Nehezen művelhető, agyagos földben gazdálkodik Borbás Marcsi, aki megkapta: vigyázzon, mert boszorkánysággal fogják vádolni, nem lehet ugyanis, hogy ennyire tobzódjon egy kert, mint az övé. Üres kosárral a kezünkben vágunk neki a birtoknak, hogy beszélgessünk, szüreteljünk, a válogatott finomságokból pedig főzzünk valamit.

A kertben valóban van valami boszorkányos, már csak azért is, mert 17 mentett macskával osztja meg a birtokot. Ezt muszáj megmagyaráznia!

– Ők mind mellém szegődtek, ezáltal a kert és az életem részei. Ivartalaníttatom, etetem, ápolom őket, beszélgetek velük, cserébe megszabadítják a birtokot az egerektől. Egyet kértem tőlük, a madarakat ne bántsák. Mondjuk rendesen túl is etetem őket, hogy elvegyem a kedvüket a fára mászástól.

– Mióta él az Őrségben?

– Húsz éve vettük a birtokot. Tizenhárom évig egyáltalán nem tudtunk itt aludni, hat éve részben Budapesten, részben itt éltünk, a Covid óta pedig teljes egészében.

– A kert mikor vált ennyire fontossá az életében?

– Ebben nőttem fel, rengeteget kellett otthon segítenem, ezért is határoztam el, hogy felnőttként nem vesződöm a földdel, erre tessék…

– Milyen kertről álmodott a kezdet kezdetén?

– Angol kertben gondolkodtam, sok virággal és zöldséggel. Célom volt, hogy minél természetesebbnek hasson, mégiscsak egy nemzeti parkban vagyunk. Ezenkívül tudtam azt is, hogy nem akarom kizsigerelni a természetet.

– Példásan karban van tartva a birtok. Van segítsége?

– A férjem vágja a füvet. Ha gödröket kell ásni az agyagos talajba, jön valaki, egyébként minden mást magam csinálok. A férjem sosem mulaszt el figyelmeztetni, hogy egy ilyen portához régen személyzet is járt. Egyfelől Ausztria mellett képtelenség megfizetni a munkaerőt, másfelől a kísérletezéstől is elment a kedvem. Megesett, hogy kiadtam egy brigádnak, hogy gazoljanak ki egy területet, majd a könnyeimet nyelve a komposztból szedtem vissza a dísznövényeimet. Fájt mindez azért is, mert a komposztálásban nem ismerek tréfát. Akkurátusan figyelek a rétegezésre, az aprításra. Kétnapi munkám volt a komposztot megtisztítani az oda nem illő agyagos földdaraboktól. Nekem ilyen segítség nem kell!

– Ha mindent saját maga csinál, mikor pihen?

– Nem pihenek. Elmondom a mai napomat eddig. A tegnapi forgatás után reggel rendet raktam a pajtában. Ezután meglocsoltam az összes növényt, beleértve az üvegházban lévőket is. Közben kimostam négyadagnyi ruhát, kiteregettem, csak a legszükségesebbeket tettem be a szárítógépbe, hogy spóroljak. Majd kitakarítottam a hűtőszekrényeket, és egyet teljesen kiiktattam, ezt is a kisebb fogyasztás érdekében.

– Kútja, nyugtasson meg: van.

– Van, de a kutak is száradnak. Itt, noha esett valamennyi eső, és zöldebb minden, mint máshol, mindenesetre megdöbbentett, hogy a minap ástunk egy gödröt, és 40 cm mélyen még mindig porzott az agyag.

– Mi él meg az agyagban?

– Semmi.

– Akkor hogyan gazdálkodik?

– A kertészkedés buktatója a nö­vényre koncentrálni, miközben a talajra kellene. A magaságyásba megfelelő termőföldet hordok fel. A virágaim persze az agyagos ta­laj­ban nőnek. Itt az a fontos, hogy a virágok összeérjenek, így maguk alatt nem engedik kiszáradni a talajt, ugyanakkor nem engedik maguk közé a gyomot sem. A virágokat csak az első pár évben gazoltam – mindent, amit visszavágok, beaprítom alájuk, hogy saját magukból táplálkozzanak.

– A magaságyásokban azért akad egy-két gaz…

– Igen, mert a gaz okkal nő. Vagy talajt lazít, vagy valami olyan anyagot termel, ami jó az oda ültetett növénynek. A lucernafélék nitrogént gyűjtenek, azokat bent hagyom egy ideig. Maradhat a csalán, a pongyolapitypang, a porcsin. Ezek együtt takarják, egyúttal lazítják a földet, de ezt az ernyős verbénavirágot most ki is veszem, mert ez nagyon szórja a magját.

– A zöldségtermesztést egyből a magaságyásban kezdte?

– Fölástam egy darab földet, de nem mentem sokra a terméssel. Ezután hoztam biotermőföldet, amit betettem a magaságyásba. Most már földet sem kell hoznom, mert annyi komposztom van, hogy tavasszal elég csak utántölteni. Ebben már megterem minden, retek, spenót, cukkini, római saláta, amit először a földi bolhák megcsócsáltak, de mostanra továbbálltak. Kivártam. A legszigorúbb biogazdálkodás az, amit folytatok. Azt vallom, nem kell mindent azonnal kiirtani: jusson is, maradjon is. Amikor elmennek, utána esszük meg, addig nem is töröm le a megrágott leveleket, hiába ilyen csúnya. Hiszem ugyanis, hogy minden törés a növényen egy seb, amit a növénynek is nehéz feldolgoznia.

– Kóstolunk valamit?

– Ott van például a zsidócseresznye, azt ajánlom, meg sem kell mosni, nem használok semmilyen méreganyagot, úgyhogy bátran. Az ott, mellette a Mexikóból származó tomatillo, ami a konyhámban csatnivá lényegül. A thai konyha rajongójaként távol-keleti citromnádam is van. Ez az igazi citromfű! Ez kerül mind a pho levesbe, mind a thai sült tésztákba. De ma nem thai ételt készítek, hanem miután dől a kertből a cukkini, cukkinispagettit.

– Mi az a növény, amelyről nem gondolta volna, hogy ezen a klímán megterem, aztán mégis?

– Az articsóka, ami mediterrán növény, felbukkanása itt, az Őrségben tehát meglehetősen extrém.

– A kert nemcsak vízszintesen, függőlegesen is terjeszkedik. Az lehetséghes, hogy bevertem a fejem valami lecsüngő tökfélébe?

– Igen, kolbásztökbe, aminek az érdekessége, hogy ha vágunk belőle, beheged és nő tovább, mint a gyík farka. Aztán itt ez a bablugas, két hónapja szüretelem a zöld és zsenge termését. Ezt úgy készítem, mint a szélesmetéltet, csak nem tésztát használok, hanem ezt a babot, és arra öntöm a mártást. Aztán itt a mángold, ezt is két hónapja szedjük. Emellett a permakultúrás ágyásban dinnyét is tudok termeszteni, de megterem benne a hagyományos zöldségek közül a gömbcukkini, a patisszon, a paradicsom, fehér padlizsán, vagyis a tojásgyümölcs. Májustól decemberig kényeztet a kert, ilyenkor zöldséget, gyümölcsöt egyáltalán nem veszünk.

– Mit rejt az üvegház?

– Ide az érzékeny növények kerülnek, például a felfuttatott sárgadinnyém. Itt vannak továbbá a kísérleti növényeim, minden évben van egy új kiválasztott, idén például a perui inkagyökér, ami a csicsóka rokona. Állítólag félkilós gumói vannak, sütik, főzik, pürésítik, de nyersen is fogyasztható.

– A kórokozókkal mennyit küzd?

– Sokkal többet kell permeteznie annak, aki biogazdálkodik, mi ugyanis nem mérgekkel, hanem például narancsolajjal, gombaölő gombával, algafixszel tartjuk távol a kártevőket.

– Beszéljünk a kerti kudarcokról. Mit tart annak?

– A lótetű-inváziót, azzal szemben fegyvertelen vagyok, ellenük csak durva méreggel lehet menni. Bánatom, hogy 80 gyümölcsfát ültettem, ami mágnesként vonzza a szarvasokat, akik egy csomó csemetét kettétörtek az agancsukkal. Fáj továbbá, hogy ami gyümölcsöm megterem, a szárazság miatt mind lepotyog, így szilvából a férjem pálinkájába például nem marad semmi.

– A komposztról sok szó esett, de most, hogy ideértünk, rögzítsük a tényt, hogy tökök nőnek belőle.

– A tök belekerült a komposztba és kinőtt. A komposztot rétegesen készítem. Először jönnek a zöld részek (nitrogén), utána a barna részek (szén). Ha a két réteg megvan, jön egy vékony földréteg, azt belocsolom BactoFillel, ami egy magyar szabadalom, cellulózbontó enzimeket rejt, felgyorsítja a komposztálódást, és akkor jön újból a klasszikus kör: konyhai hulladék, zöldhulladék, száraz részek, vékony föld – mindez tökéletes, nedves, morzsalékos, porhanyós termőfölddé lényegül. Ebbe a rétegrendbe zavar bele most egy kicsit a tök.

– Saját tökmagolajjal is büszkélkedhet?

– Tavaly 17 litert készítettem, de soha többet, nagyon nagy munka!

– Ha a férje kedvére valót főz, mit készít?

– Sült halat, zöldséggel. Amióta itt élünk, áttértünk a zöldséghangsúlyos táplálkozásra, flexitáriánusok vagyunk, eszünk húst, de ritkán.

– Étterembe járnak?

– Nem jellemző, mert mindennap főzök. Nemcsak másnapra tervezek, hanem egy hétre vagy hónapra, emiatt soha nincs maradékunk. Nem szeretek kidobni ételt, sokat dolgozom ezekért a zöldségekért, fájna, ha a kukában végeznék.

– A mostani válságban mit ajánl azoknak, akik kertészkedésbe, önellátásba kezdenének?

– A magot juttassák be tápanyagdús talajba és ki fog kelni, a természet ugyanis fütyül az inflációra, a Covidra, mert a természet élni akar. A második tanács, hogy aki csak a növényt ápolja, meg fog szakadni a munkában. Aki viszont tápanyagdús, laza szerkezetű, gazdag talajt készít, nem lesz szüksége semmire. A komposzt a kulcsa mindennek. Ezt nyomatékosítom az oktatóvideóimban az egy.hu-n is.

– A portálja mekkora siker?

– A Covid előtt indultunk, ehhez képest túléltük valahogy. A portál rendezőelve az volt, hogy arról írjunk, ami engem érdekel, a vidékről, a kertről, a gasztronómiáról és az utazásról. Jó látni, hogy ez rajtam kívül sokakat érdekel.

– A válságra ön hogyan reagál?

– Tíz éve reagálok. Itt nincs gáz, csak villany, de van sparheltem, kemencém, két cserépkályhám, fázni nem fogunk. Különben sem vagyok fázós, télen 19-20 fokot tartok a házban, míg a hálóban 15-16 fokot.

– Az étkezési trendekben milyen változásokat jövendöl?

– A jó asszony spórol: pénzzel, alapanyaggal, idővel. Ezt meg kell tanulnunk újra. Ennek az első lépése, hogy tegyük fel magunknak a kérdést a boltban: valóban szükségem van mondjuk az adott ruhára? Az esetek 80 százalékában nincs.

– Mit vett ki a kosarából a közelmúltban?

– A Covidot átvészelni eleve kevés holmival érkeztem az Őrségbe, és kiderült, hogy semmi nem hiányzik. Az új könyvemhez rendeltem három ruhát, ez az elmúlt négy év mérlege, szóval tiszta a lelkiismeretem.

– Nyaralni volt?

– Nem, mert nem enged a kert, ráadásul a parfümöm tervezésével voltam elfoglalva, ami 72 természetes illóolajból áll, például borsóból, paradicsomlevélből, rebarbarából. A végeredmény egy zöldséghangsúlyos illat, amely a Kertem nevet viseli (Giardino mio). Emellé sorakozik fel ősztől egy nappali és egy éjszakai krém, melynek a paradicsommag-olaj és dinnyemagolaj a fő alapanyagai, majd jön a tusfürdő és a testápoló is.

– Régi hobbiját, a szövést újabban hanyagolja?

– Nincs annak itt az ideje most, majd télvíz idején, amikor nem lesz ennyi munka a kertben!