A franciák több szempontból kilógnak az európai válogató mezőnyéből: náluk van az egyetlen női induló, aki ráadásul a legfiatalabb versenyző és a francia-kanadai-brazil triónál nemzetközibbet sem nagyon lehet találni.

Naïs Pirollet 24 évesen 300 pontos fölénnyel nyerte meg a francia selejtezőt (erről ITT írtunk bővebben), de egyáltalán nem kezdő versenyző, hiszen a tavalyi Bocuse d’Oron, Davy Tissot csapatában a boxon kívülről végigasszisztálta a teljes folyamatot: a felkészüléstől a dobogóra állásig és azon is túl.

Az idei versenyszezonban a kanadai Cole Millard-ral alkot csapatot, aki a nemzeti válogatón a legjobb commis címet is megszerezte mellette.

A csapat edzője a brazil származású Tabata Mey ,aki országos ismertségre a 2012-es Top Chef negyedik helyezettjeként tett szert, 2014-ben pedig ő lett az első nő, akire Paul Bocuse rábízta egyik éttermének vezetését. 2016 óta férjével együtt a lyoni Les Apothicaires tulajdonos-séfje és a Food Traboule gasztrokoncepció megálmodója.

Nem teljesen idegen számára a magyar konyha, hiszen évek óta dolgozik vele Polgár Tamás, aki executive chefként működik közre mindkét helyen, időnként hazai ízeket csempészve az étlapra.

Ugyan mindhárman merőben más kulturális közegből érkeznek, de egy nyelvet beszélnek, a Bocuse Intézet DNS-e összeköti őket.

Naïs korábbi posztján, a csapat segítői között van az az Arthur Debray is, aki tavaly Tissot commis-jaként élhette át a teljes versenyfolyamatot. Nem lepődnénk meg, ha ő is feltűnne versenyzőként egy későbbi alkalommal.

Szintén rutinos csapattag Julien Dubois, aki már Tissot mellett is ellátta a logisztikai feladatokat. A kóstoló zsűriben idén Romuald Fassenet ül majd, aki amellett, hogy 2004-ben MOF címet szerzett, 2006-ban pedig Michelin-csillagot, edzette már a japán, az ausztrál és a francia csapatot is. A Team France elnöke továbbra is a 2005-ös Bocuse d’Or győztes Serge Vieira.

A felkészülés finisében Naïs Pirollet és Tabata Mey szakított időt arra, hogy néhány kérdésünkre válaszoljon.

Naïs a mezőny egyedüli női versenyzője, akinek az edzője is nő - ilyenre még nem volt példa a Bocuse d’Or történetében, ő ráadásul a legfiatalabb - érzik ennek a terhét?

Naïs Pirollet: Nem, nincs rajtam nagyobb nyomás, mint a többieken. Ez egy verseny, ahol mindenki egyenlő, nemtől, kortól függetlenül. Mindannyiunknak öt és fél órája van arra, hogy megmutassa, mire képes. A tudásunk és a kreativitásunk alapján fognak bennünket értékelni. Győzzön a legjobb!

Tabata Mey: Naïs-szal teljesen egy hullámhosszon vagyunk ezzel kapcsolatban.

Valóban mi vagyunk az egyetlen női páros, de nem tűzzük zászlónkra a feminizmus ügyét.

Egy versenyben nem ez számít, hanem a több hónapnyi munka, a kitartás, a szenvedély.

Davy Tissot körül egy nagyon összekovácsolódott és dinamikus csapatot láttunk, többen a tanítványai voltak. Naïs, emlékszik a pillanatra, amikor először érezte, hogy szeretné versenyzőként is átélni ezt az élményt?

NP: Az elhatározás apránként született meg a két év alatt, amit a séf mellett töltöttem. A receptek felkutatása és fejlesztése volt a feladatom és mindeközben megismertem a verseny működési mechanizmusát. Kedvem volt folytatni a kalandot, de ezúttal a boxon belül.

Járt már Magyarországon? A felkészülés során milyennek ismerte meg a magyar konyhát?

NP: Eddig nem volt szerencsém eljutni Magyarországra, de erre már nem kell sokat várni! A kutatásaink során a legszembetűnőbb az volt, ahogyan a különböző kultúrák a magyar hagyományokban keverednek. A magyar gasztronómia nagyon gazdag és változatos, fontosak a levesek, a mártások, csakúgy, mint a fűszerek, főleg a paprika, amellyel sok receptben találkoztunk.

Tabata, önnek van magyar kötődése: járt már Budapesten és van egy magyar kollégája is. Mi a benyomása a magyar konyháról?

TM: Azonnal elvarázsolt a vendégszeretet és a kultúrák keveredése, amely tetten érhető a gasztronómiában is.

A magyar konyha az ízek olvasztótégelye, amely különösen megérintett: brazil származású vagyok, ez része a személyiségemnek, az örökségemnek.

A Food Traboule-ban egyfajta világkonyhát viszünk. Tamás évek óta velünk dolgozik és néha készít magyar ételeket a ránk jellemző stílusban. A versenyre is hasznos tanácsokkal látott el minket.

Mit gondolnak a kötelező alapanyagokról? A túró tipikus magyar tejtermék, nincs megfelelője Franciaországban.

NP: Más gasztronómiai kultúrákból, alapanyagokból mindig sokat lehet tanulni. Ez a nyitottság teszi lehetővé, hogy fejlődjek, még kreatívabbá váljak. Sokat kellett kóstolnom, megérteni ennek a terméknek a történetét, az előállítását, a konyhai felhasználását, hogy megfejtsem a titkait és beépítsem a saját konyhámba. Ez egy nagyon érdekes gyakorlat, segít kilépni a komfortzónámból.

TM: Egy szakács számára létfontosságú, hogy megőrizze a nyitottságát és a kíváncsiságát. A Bocuse d’Or egy nemzetközi verseny, amely ráirányítja a figyelmet egy-egy ország gasztronómiájára, lehetővé téve, hogy mások is megismerjék. 

A túró nagyon érdekes alapanyag, a fermentáció krémes állagot és enyhe savasságot eredményez, amely izgalmassá és harmonikussá teszi az ízeket.

Mit tartanak az európai döntő legnagyobb kihívásának?

NP: Ez az első nemzetközi megmérettetésem. Nagy felelősség a hazám színeiben versenyezni. A legjobbat szeretném kihozni magamból, elvégezni azt, amit elterveztem és örömömet lelni benne.

TM: A cél, hogy sikerüljön úgy végrehajtani a feladatot, hogy nem kerüljön homokszem a gépezetbe. A maximumot nyújtani, hogy később ne bánjunk semmit. Ez a legfontosabb!