Szókimondó, bátor, imád enni és etetni. Egy nem tipikus séffel egy nem tipikus helyen találkoztunk.

Bor utca. Hol máshol is lehetne egy privát séf kertje és bungalója Szekszárdon? Míg arrafelé közeledek, eldöntöm, hogy kezdésként zavarba hozom. Kimaradt a reggeli, így kérek majd egy vajas kenyeret sóval. A kapunál azért inkább várakozom, míg Tajga, a lajka kutya kedvére kiugatja magát. Aztán két perc múlva már haverok vagyunk vele és a kerti fitnesz öltözetben fogadó gazdával is.

Mikor közlöm, hogy egy szelet vajas deszkát szeretnék, cseppet sem jön zavarba. Már ki van készítve – közli lakonikusan. Meghökkenve kenem a sóval és dióval kevert sárga tejterméket a rozskenyérre: egy, kettő, három szelet. Csak azért hagyom abba, mert közben megtudom, mi készül majd a smokerben. Illatos füstje és a legfrissebb drum n’bass válogatás basszusai mellett beszélgetünk a békén hagyott konyhakert és gyümölcsös alázatos szolgájával. Amely titulus teljesen hűen tükrözi azt a hozzáállást, amivel Petra négy éve nekikezdett a kertészkedésnek.

Szétfeszítené ennek a cikknek a kereteit, ha végig akarnánk venni, hány helyen fordult meg, honnan inspirálódott, hogyan került a pókerasztal mögül a konyhába, milyen egyenes út vezetett a Nobu-ból Arkansasba és a Costes Downtown-ba és miért éppen a tengeri herkentyűk a kedvencei? Akit mindezen részletek érdekelnek, lapozza fel az internetet és talál magának egy hétre elegendő tartalmat. A szekszárdi kézilabdás lány ugyanis nem fukarkodik a szóval – minden riporter álma a nyomdakészen fogalmazó, de olykor nyomdafestéket nem tűrő kifejezéseket is használó – mi is? Privát séf? Influenszer? Kertész? Gazdálkodó? Életművész?

Rend a káoszban

Az biztos, hogy közvetlen és igen céltudatos társasági lény. Fotós kollégámmal már kész menetrendet kapunk a bazsalikomvirág szörp és gyógytea mellé. Előre eltervezte mikor, mit csinál és honnan előnyös fotózni. Úgy tűnik, a fine-dining konyha diktálta tempó és szigor beleivódik az emberbe. A háromhónapos aszály sújtotta kertben gyűjti be elsőként a fogásokhoz illő növényeket. Az esővízgyűjtő medence csövén kívül itt nincs se műanyag, se vegyszer, csak szerves alkotóelemek. Az ágyásokat fagerendák jelölik ki, a termőföld szalmával fedett, mert így jobban tartja (tartaná) a nedvességet. A magról kihajtott növények teljes sokszínűségben és egymással keveredve növekednek. Itt két tő paradicsom, a következő parcellán három, kettővel arrébb egy másik fajta termése piroslik. Közte háromféle sóska, mángold, padlizsán, paprika, fűszer- és gyógynövények illatos kavalkádja, kissé feljebb krumpli.

A káoszosnak tűnő elrendezés nagyon is tudatos: az egyes fajokat kedvelő kártevők így nehezebben találnak mintázatot és ennivalót. Az ágyások között aprófejű napraforgók etetik a madarakat, akik ideszokva hatékonyan pusztítják a rovarokat. A gondos gazda néha csalánlevél-permettel besegít és ennyi. Petra alaposan képezte magát, mielőtt elvetette az első magokat az évek óta lomraktárnak használt, kétezer négyzetméteres családi parcellán. A lényeg szerinte, hogy tisztelni kell a földet, megérezni, ritmusba kerülni a lüktetésével és nem belenyúlni, hanem megérteni kell a természetet.

A tényleges biogazdálkodás eredményei persze lassan érnek be. A gyümölcsfái egy alapos és véglegesnek szánt visszametszés után három évig nem hoztak termést. Idén nyárig. A sajttortához a háromszorosára nőtt fügefa adja bőséggel a gyümölcsöt. A golden almafa mellett állva pedig nem hiszünk a szemünknek. Egy kisebb, kézműves cider-főzdének elegendő mennyiség potyogott már le és még ugyanennyi himbálózik a fán. Az a barackfa, ami 15 éve kornyadozott a kertvégben, idén 25 kiló termést adott. Petra egy fotózós műhelynapon főzte be belőle a lekvárt – Budapesten. A „minden percet jól ki kell használni”-elv jegyében vitte magával a teljes eszcájgot a stúdióba.

Bohémélet

Szerintem a kézilabdás virtus is – elkapom, ráfordulok, belövöm – kellett ahhoz, hogy Tischler Petra most itt tart. Szerinte a Nobu-ban, az első éttermi csapatépítő képzésen kezdődött az az út, ami őt a szekszárdi konyhakertbe hozta gazdálkodni és a világ legkülönfélébb helyszíneire főzni. Mint magánséf nem egy családhoz vagy céghez szegődött el, hanem hívják ide-oda. Ügyesen összerakott kis csapatával pedig mindent megoldanak. Esküvő, bankett vagy cégvezetőknek tartott tematikus vacsora egy irodában? Az Atlanti-óceán partján kosztoltatni szörfösöket? Egyik sem probléma. Összetekeri a késkészletet, a mobil konyhai kiegészítőket és formákat, bepakolja a csomagtartóba a Ferrari-pizzasütőt, három nap alatt felfőzi a hozzávalókat és elindul.

Boldogságához az is hozzátartozik, hogy elengedte a pénzzel kapcsolatos közhelyeket és görcsöket. Igyekszik mindent szívességért cserébe, vagy ingyen, vagy cserekereskedelem útján beszerezni és lehetőleg semmiért sem fizetni. Az előételt azokban a bambuszcsövekben szervírozza, amiket ő maga készített. A fügés-camembert tortához szükséges sajtért konyhakertjének terméseivel fizet. Vagy főz egy hétre való ételt a Kincses Sajtműhelynek. A kutyaházat ajándékba kapta. A terasz tégláit bontásból szerezte. Persze a mindig magas minőségű magánfőzésekért elfogadja a pénzbeli javadalmazást. Mert valamire mindig gyűjt. Jövőre például egy kutat kell ásatni, mert még egy ilyen aszályos nyarat nem biztos, hogy túlélne a kert.