta kerül a poharakba, azt már nehéz lenne megtippelni. A szervezők előszeretettel csempészik be egy kis ország borát vagy egy nagy ország ritka fajtáját is a kóstolandók sorába.
A nagy nap
Másnap reggel a csendőrtörténetekből ismerős tájakon vezet az út a negyedórányira található Château Sainte Roseline birtokra. A festői környezetet megcsodálni nincs sok idő, a verseny 9-kor kezdődik a hatalmas kóstolóteremben.
Családias légkör uralkodik, a csapatok régi ismerősként köszöntik egymást és barátságosan üdvözlik az újoncokat. Elhangzik néhány apró fricska futball és rögbi referenciákkal, a tavaly sereghajtóként végzett csapat pedig az övéhez hasonló szerencsét kíván a többieknek. Egyenruhában vitán felül a kizárólag nőkből álló kenyai együttes viszi a prímet, színpompás ruháikkal, különleges hajviseletükkel kilógnak az egyenpólósok sorából. De nem a szépségük miatt vannak itt, mindannyian képzett borszakértők.
9.45-kor már érezhető némi izgalom a levegőben, a terem elcsendesedik, érkezik az első bor az asztalokhoz.
1. kör: a csapat a Champagne régióban elég magabiztos, pinot noir és chardonnay fajták között ingadoznak. A papírra végül az első kerül, de mint kiderül, a chardonnay lett volna a jó válasz - 12 pont.
2. kör: a második tipp hosszas tanakodás után egy fiatal ausztrál rizling - ez mindössze 10 pontot ér, amit a fajtáért kapnak, a német termőhely nem csak a magyar csapatot tréfálta meg.
3. kör: vaníliás, gyümölcsöt ízjegyei miatt a chenin fajtára esik a választás, dél-afrikai eredettel - 0 pont, mint a csapatok többségének. Sovány vigasz, hogy a Soave vidékről származó garganegát még maguk az olaszok sem ismerték fel.
4. kör: egy harmonikus, de fiatal dél-francia cuvée-t sejtenek a magyarok a negyedik tételnél, amely nagy eséllyel tartalmaz grenache-t. Egy újabb fiaskó: a malagúzia fajtát senki, a görög eredetet csak a dánok ismerik fel, a magyarok az évjáratba beletrafálnak, ez 3 pontot ér.
5. kör: a hosszú percekig chardonnay-nak gondolt bort végül mangós jegyei miatt dél-afrikai cheninként azonosítják. A magyarok újra az évet találják el, a spanyol verdejo kivétel nélkül mindenkit átver - 3 pont.
6. kör: a burgundi chardonnay biztonsági választásnak tűnik, de sajnos nem jön be, a komplex Châteauneuf-du-Pape cuvée-ben ez a fajta pont nincs, a francia eredetért viszont jár az 5 pont.
Félidőben 64 ponttal a dánok vezetnek, a magyarok 33 ponttal egyelőre a 26. helyen. Az első két tétel utáni eredményt gyakorlatilag bebetonozza az utánuk következő három szinte ismeretlen bor.
A beugratós fehérek után jöjjenek a vörösek
Kiélezett küzdelemben a románok nyernek 108 ponttal, mögöttük a hollandok 107 ponttal, a dánok 95 ponttal fejezik be a versenyzést. A magyarok 65 ponttal a középmezőnyben zárnak.
Epilógus
Jól mutatják ezt a pontszámok is, 108 pont elegendő volt a győzelemhez - összehasonlításképpen a magyarok 2 éve 166-tal, a verseny történetének második legmagasabb pontszámával nyertek.
Az idei szereplés ugyan nem az elképzeléseik szerint alakult, a csapat bízik abban, hogy jövőre csak a szükséges játékosság keretein belül válogatnak be kitalálhatatlan tételeket.
