A csókok íze

„A csókok íze számban hol méz, hol áfonya” – írta Nem tudhatom című versében Radnóti Miklós.

A havasok hűvös eleganciáját, a fenyvesek hangulatát hozza el nyári asztalunkra a magas
hegyek kincse, az áfonya. Magyarországon többnyire be kell érnünk a termesztett változatokkal, de a Kárpátok magasabban fekvő vidékein kirándulva hozzájuthatunk az apró szemű, bőlevű, aromájával a fenyőerdők illatát idéző, igazi áfonyához.

Áfonya alatt általában a kék színű, hivatalosan fekete áfonyát értjük. Régebben csak a nyári erdélyi, tátrai-fátrai túrák során, az út menti árusoknál látott az ember, akik vödrökből árulták (és árulják ma is) a fenyvesek egyéb kincseivel, vargányával, rókagombával együtt. Aztán megjelent az üzletekben is, ma már szinte mindenhol kapni a termesztett áfonyát, amely nagyobb szemű, feszesebb húsú erdőszéli társainál, de aromája meg sem közelíti azokét – már csak azért sem, mert más növényfajról van szó. Aztán ott a vörös színű, de tőzegáfonyának nevezett, cukrozott-aszalt formában kapható bogyó is, és hogy tetézzük a zűrzavart, létezik tényleg vörös áfonyának hívott bogyó is.

Az áfonyák nemzetségéhez (Vaccinium) mintegy 450 fajt sorolnak. A hangafélékhez tartozó áfonyák a hűvös klímát, savanyú talajt kedvelik, így Magyarországon kevés helyen fordulnak elő, nem csoda, hogy keveset találkozunk velük. Az a bizonyos havasok környékén kapható, finom gyümölcs, a fekete áfonya (Vaccinium myrtillus) Eurázsia mérsékelt és hideg övezeteiben elterjedt,

nálunk csak Sopron környékén, Vas megyében és a Mátrában található meg kisebb foltokban.

PALACSINTATÖLTELÉK

„A csókok íze számban hol méz, hol áfonya” – írta Nem tudhatom című versében Radnóti Miklós: ha fekete áfonyára gondolt, feltételezzük, minden csók, ha nem is édes, de azért kedves emlék lehetett számára, hiszen a fekete áfonya mégsem kökény, íze valóban kissé fanyar, de kellemes, üdítő, semmiképpen sem savanyú. Világosabb erdőkben, fenyőerdők szélén találkozni az áfonyacserjék világoszöld párnákat alkotó telepeivel, amelyek között könnyű felfedezni a sötétkék, hamvas bogyókat. Néhány szem is felfrissíti a turistát, már ha nem szigorúan védett nemzeti parkban vezet az útja.

A helybéliek lekvárt, Erdélyben (vagy például a francia Alpokban) likőrt is készítenek belőle. Bár ott sok van belőle, a havasokban is megbecsülik. Jól mutatja ezt a vicc is, amelyben megkérdezik a székelyt, hogy élnek, mit esznek, mire válaszként annyit mond:

csak amit a természet ad, szarvassültet áfonyamártással.

Ha hazafelé autózva az út menti árusoktól veszünk alapanyagot, mi is tehetünk el áfonyát a reménybeli szarvas mellé, vagy akár palacsintába. Akinek volt szerencséje tátrai sítáborban vacsoránál a testnevelő tanár asztalánál ülni, és részesülni a szállásadók által neki sütött, házi áfonyalekvárral töltött, igazi tejszínhabbal körített palacsintából, annak biztos eszébe jutott, milyen jó lenne otthon pár üveggel ebből a lekvárból.

Az áfonya ráadásul nemcsak finom, de fanyarságát okozó összehúzó anyagai révén gyógyhatással is rendelkezik,

hasmenés, bélfertőzések esetén jó szolgálatot tehet. Antioxidáns tulajdonságaik miatt a bogyók színét adó flavonoidok is hasznosak – legalábbis a szervezetünk számára, a ruhánknak kevésbé tesznek jót, az áfonyafoltot szinte lehetetlen kimosni. Plinius szerint egyenesen a rabszolgák ruháját festették az áfonya levével. Ha a saját befőzés helyett vásárolni szeretnénk fekete áfonyából készült lekvárt – akár tisztán, gyümölcsből, cukor hozzáadása nélkül készült változatot –, az erdélyi, „székely” termékekre szakosodott boltokban kaphatunk. A szokásos bolti áfonya lekvár, áfonyás joghurt és társai alapanyaga a termesztett áfonya.

KOKOJSZA

Az amerikai indiánok már évezredekkel ezelőtt termesztették az ottani áfonyaféléket. A világszerte kertekben, ültetvényeken jelen lévő, kék színű áfonyafajták ősei ezek a ma is termő amerikai fajok, mint például a többméteresre megnövő cserjés (Vaccinium corymbosum), vagy az eurázsiaihoz hasonlóan törpe, keskenylevelű áfonya (Vaccinium angustifolium), illetve különböző hibridjeik.

A világtermés kétharmadát ma is az Egyesült Államokban és Kanadában szüretelik,

Európában a legnagyobb termelő a világranglista 5. helyén álló Spanyolország.

Az áfonyával német nyelvterületen Heidelbeere néven találkozhatunk. Angolul sokan blueberryként ismerik, de ez valójában az amerikai változatok neve, az európai fajt bilberrynek, esetleg az előbbitől megkülönböztetendő, European blueberrynek hívják. Amerikában a másik szokásos elnevezése a blue huckleberry. Szlovákiában ˇcu ˇcoried kaként, az erdélyi havasoknál áfonya mellett kokojszaként kínálják az árusok. A kokojsza név román eredetű, de az áfonya szót is a románoktól vettük át, ahol áfinˇa, afin a növény neve. A magyar nyelvbe az erdélyi nyelvjárásokból került be.

Azoknál a bizonyos út menti árusoknál általában nemcsak feketés-kékes, hanem fehér-piros színű áfonyát is kaphatunk.

Ennek a Tátrák környékén brusnica, magyarlakta vidékeken veres áfonya vagy havasi meggy a neve, hivatalosan vörös áfonyának (Vaccinium vitis-idaea) hívják.

A fekete áfonyához hasonló termetű növény nemcsak Eurázsia, de Amerika északi részén is honos, így mindkét kontinens hidegebb vidékein előszeretettel fogyasztják. Bogyói éretten is pirosak, ízük savanyú. Emiatt nyersen nem szokták megenni, elsősorban befőtt, lekvár készül belőlük, ami remekül illik például vadételekhez. Az alaszkai őslakosok az angolul lingonberrynek nevezett bogyókat csipkebogyóval vegyesen főzik meg lekvárnak. A feketéhez hasonlóan a vörös áfonya is bír gyógyhatással, húgyúti fertőzésekre ajánlják a belőle készült ételeket, gyümölcslevet, vagy a hatóanyagait tartalmazó kapszulát.

TŐZEGÁFONYA

Az utóbbi években az aszalt gyümölcsök között a mazsolához vagy a fügéhez hasonlóan népszerű lett a tőzegáfonya. Sokszor szintén vörös áfonyának hívják, pedig ez az amerikai tőzegáfonya (Vaccinium macrocarpon). A színét tekintve valóban vörös bogyót érlelő növény – nevéhez méltóan – nem erdőkben, hanem savanyú lápokon él, Kanadában és az Egyesült Államok északi határainál honos. Jelentősége arrafelé meghaladja a kék-fekete áfonyákét, a két országban összesen nagyobb mennyiségben termesztik.

A hálaadási menü részeként tálalt pulykasült kötelező tartozéka a tőzegáfonya-mártás,

avagy cranberry sauce. A nálunk vásárolt cukrozott aszalvány is szinte biztosan Amerikából érkezett a boltba, ugyanis a világtermés 98 százalékát Kanadában, az Egyesült Államokban és Chilében szüretelik.

Az aszalt, cukrozott tőzegáfonyát a mazsolához hasonlóan használhatjuk. Tulajdonképpen minden ételben helyettesíthetjük vele, de az eredmény természetesen más lesz a tőzegáfonya friss, gyümölcsös karaktere miatt. Az élelmiszeripar is szívesen használja, müzlikben, csokoládékban, kekszekben gyakori összetevő. Nem marad ki a gyógynövények sorából sem, az igazi vörös áfonyához hasonlóan elsősorban húgyúti fertőzéseknél kerül szóba.

Kutatások szerint a tőzegáfonya ereje abban rejlik, hogy gátolja a fertőző baktériumok szervezeten belüli mozgását, így valóban jó szolgálatot tehet egy-egy „felfázás” alkalmával.

Az amerikai tőzegáfonyának Magyarországon is él közelebbi rokona: a „sima” tőzegáfonya (Vaccinium oxycoccos) a jégkorszakból maradt vissza, nálunk tőzegmohalápokon található meg. Védett növény, ezért ha tőzegáfonya-bogyóra vágyunk, be kell érnünk az Amerikából érkező áruval.

A kertészeti árudákban áfonya csemetéket is vásárolhatunk, de legyünk megfontoltak: kifejezetten savanyú, 4,5-5 pH értékű talaj szükséges számukra.

Ilyen Magyarországon csak kevés helyen, a nyugati határvidéken, az Északi-középhegységben és néhány alföldi tájon található. Ha a kertünkben vagy a szomszédnál jól érzi magát a Rhododendron, akkor az áfonyának sem lesz problémája a körülményekkel, de kicsit is lúgos talajba nem érdemes ültetni. Ha a bokrok helyén kicseréljük a talajt számára megfelelő, tőzeges keverékre, az megoldás lehet, de – ecetes öntözéssel – a „savanyúság” fenntartásáról, fenyő kérges takarásról folyamatosan gondoskodni kell. Dézsás növényként is próbálkozhatunk vele, ám talán még mindig egyszerűbb az áfonyát egy felvidéki kiruccanással vagy Erdélyben beszerezni – és az igazi, havasi áfonya mégiscsak más.