Szerencsére az élelmiszerek pazarlásának problémájáról egyre több szó esik, és egyre több, a megfékezésére irányuló technológiai innovációról hallunk. De vajon egy kalap alá vehető a pazarlás és a veszteség?

Sokkoló tény, hogy a világ élelmiszertermelésének nagyjából harmada – durván 1,3 milliárd tonna – minden egyes évben a kukában végzi, de nem mind azonos módon, az élelmiszerlánc azonos pontján. Ezért érdemes különbséget tenni a pazarlás és a veszteség között.

Nem mindegy, miről beszélünk

Az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP), illetve az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet (FAO) közös kampánya, a Think.Eat.Save az élelmiszerveszteség fogalmát úgy határozza meg, hogy ebbe a körbe tartoznak

tehát még jóval azelőtt, hogy a boltok polcaira kerülhetnének. A veszteség oka lehet akár a hibás betakarítás, az állatelhullás, de akár kifolyás vagy –ömlés, szállítás közbeni problémák, illetve helytelen tárolás, raktározás is. A folyamatos és megbízható hűtés biztosítása például sok fejlődő országban okoz komoly gondokat – a nem megfelelő hőmérsékleten való tárolás pedig az élelmiszerveszteség egyik legtipikusabb területe.

Pazarlásról azonban inkább akkor beszélünk,

Erre általában – de nem kizárólag – az élelmezési lánc későbbi szakaszában kerül sor, amikor az adott áru már találkozik valamilyen módon a fogyasztókkal (éttermekben, élelmiszerboltokban, háztartásokban).

Tipikus példa pazarlásra, ha az élelmiszerbolt kidobja az eladatlan készletet, ha az étteremben kukába kerül a felhasználatlan alapanyag, vagy ha otthon elfeledkezünk a megvásárolt, majd valahová jól elpakolt ételekről, és azok lassan tönkremennek.

Differenciált megoldások

Az élelmiszerpazarlás pillanatnyilag Észak-Amerikában és Európában a legégetőbb probléma, bár az jó hír, hogy 2020-ban ennek a kérdésnek sokkal nagyobb a prioritása, mint akár csak néhány évvel ezelőtt. Vállalatok, vállalkozások sora dolgozik azon, hogy az emberek figyelmét felhívják a problémakörre, hogy bővítsék a fogyasztók ismereteit, illetve, hogy újabb és újabb innovatív megoldásokkal fékezzék a negatív folyamatot.

Fontos látni, hogy mind a pazarlásnak, mind a veszteségnek vannak gazdasági, környezeti és emberi konzekvenciái, mint ahogyan azt is, hogy – bár vannak átfedések, de – más-más jelenthet rájuk tartós megoldást.

Az okoshűtők, és az új tárolási rendszerek például sokat segíthetnek, mondjuk egy amerikai család élelmiszerpazarlásának csökkentésében, de vajmi keveset érnek a közép-ázsiai szervezetlen élelmiszertermelési helyzet javításakor. Az utóbbi probléma inkább a modernebb tárolási technikák és felszerelések biztosításával lenne orvosolható – és bár a privátszektor is sokat tehet a dolgok fokozatos javulásáért, átfogó változások csak akkor lehetségesek, ha a helyi kormányok is támogatják az ügyet.

Ezzel együtt természetesen világszerte számos – és egyre több – magánvállalkozás is dolgozik mindkét probléma orvoslásán. Az élelmiszerveszteség csökkentésének szükségességére a fejlődő országokban is egyre nagyobb reflektorfény irányul, és sok helyütt vannak biztató kezdeményezések. Nigériában például a ColdHubs nevű vállalat olyan, napenergiával működtetett hűtőszobákat készít, ahová a termelők le tudják adni az árujukat, mielőtt azok jelentős része hűtés hiányában, még a felhasználás előtt tönkremenne. A Bangladesben működő Golden Harvest csoport pedig az USAID-del együttműködve fejleszti az ország első hűtőlánc-hálózatát.

A pazarlás csökkentését is sok vállalkozás tűzte zászlajára, függetlenül a méretétől: úgy tűnik, az ágazat legerősebb nagyvállalatai éppúgy nyitottak a változásra, mint a környezettudatos, induló kisvállalkozások. Sorra születnek az otthoni készletet nyilvántartó, naprakész listákkal, beállítható figyelmeztetéssel, rendelési funckióval személyre szabható okoseszközök, de az éttermi ágazatban sem ismeretlenek már például az olyan okosmérlegek, amelyekkel szintén kordában tartható a pazarlás.

Abban minden szakértő egyetért, hogy sem az élelmiszerpazarlás, sem a veszteség problémaköre nem egyszerűen orvosolható. Az biztos, hogy a modern technológia mindkettőben kulcsszerepet kap, ahogyan a fogyasztók tudatosabb fogyasztását, vásárlását célzó folyamatos oktatás és kommunikáció is.