Szöveg: László Dóra - Fotók: Sebestyén László, Magyar Konyha és Fekete Antonio, Designfood / Tányér: Menyhárt Attila Pastry Chef (Kitchen) valamint Pillók Attila és Tivadar György
2020. november 4.Error N' More , Szabó Ádám Csaba , kerámia , étkészlet , tálalás , tálalóedény
Varázslatos tárgyak sorakoznak az Error N’ More showroom polcain: némelyik víztől koptatott uszadékfára, a másik bronzkori leletre vagy éppen megkövült lapulevélre emlékeztet, jó néhány pedig fémes színekben csillan meg. A tárgyak többsége tálalóedény, mondhatnánk, hogy tányér vagy pohár, csakhogy Szabó Ádám Csaba különleges formájú és felületű étkészletei a legkevésbé sem felelnek meg e fogalmak hétköznapi értelmének.
Az edények legtöbbje a csúcsgasztronómiát képviselő éttermek számára készült: van, amelyik a Mák Bisztrónak, más a Kreinbacher Birtoknak, egy platina lüszteres tányér pedig az Onyxnak. A csodaszép, irizáló, esetenként olajpettyes hatású felületek egy japán máztípusnak, a tenmokunak köszönhetők. Égetés előtt a művész nem látja előre, milyen lesz a végeredmény: meglehet, hogy ugyanaz a máz elektromos kemencében okkersárga, fatüzesben pedig mályvaszínt eredményez. A fatüzes kemence komoly, tekintélyt parancsoló eszköz, 1320 ᵒC-on akkora lánggal ég benne a tűz, hogy átizzítja még a kéményt is. A vörösen izzó kémény és az akár egy héten át tartó égetés utolsó szakaszában gomolygó, hatalmas füst, valamint az égetést kísérő
vészjósló morajlás jelzi, micsoda erők tombolnak a kemencében.
Talán Héphaisztosz műhelyében lehetett hasonló erejű tűz. Az égő fa elszívja az oxigént a kemencetérből – vagyis redukciós közeg keletkezik –, ennek köszönhetően földöntúli színek születnek. A láng rajta hagyja a nyomát a tárgyaknak nemcsak a színén, hanem a formáján is. Sajátossága a fatüzes égetésnek az is, hogy az elégő fahasábok hamuja a tárgyakra rakódva megolvad, és ezzel természetes, egyedi és megismételhetetlen mázat képez.
Szabó Ádám Csaba kísérletező alkotó: van, hogy a nyers agyagba kakukkfüvet gyúr, majd kiszárítja az agyagot, és amikor tálaláskor a séf konyhai karamellizáló pisztollyal még rápirít a fogásra, a kakukkfű illata járja át a tálat. Aztán vannak kétoldalú edényei is, a fatüzes égetésnek köszönhetően ugyanis sokszor érdekesebb, látványosabb lesz az edény alja, mint a felső része. Hogy ezt meg tudja mutatni, olyan tányérokat is készít, amelyeknek mindkét fele teljes értékűen használható.
Japán hagyomány, vagy még inkább: filozófia a törések kiemelése azok eltüntetése helyett.
Valóban japán technika a kintsugi, a tárgyak arannyal javítása. A japánok úgy tartják:
egy szép tárgyat a sérülés nem tesz tönkre, épp ellenkezőleg,
hozzáad egy emléket, új időbeli síkot a tárgy történetéhez, gazdagítja azt. Az ilyen események nyomait szerintük nem elrejteni kell, hanem kiemelni.
![](http://magyarkonyhaonline.hu/storage/media/thumbnails/2020/10/14/Error-N--More-770x_.jpg?token=e703c0de37c39c8d7a4cea51496c5744)
Szerintem igen. Masakazu Kusakabe mester példája legalábbis, aki a Kecskeméti Nemzetközi Kerámia Stúdió egyik kemencéjét építette, erről tanúskodik: rengeteg törés volt az életében, amelyeken túl tudott lépni. A fukusimai földrengés idején a teljes stúdiója romba dőlt, utána betegséggel küzdött… de tudta, hogy a tapasztalat, ahogyan mindezt végigcsinálta, gazdagítja azt az utat, amelyet végigjár.
![](http://magyarkonyhaonline.hu/storage/media/thumbnails/2020/10/14/Error-N--More-12-770x_.jpg?token=dcec69be627b59fd0c42d3f9b2163210)
Már a fatüzes kemencével való első találkozásomkor rabul ejtett a teremtő véletlen ereje, és attól fogva szobrászként és tárgykészítőként is a hibákkal, illetve a véletlenekkel foglalkoztam. A szobrászként írt doktori kutatásom témája is a térbeli hibák kérdéskörét járta körül. Az érdekelt, amire úgy találok rá, és nem az, ami az én szándékom szerint jön létre. Ez szembemegy a klasszikus dizájner szemlélettel: van egy probléma, megtervezem, megoldom, azaz elkészítem a tárgyat. Én viszont elkezdek játszani egy anyaggal, próbálkozom, kísérletezem, és rátalálok valamire, amit aztán a későbbiekben már tudatosan használok fel a munkáim során.
Megtalálom azt a helyet az életben, ahol a véletlen ajándékát elhelyezhetem. Nagyon szép felület keletkezik például annak a mozdulatnak a nyomán, ahogy egy drótszállal lemetszek egy darab agyagot a tömbről, hogy megformáljam – így jöttek létre azok a tányérok, amelyek felülete megdermedt levélre emlékeztet. A készítés során tehát azokat a pillanatokat igyekszem észrevenni, amelyeket be lehet építeni a tárgytervezésbe.
![](http://magyarkonyhaonline.hu/storage/media/thumbnails/2020/10/14/Error-N--More-4-770x_.jpg?token=e796719f3dac1ab6aa49c09586533523)
Legelőször az időközben megszűnt Siklósi Kerámia Alkotótelepen. Aztán megismerkedtem az amerikai Fredrick L. Olsennel Pécsett, akitől később kaliforniai műhelyében is tanulhattam. Az elsők között volt, aki a hatvanas években Japánba ment kerámiát tanulni, aztán kemencéket épített szerte a világon. A fatüzes égetés ugyanis távol-keleti technika, de amíg Kínában tokokban égetik a porcelánt, hogy ne látszódjon rajta a lángok nyoma, addig a japánok hagyják, hogy a tűz hatalmas – olykor pusztító, romboló – ereje nyomot hagyjon a tárgyakon.
Ez olyasfajta kockázatvállalás, ami szembemegy a mai szemlélettel: korunk embere szereti kontrollálni, kézben tartani a dolgokat.
Az alkotó emberek szeretik magukat megmutatni. Csakhogy a fatüzes égetésnél van egy nálam nagyobb erő, ami formálja a létrejövő tárgyat. A végeredményt nem én alakítom, abban csak közreműködöm. Ez pedig arra ösztönöz, hogy visszavegyek magamból.
![](http://magyarkonyhaonline.hu/storage/media/thumbnails/2020/10/14/Error-N--More-3-770x_.jpg?token=576ecf4e032e114f53de6e9c91938582)
Van ebben egy nagyon erős önredukció, annak kifejezése, hogy nem tudom teljesen ráerőszakolni az akaratomat az anyagra. Előfordulnak helyzetek, amelyekben nem az történik, amit én szeretnék. A klasszikus tervezői szemlélet a tökéletességig erőlteti az anyagra a tervező akaratát, ezzel szemben én elfogadom, amit az agyag felkínál.
Tegyük tisztába a fogalmakat: hol húzódnak a határok a kerámia, a porcelán, a kőporcelán és az égetett agyagedény között?
Kezdjük ott, hogy vannak a porózus és a tömörre égő kerámiák. A terrakotta tárgyak porózus szerkezetűek – emiatt a víz be tud szivárogni a belsejükbe, kültéren nem használhatók, mosogatógépbe nem tehetők.
Ezek szerint a porcelán finomsága az agyag minőségétől is függ?
Porcelán Európában nem fordul elő természetes úton, itt mesterségesen állítják elő. Japánban és Kínában viszont csak ki kell menni a házból, és összegyűjteni a porcelánhoz szükséges finom agyagot. Tavaly Kínában volt alkalmam kipróbálni a természetes porcelánt – össze sem lehet hasonlítani a mesterségessel. Európában ez viszonylag új anyag, háromszáz éve fedezték fel újra, addig titok volt az összetétele. Egészen addig, amíg a parókaporban meg nem találták az egyik legfontosabb összetevőjét, a kaolint. A kínaiak ugyanis nagyon vigyáztak a porcelán titkára, amit fehér aranynak is neveztek, hiszen a finom porcelán ára vetekedett az aranyéval. Korábban, amíg a kaolint a parókaporban meg nem találták, csak másolni próbálták a porcelánt: a majolika, de a delfti festések is mind a porcelánhatást próbálták elérni.
![](http://magyarkonyhaonline.hu/storage/media/thumbnails/2020/10/14/Error-N--More-1-770x_.jpg?token=7977b26e74af7d0e9f07c99b7f066ff7)
Némelyik edénye fekete, már-már a nádudvari fekete kerámiára emlékeztet.
Él egy család Nádudvaron, amely az 1600-as évek óta foglalkozik fekete kerámiák készítésével. Voltam náluk néhányszor, és megismerkedtem ezzel a technikával, sőt még a kerámiák polírozásával is, amellyel kialakítják a különböző mintákat a tárgyak felületén. A polírozás, díszítés mindig is női munka volt. Szerencsére olyanokkal is tudtam még beszélni, akik ezzel foglalkoztak – ahogy mondják, akik „sikálták” a felületet. Ennek hatása a szobraimnál köszön vissza, ahol olajrakuégetéssel érek el hasonló hatást.
![](http://magyarkonyhaonline.hu/storage/media/thumbnails/2020/10/14/B1022612-770x_.jpg?token=8c5520aefe081c8c16dc020355578ea3)
Ötéves koromban kezdődött. A szüleim elvittek egy szakkörre – ők annyira nem élvezték a dolgot, mert
tetőtől talpig agyagos lettem, emiatt alig tudtak beültetni a kocsiba,
úgyhogy többet nem is vittek el. Néhány év kihagyás, aztán tizenévesen magam kerestem újra a lehetőséget.
![](http://magyarkonyhaonline.hu/storage/media/thumbnails/2020/10/14/Error-N--More-2-770x_.jpg?token=186ce2352f097ff4b66acd7830e392e8)
Az alap- és a mesterképzést a MOME-n végeztem, kerámiatervezőként nagyon jó mestereim voltak: Néma Júlia, aki Magyarországon elsőként mélyedt el a fatüzes égetési technikában, és először kezdett éttermekkel dolgozni, valamint Kádasi Éva és Kemény Péter. A doktori képzést aztán Pécsett folytattam Fusz György keze alatt.
Mindig elfogadja a véletlen ajándékát? Tényleg nincs hiba, nincs selejt?
Ha nem tetszik, amit alkottam, égetés előtt visszaáztatom, így újra használható lesz az agyag. Tavalyelőtt a Gourmet Fesztiválon az Onyx étterem éppen ilyen, újrahasznosítható agyagedényekben kínálta az ételeket. A Mészáros Ádám vezette konyha akkor kapta meg a második Michelin-csillagot.
Az volt a koncepció: két csillag, két Ádám, két gombóc – gombócokat kínáltak agyagedényekben.
![](http://magyarkonyhaonline.hu/storage/media/thumbnails/2020/10/14/MenyhartAttilaSoGood..magazine-1-770x_.jpg?token=3e3428f8187107d349279d84c393d0dd)