Egyre sokasodnak a mandulaültetvények a Balaton-felvidéken, ahol „ha eldobunk egy szemet, abból pár év múlva fa lesz”. A magyar mandula minősége kifogás­ta­lan, termeszteni azonban korántsem olyan könnyű, mint elsőre gondolnánk.

Birkás Balázs a Balaton-felvidéki mandulatermesztés doyenje. 1990-ben kezdett mandulával foglalkozni, és lendülete 85 éves kora ellenére is töretlen. Quaddal közlekedik a birtokon, szentbékkállai látogatásunkkor pedig már a család közelgő, olaszországi biciklitúrájára készült. A família tagjai nem holmi „gyüttmentek”, 1741 óta művelik Szentbékkálla földjeit, az 1762-ben épült házban immár a kilencedik generáció él. „Ez sosem volt nyaraló, mindig gazdaságként működött” – igazít el a házigazda. 1990-ben döntöttek úgy, hogy az elvadult szőlő helyére mandulát telepítenek. Amikor elkezdték, nem értettek hozzá. „Szerencse, hogy nem egy működő ültetvényt vettünk át, annak az eredménye biztosan kudarc lett volna. Ahogy nőttek a fák, úgy alakult az én hozzáértésem is. Hiába régi szokás ugyanis a Balaton-felvidéken, hogy a szőlőben, a sor végén van egy-egy mandulafa, korábban nem volt jellemző, hogy egybefüggő ültetvényeket hozzanak létre. Egyszóval hiába töltöttem itt a gyerekkorom nagy részét és ismertem az itt élőket, a manduláról nem nagyon volt kitől tanulni” – mondja Birkás Balázs. 

Bibliai állapot

Eleinte azt hitték, a mandula a legjobb biznisz, mert viszonylag kevés gondoskodást igényel, miközben kelendő. Ma már tudják, hogy ez nem teljesen van így: a piac továbbra is imádja a termé­keket, ám a mandulával sok a munka. A házigazda eszmefuttatását egy csapat őz érkezése szakítja meg. Az állatok átkelnek a ház mellett a fák között, és csakhamar eltűnnek a szemünk elől. „Itt a vadak között élünk, ez bibliai állapot – nyugtázza a helyzetet Birkás Balázs. – Az őz nem különösebben kíváncsi, ellentétben a szarvassal. Előfordult, hogy este bent ültünk a feleségemmel a szobában, aztán egyszer csak feltűnt, hogy egy termetes példány az orrát az ablakra nyomva bámul befelé.” A birtok vezetői az elmúlt évtizedekben mindent, amit lehetett, elolvastak a manduláról, illetve módszeresen végigjárták a világ mandulatermő vidékeit: Kaliforniát, Louisianát, Andalúziát és Szicíliát. „A mandula globális termőterületének kilencven százalékán jártam, ám az utazások során kevésbé azt tanultam meg, hogy mit szeretnék csinálni, sokkal inkább azt, hogy mit nem” – mondja a házigazda. Kaliforniában például a munkások szkafanderben szüretelik a mandulát, annyi vegyszert használnak a termelésben. Ezzel szemben a Birkás család kezdettől biogazdálkodást folytat. Azt is kevesen tudják, hogy az amerikai mandula növénytanilag másik családba tartozik, mint az európai. Egy jó tengerentúli fajta két-háromszor annyit terem, mint a hazaiak, ízintenzitása azonban sokkal csekélyebb, ezért használ az édesipar keserűmandulát az újvilági magokból készülő termékek ízesítésére.

Birkás Balázs és felesége

Egy kis mandulamatek

A mandulát hagyományosan augusztusban és szeptemberben szüretelik Magyarországon, az éghajlatváltozás miatt azonban ez egyre korábbra tolódik. Nagyházi Szilvia Zánkán vezet 11 hektáros ültetvényt, ő arra számít, hogy idén már júliusban kezdődhet a szüret. A csonthéjas mandula piaci ára kilónként nagyjából 2000 forint. Megtörve már 7-8000, de ehhez az is hozzátartozik, hogy a mag csupán a gyümölcs mintegy 30 százalékát teszi ki. A Balaton-felvidéki mandulások legnépszerűbb terméke a blansírozott-pörkölt mandula: ekkor már nyoma sincs a barna hártyának a szemeken, az így feldolgozott magvak ára körülbelül 15 ezer forint kilónként. A termelők csonthéjasan csak kivételes esetben értékesítenek, az áru több mint 80 százaléka feldolgozott formában talál gazdára.

Egész évre munkát ad

Nagyházi Szilvia mandulása ­Zánkán a laikus számára is egészen más képet mutat, mint a szentbékkállai ültetvény. A terület fái jóval kisebbre vannak visszametszve, és itt olasz, spanyol, marokkói fajták is nőnek. Kérdésemre, mi vette rá, hogy Budapestről ingázva mandulatermesztésbe fogjon (jelenleg minden héten két nap főváros, öt nap Balaton), elmosolyodik. „Akaliban, a családi nyaraló kertjében azt tapasztaltam, ha eldobunk egy szem mandulát, abból pár év múlva fa lesz. Egy idő után előálltam az ötlettel a férjemnek, hogy vegyünk itt földet és csináljunk egy mandulást!” A birtokon egészen pontosan 2980 fa nő, és a Szentbékkállán bevált magyar nemesítésű, „tétényi” fajták mellé azért kerültek dél-európaiak is, mert azok ellenállóbbak a betegségekkel szemben, és körülbelül két héttel később virágzanak, vagyis kisebb eséllyel fagynak el. Hogy a mandulatermesztés mennyire munkaigényes, arról a zánkai ültetvény tulajdonosa is felvilágosít: januártól márciusig tart az alakító metszés időszaka, de azután sem lehet leállni a metszőollókkal, Szilvia és a birtok munkatársai egészen nyár elejéig igyekeznek úgy alakítani a fák koronáját, hogy a gyümölcsök minél több napfényt kapjanak. Mindeközben virágzás előtt, alatt és után lemosó permetezésekre van szükség, folyamatos a harc az egyre több tavaszi kártevővel, és ha nem fagyott el a termés, mint az előző években, a nyár második felében jöhet a szüret.

Nagyházi Szilvia zánkai mandulása

Mandulások egyesülete

Magyarországon kevesebb mint 200 hektáron terem mandula. Pécs környékén vannak nagyobb ültetvények, illetve a Balaton-felvidéken 63 hektár. Szilvia szerint jó lenne elérni a 100-at, és főképp a Káli-medencében nőtt ki a földből az utóbbi időben néhány új telepítésű ültetvény. Ennek oka egyébként nagyon egyszerű: aki a környéken nem a falvakban, hanem a hegyoldalak valamelyikén szeretne házat, annak ültetvénytelepítési kötelezettsége van. Sok kisebb mandulás tehát nyaralóként használt házak mellé kerül, a termelőket pedig 2022 májusától egyesületben igyekeznek összefogni. A Balaton-felvidéki Mandulatermesztők Egyesületének elnöke Birkás Balázs, titkára Nagyházi Szilvia. Fő céljuk, hogy megismertessék a fogyasztókkal a magyar mandulát, illetve többek között közös géphasználattal is segítsék egymást. Szerencsére a mandula keresleti cikk, így egyáltalán nincs konku­renciaharc a termelők között. 

Ha egyiküknek elfogy a mandulája, átvesz a másik termelőtől, hogy a fix vevőkörét ne kelljen elküldenie. Minderre persze csak akkor van lehetőség, ha a mandula megússza a fagykárokat és megfelelő a termés. Az idei év végre jónak ígérkezik, de aggód­ni mindig van miért. Birkás Balázs erre egyszerűen csak annyit mond: „Akinek gyengék az idegei, ne foglalkozzon mezőgazdasággal.”

Mandulás mogyorós keksz Nagyházi Szilviától

Hozzávalók: 10 dkg liszt, 10 dkg szeletelt/durvára tört pirított mandula (jó, ha rajta marad a barna papírhéj, nem kell blansírozni), 10 dkg cukor, 1 csomag vaníliás cukor, 10 dkg vaj, 1 tojás, 1 narancs reszelt héja, vagy 8-10 csepp jó minőségű narancshéj-­illóolaj, 5 dkg étcsoki, csipet só

Elkészítése: A csokoládét felaprítjuk. A lisztet összekeverjük a sóval, a cukorral, a va­níliás cukorral és a pirított/szeletelt mandulával. A tojást felverjük, a lisztes keverékhez adjuk, hozzáadjuk a vajat, csokidarabokat, narancshéjat és összekeverjük, 5 cm-es hengerré formázzuk és fóliába csomagolva alaposan lehűtjük. A hengerből 4-5 mm vastag korongokat vágunk, sütőpapírral kibélelt tepsire tesszük, sütőben 160 fokon, 10-12 perc alatt megsütjük.