Ízek, emlékfoszlányok, régvolt, hóesésben gazdag ünnepek, nélkülözés, lóhús, hamis gesztenyepüré, foszlós kalács. A 46 éves Magyar Konyha lapjain ismert művészek karácsonyi történeteit elevenítjük fel.

ZSURZS ÉVA, az Abigél rendezője

„A karácsonyban szeretem az egyszerűséget, azt, amelyet az Abigélben is ábrázoltunk. Szabó Magda mesélte, hogy náluk Debrecenben puritán ízléssel díszítették a fenyőfákat. Ezt rekonstruáltuk az Abigélben, ahol a karácsonyi jelenetben sok-sok piros alma függött a fán. 

Nálunk az ünnep első napján, aki a legkorábban fölkel, körbehord egy óriási tálcát. Odajárulva az ágyban szendergőhöz, nemcsak a finomságokat, de az igazi karácsonyi hangulatot is kínálja: meleget, védettséget és a szokás varázsát. Egy stampedli jóféle pálinka, egy csésze kávé tejszínnel és egy szelet foszlós kalács — elmaradhatatlan »illatos« nyitánya a mindig várt ünnepnek. A mazsolás kalácsot anyám süti, tudományát nagyanyámtól tanulta, még Kolozsváron. Igen, ott tanultunk mindent, mindenféle receptjét az ételnek és az életnek. Érdekes, hogy Kolozsváron gyermekkoromban nem ettünk halat. Annál fontosabb volt viszont a töltött káposzta! Gyerekkoromban hatalmas cserépfazékban főzték. Emlékszem, abroncs fogta át az edény hasát, ami telis-tele volt töltelékkel. ” (1985)

Fotó: MTI