1982-es lapszámunkban egy feledésbe merülő étkezést poroltunk le, újraolvasva pedig azt gondoltuk, időszerű megint elővenni az írást, hátha erőre kaphat az uzsonna műfaja. A slow life most úgyis kelendő, lássuk, eleink hogyan lassultak be délutánonként.

A dédik délutánonként uzsonnáztak, asztal mellé telepedve tejeskávéztak. A „tejsűrű” habbá verve vagy fölé tömörülve vastagította a pörkölt malátából vagy babkávéból főzött édes italt. A hiányos fogú öregek a csészébe aprított kalácsot kanalazgatták komótosan. A fiatalabbak a kalács- vagy süteménydarabokhoz kortyolgatták a hűlő italt. S mindezt miért? Az uzsonnázgatással múlatták a gyertya, majd a gázláng gyújtásáig nehezen telő időt.

A divat megteremtése

Az uzsonnázás divatja az 1800-as évek elején kezdődött, és az 1940-es évekig tartott. Együtt bontakozott ki a polgárosodással, a városiasabb, urasabb életmódbeli és öltözködési szokásokkal, s mert az „új módi” között ez volt a legolcsóbban majmolható, ez honosodott meg a legszélesebb körben. E korok szépségideálját — a dús keblet, domborodó tomport — a hizlaló uzsonna jól szolgálta. Volt ezenkívül még valami, ami az uzsonnázás becsét egyre jobban megnövelte: módot adott a nők családon kívüli, nem túl nagy igényű, egyben erényes összejövetelére, háziasszonyi képességeik, otthonuk rendjének, tisztaságának fitogtatására. Hiszen csak egy csésze kávéról volt szó. Ezt a kedvezményt pedig a szűkmarkú férjek sem igen tagadhatták meg feleségüktől. A csak egy csésze kávé az idők folyamán egymáson túltevő, többnapos előkészületekkel járó, kalácsos, kuglófos, tortás, aprósüteményes vendéglátássá terebélyesedett, már amennyinek a költségeit kigazdálkodta a kosztpénzből a háziasszony. 

Hozsanna helyett ozsonna

1884-ben fordulat állt be az uzsonnák rendjében. Bauer Samu cukrászmester ugyanis ekkor létesítette szemkápráztatóan fényes cukrászdáját az Andrássy úton, ahol is „ozsonnatermet” nyitott a hölgyek számára. Ebben a cukrászdában lehetett Budapesten először habos kávét és csokoládékávét kapni. A nagy siker eredményeképpen cukrászok sora alakította át cukrászdáját „ozsonnateremmé”. A nők körében azért aratott oly nagy sikert a házon kívüli összejövetel lehetősége, mert ugyan elestek a barátnői hozsannáktól és az időtöltő pepecseléstől, de mód nyílt a háziruhából való kivetkőzésre anélkül, hogy bárki a kacérság gyanújába keveredett volna. S még az sem volt utolsó, hogy megkóstolhatták a hivatásos cukrászok remekbe készült, otthon nehezen előállítható finomságait. Uzsonna – a szó lassan feledésbe merül, tartalma elévül. Mégis – talán a nosztalgiadivat hatására – hangulatok, ízek, illatok, vanília és frissen pörkölt kávé illata árad belőle, ezért feltámasztható. A próbálkozásokhoz néhány korabeli uzsonnasütemény receptjét is mellékeljük, egyenesen a Ruszwurm Cukrászda recepttárából.

Kuglóf

Hozzávalók:

50 dkg liszt 3 dkg vaj 3 dkg zsír 7 dkg porcukor 2 db tojássárga 3 dkg élesztő 5 dkg mazsola késhegynyi só 2 dl tej fél citrom reszelt héja (2 dkg kakaó vagy kevés őrölt fahéj)

Elkészítés:

A brióshoz hasonlóan kovászt készítünk, és meleg helyen pihentetjük. Közben a vajat a cukorral és a tojássárgájával habosra keverjük, hozzáadjuk a lisztet, végül a kovászt, majd az ízesítőket, és simára kidolgozzuk. Kendővel letakarjuk, meleg helyen duplájára kelesztjük. (Ha tarka kuglófot akarunk készíteni, a megkelt tésztából egy darabot kiveszünk, belegyúrunk kakaót vagy fahéjat, a kinyújtott fehér tésztára fektetjük, és együtt tekercs alakúra csavarjuk.) A kizsírozott, kilisztezett kuglófformába fektetjük, és ismét kelesztjük. Forró (200 fokos) sütőben megsütjük, és azon melegen deszkára borítjuk, vaníliás porcukorral meghintjük. Bevonhatjuk csokoládémázzal is, ilyenkor a kisült kuglófot először forró lekvárral bekenjük, majd, ha kihűlt, keserűcsokoládé-mázzal bevonjuk.

Briós (10 db)

Hozzávalók

35 dkg liszt 5 dkg porcukor 5 dkg vaj 2 dkg mazsola 1 db tojássárga 1,8 dl tej csipet só 1 db tojás a tetejére

Elkészítés:

Kevés langyos tejben az élesztővel és egy kis liszttel kovászt készítünk, s meleg helyen 5-7 percig kelesztjük. Közben a megmaradt tejbe tesszük a többi hozzávalót, majd végül a kovászt. Alaposan összegyúrjuk, és meleg helyen kelesztjük. Ezután ismét jól átdolgozzuk, és kb. gyermekökölnyi darabokra vágjuk, egyenként henger alakúra nyújtjuk, és összebogozva vagy csigaformára megfonjuk. Sütőlemezre téve tojással kenjük, és meleg helyen ismét kelesztjük. Ha a tojás megszáradt a tetején és a tésztánk is megkelt, ismét megkenjük tojással, és forró (200–220 fokos) sütőben szép pirosra sütjük.

Habroló

Hozzávalók:

1 csomag gyorsfagyasztott leveles tészta 1 db tojás 4 dl tejszín 4 dkg porcukor

Elkészítés:

A tésztát egy óráig szobahőmérsékleten hagyjuk felengedni, majd 40 cm hosszú és 20 cm széles lappá nyújtjuk, megkenjük tojással, keresztben 2 cm széles csíkokra vágjuk. Előre elkészített fémcsövekre úgy tekerjük fel a tésztát, hogy minden csavarásnál az előtte levő tésztát félig fedje, majd a tészta végét a csőre erősebben rányomjuk. Ezután sütőlemezre rakjuk, 5 percig pihentetjük, majd forró sütőben megsütjük. Még melegen kihúzzuk a csövet a tésztából, és hagyjuk kihűlni. Tálalás előtt habszifonból az üresen maradt részt tejszínnel kitöltjük. (A sütéshez szükséges alumíniumcső a barkácsboltokban kapható, amelyet kb. 15 centis darabokra könnyűszerrel felvághatunk.)