A jól evő gyerek titka sokak szerint az, ha az étel az ő segédletével készül.

A családok nagy részénél a konyha a lakás szíve: az a hely, ahol jókat beszélgetünk a szeretteinkkel, és ahol a szülő és a gyerek közötti érzelmi kapocs is tovább erősödhet. Manapság, amikor mindenki rohan, és jobbára csak este találkozunk a családtagjainkkal, talán még fontosabb az a minőségi idő, amikor közösen vehetünk részt valamiben. Vacsorázni, enni pedig mindenki szokott, így kézenfekvőnek tűnik, hogy ebbe a mindennapi tevékenységbe vonjuk be a gyerekeket. Meg fogunk lepődni, hogy általában ez nem is annyira nehéz – a kamaszkorról azért majd egy másik alkalommal beszéljünk – és

a gyerekek valójában örömmel állnak be mellénk kuktának. Amellett, hogy ilyenkor szivacsként szívják magukba az ismereteket, és az egész életükre kiható étkezési szokásokat alakítanak ki, emlékeket is dobozolnak: képeket, érzéseket, hagyományokat gyűjtögetnek.

A jó szándék mellett viszont nem árt tudni, hogy melyik korcsoportnak milyen munkát adhatunk a konyhában – mik azok a teendők, amiket a gyerek is lelkesen végez, és nekünk sem okoznak felesleges aggodalmat.

2-4 évesek: hozzávalók összekeverése
  

„Ha ebben az életszakaszban a gyerekeket bevonjuk a konyhai tevékenységekbe, nagyobb a valószínűsége, hogy kevésbé lesznek válogatósak” – magyarázta a HuffPostnak a Seeds and Sprouts Nutrition tulajdonos-dietetikusa, Amber Rodenas. „Ez az az időszak, amikor a gyerekek először megtapasztalják az autonómiát, és elkezd kialakulni a saját ízlésük. Általában ekkor jelenik meg a válogatósság is.”

A konyhai feladatok terén a szakember azt javasolja, hogy ebben az életkorban elsősorban a motorikus fejlődést segítő tevékenységeket bátorítsuk, és hagyjuk, hogy a kicsik bátran felfedezhessék a dolgokat az érzékszerveik által.

Egy 2-4 éves gyereknek nyugodtan odaadhatjuk például az előre kimért lisztet, hogy a tálba önthesse, az ügyesebbek pedig – szülői felügyelet mellett – simán megbirkóznak egy gyümölcssaláta vagy egy hígabb tészta összekeverésével is.

Ezekkel a feladatokkal a kicsik nem csak hasznosnak érzik majd magukat, de azt is megtapasztalják, hogy a munkájuk az étel elkészülésének fontos állomása volt.

4-7 évesek: terítés és elpakolás

Az ovisokra nyugodtan rábízhatjuk az asztal megterítését, és az étkezés utáni leszedést, elpakolást – ami nekünk általában csak nyűg, számukra kifejezetten élvezetes tevékenység.

„A gyermekeim 5 évesen kezdték leszedni az asztalt, a tányérokat és az evőeszközöket pedig a mosogatóba tették. Hat évesek voltak, amikor már azt is kértem tőlük, hogy a terítékeket öblítsék le, mielőtt beteszik a mosogatóba, egy évvel később pedig már megengedtem, hogy bepakolják a tányérjaikat a mosogatógépbe” – idézte fel saját emlékeit Jessica Biren Caverly pszichológus.

Michele Schwartz terapeuta szerint

ezek a tevékenységek megfelelően konkrétak és könnyen körülírhatóak egy ovis gyerek számára, s elvégzésük közben tovább fejlődhetnek a motorikus képességek is.

A terítés során például fejlesztjük a kognitív képességeket (párosítás, többlépéses utasítások, jobb-bal megkülönböztetés). Arra figyeljünk, hogy az ovis kellően egyértelmű utasításokat kapjon, például „tegye a villákat a mosogatóba”, vagy „rakja el a megszáradt kanalakat” – ezek a feladatok épp eléggé lefoglalják a gyereket, míg mi a főzésre figyelünk.

7-8 évesek: mi következik a receptben?

Egy elsős-másodikos gyerek kognitív képességei már megfelelőek a kicsit bonyolultabb feladatok elvégzéséhez, például egy komplett tevékenységsor betartásához is.

„Az agy fejlődését főzés közben például úgy segíthetjük, ha a receptet vagy az étel elkészítésének folyamatát hangosan elmondjuk a gyereknek” – hangsúlyozza Sarah Allen gyermek-neuropszichológus.

„Mi is volt az első lépés? A liszt vagy a tojás? Mikor kell bekapcsolnom a sütőt? Mi történik, ha csak azután kapcsolom be, ha már összekevertem a tésztát? Ezek az elgondolkodtató kérdések a problémamegoldás során a gyerekek agyát idegi kapcsolatok létrehozására késztetik”

– magyarázza.

A kérdésfeltevést ugyan sokszor a szülők önkéntelen segítő válaszai követik, de Allen hangsúlyozza, hogy egy kisiskolás már képes megfogalmazni a saját válaszait, ha hagyjuk.

8-10 évesek: mennyiségek, átváltás

„Ha ki kellene választanom a kedvenc időszakomat a gyerekeimmel a konyhában, az biztosan ez lenne” – elmélkedik Allen.

„Harmadik-negyedik osztályban a gyerekeknek általában már megfelelő matematikai alapjaik vannak a többszörözés, az osztás, vagy a mértékegységek témakörében, így rájuk bízhatjuk például a recept megduplázását. Ha a gyerek már érti a törtek fogalmát, ezzel is kísérletezhetünk:

ha egy fél pohár tejhez még egy fél pohárnyit töltünk, az több lesz, vagy kevesebb? Ez egy igazán multiszenzoros tapasztalat!”

10-12 évesek: éles dolgok, magasabb hőmérséklet

Ebben az életkorban a gyerekek többsége már jóval kifinomultabb motorikus képességekkel bír, mint alig néhány évvel azelőtt, éppen ezért egy 10-12 évesre már rábízhatjuk az ételek előkészítésének egyes lépéseit is.

„Kezdjük a konzervnyitóval, a pizzaszeletelővel, és engedjük, hogy – felnőtt felügyelete mellett – óvatosan megpróbálja, milyen egy tűzön készülő ételt kevergetni” – javasolja Kjirsten Broughton, gyermek logopédus.

13-15 évesek: bonyolultabb receptek, kezdeményező-készség

A kamaszkor kezdete egy új, izgalmas korszak a gyerek konyhai életében is.

Egy tinédzser már képes saját döntéseket hozni például az étrendjével kapcsolatban, és igénye van arra, hogy függetlenebb legyen az étkezés terén is.

Érzi, látja, hogy az egyes ételek hogyan hatnak arra, ahogyan érez, és ahogyan kinéz, így engedni kell, hogy bizonyos keretek között maga kísérletezhessen.

Egy tini már el tudja dönteni, mit szeretne enni, és azt hogyan szeretné elkészíteni, képes bonyolultabb recepteket is követni, magyarázza Allison Kawa klinikai szakpszichológus.

16-17 évesek: önálló bevásárlás, főzés

A felnőttkor küszöbén álló nagykamaszok lélekben kicsit már a meleg családi fészekből való kiválásra készülnek, így azzal segíthetünk nekik a legtöbbet, ha bizalommal fordulunk feléjük, és hagyjuk kibontakozni a függetlenségüket – nincs ez másképp a konyhában sem.

Ha egy 17 évest arra kérünk, találja ki, mi legyen a vacsora, amit szívesen el is készítene, és hagyjuk, hogy önállóan intézze hozzá a bevásárlást és az alapanyagok előkészítését, óriásit dobunk az önbizalmán, közben pedig lehetőséget biztosítunk arra is, hogy a büszkeségét és örömét velünk, a családjával is megoszthassa” – hangsúlyozza Chudney Drew pszichoterapeuta, klinikai mentális egészség-tanácsadó.

„Ezek a feladatok ráadásul észrevétlenül is fejlesztik azokat a tervezési és szervezési képességeket, amelyekre majd a felnőtt életükben alapvető szükségük lesz.”