Adunk pár, az éttermi gyakorlatból ellesett tippet, hogyan honosíthatunk meg otthon is takarékos és környezetbarát szokásokat.

A zöld konyha kifejezés jelen esetben nem azt sugallja, hogy változtassunk a falak színén, és azt sem, hogy teljesen kezdők lennénk bármiben is, hanem inkább azt, hogy tudatosan csökkentsük a szűkebb környezetünket érintő ökoterhelést. Ha elhatároztuk, hogy idén sokkal nagyobb gondot fordítunk például arra, hogy kevesebbet pazaroljunk a konyhában, már nagyot léptünk előre, de van pár más tippünk is arra, hogy

Mert bár sokszor elbizonytalanodunk az elhatalmasodó problémákat látva, azért ne felejtsük el: egyetlen ember tevékenysége, szokásai – illetve annak megváltozása – is tényleges hatással van a káros folyamatokra, sőt, igazából ezekkel az egyedi, de összeadódó magatartásváltozásokkal érhető el nagyobb változás a közösségben.

„Könnyű azt mondani, hogy egy ember csak csepp a tengerben” – magyarázza a HuffPostnak Robin Asbell, szakácskönyvszerző. „De az óceánokban úszó milliónyi műanyagpalack mindegyikét egy olyan ember hajította el, aki pontosan ugyanígy gondolkodott. Szóval

inkább tedd meg, amit tudsz, a saját szinteden, és a példáddal motiválj másokat, hogy ők is így tegyenek.

Az, hogy milyen ételeket választasz, valódi hatalommal bír – használd ezt a hatalmat, hogy tényleg megváltozzanak a dolgok.”

Legyen a pazarlás csökkentése az idei év alap célkitűzése.

„Ha a kidobott ételmennyiség egy ország lenne, ez lenne a világ harmadik legnagyobb károsanyag-kibocsátója” – fejtegeti az Ends and Stems nevű menütervező platform séf-alapítója, Alison Mountford. A szemétbe hajított étel ugyanis metánt termel, amelynek hatása minimum 28-szor erősebb, mint a sokszor emlegetett szén-dioxid. Van azonban egy jó hírünk: ha okosak vagyunk, nem csak a környezetünkkel teszünk jót, de a pénztárcánkban is több marad – érdemes a professzionális konyháktól is ellesni pár tippet.

1. ötlet: Gyűjtsük a nyesedéket

„A hagyma, zeller, répa, cukkini levágott végei, a petrezselyem és a fűszernövények fel nem használt szára kiváló leves alapanyag, amit sok étterem külön edényben gyűjt” – magyarázza Asbell, aki ezt a praktikát még akkor sajátította el, amikor egy francia konyhát vivő étteremben dolgozott. „Ez egy remek mód arra, hogy értékké változtassuk azt, ami egyébként veszendőbe menne. A szokást otthon mi is bevezethetjük, ha főzünk: a mai fogás előkészítése során született nyesedékből holnap finom leves készülhet. Amit pedig végképp nem tudunk már felhasználni, az se a kukába, inkább a komposztba kerüljön.”

2. ötlet: „Pucoljuk ki” a hűtőt

„Ahogyan az éttermekben a séfek, mi is gondoljunk úgy a hűtőben egy ideje már álló, felhasználatlan alapanyagra, mint amiből összedobható a saját ’napi ajánlatunk’” – javasolja Mountford. Az egyébként szép lassan megromló, pazarlásra ítélt alapanyagokból jó kis pizzafeltét, tésztaszósz, ragu, leves vagy tepsis egytálétel állítható össze.

3. ötlet: Éttermi stábvacsora – otthon

„Ha zöld konyhát akarunk vinni – legyen ez akár professzionális, akár otthoni – elsődleges szempont, hogy figyelünk a pazarlás csökkentésére, hogy keressük azokat a módszereket, amelyekkel fejlődhetünk, és hogy képben vagyunk az új információkkal” – szögezi le a St. Louisban működő Bulrush étterem séf-tulajdonosa, Rob Connoley.

„Az éttermekben bevált gyakorlat, hogy a stáb a műszak megkezdése előtt vagy után a hamarosan lejáró, megromló élelmiszerekből, vagy az olyan alapanyagokból, amelyekből egyszerűen csak több maradt, mint amennyit el tudnak használni a menü elkészítéséhez, családias stábvacsorát készítenek.

Sok helyen az a szokás, hogy egy ilyen étel elkészítésére a csapatból bárkit megkérhetnek, aminek aztán az az eredménye, hogy ezek a vacsorák mindig eklektikusak, izgalmasak, változatosak. Ez a szokás otthon is könnyen kivitelezhető, akár még a nagyobb gyerekek is bevonhatók. Beszéljük meg velük, hogy a héten az egyik este ők találják ki, hogy mi készüljön a felhasználandó alapanyagokból – még az is lehet, hogy új családi kedvenc születik.”

4. ötlet: Többet tervezni, kevesebbet költeni

„Az éttermekben a séfek folyamatosan figyelik a raktárkészletet, hiszen a profi konyhákban az árrés általában minimális” – fogalmaz Mountford. „Ha a szükséges mennyiségnél csak 2 százalékkal többet költenek később feleslegesnek bizonyuló alapanyagokra, a nyereséget nagy valószínűséggel már meg is felezték. Épp ezért kulcsfontosságú a tervezés. A tervezést pedig mindig a készlet ellenőrzésének kell követnie, s csak ezután szabad beszerzőkörútra indulni. Hiba a memóriánkra hagyatkozni, mert annak legtöbbször túlvásárlás lesz a vége” – fejtegeti.

5. ötlet: Átláthatóság

A Zero Waste Chef című könyv szerzője, Anne-Marie Bonneau szerint a pazarlás elkerülésének, és a meglévő élelmiszerek hatékony felhasználásának egyik legjobb módszere, ha a megvásárolt dolgokat átlátszó, üveg tárolóedényekbe töltjük át.

„Ha például ételt rendelünk, és a maradékot a kiszállítódobozban tesszük a hűtőbe, szinte esélytelen, hogy két nap múlva is képben legyünk, melyikben mi, és mennyi is van. Ha alkalmunk van körülnézni egy nagyobb étterem konyháján, megfigyelhetjük, hogy az ő hűtőtermeikben minden átlátható, felcímkézett, és precízen dátumozott” – magyarázza Bonneau, akinek a műanyag és alumínium fóliák mellőzésére is kézenfekvő tippje van: amikor csak tehetjük, használjunk fedőt a fóliák helyett, és a hűtőben való tárolás esetén is jó szolgálatot tehet akár egy tálra fordított, átlátszó tányér is.

+ 1 jótanács: Nem baj, ha csak egészen kicsiben, a lényeg, hogy végre kezdjük el

„Nem kell azon görcsölni, hogy minden rögtön tökéletesen működjön, mert ez lehetetlen. Csak tegyük meg a tőlünk telhetőt, és törekedjünk a fejlődésre” – javasolja Bonneau.

„Kezdjük apró lépésekkel – nem tudjuk egymagunk megmenteni a világot, ahogyan képtelenség az egész addigi életünket is egyetlen nap alatt megreformálni, szóval ne ostorozzuk magunkat” – teszi hozzá Asbell. „Először változtassunk olyan dolgokon, amelyeken viszonylag egyszerűbb: váltsunk újratölthető kulacsra, vigyünk a bevásárláshoz saját szatyrot. Ha az új dolog végül szokássá válik, nyugodtan veregessük vállon magunkat. De ha egyszer-egyszer elbukunk, bocsássunk meg magunknak, és kezdjük újra.”