Minden idők legnagyobb borhamisítási ügyét egy eltökélt francia borász, Laurent Ponsot leplezte le. Az általa összegyűjtött bizonyítékok vetettek véget a több millió dolláros nagyságrendű csalássorozatnak, és juttatták rács mögé a szélhámost. Ponsot azonban sokkal több botcsinálta nyomozónál. 

2008 tavaszán Laurent Ponsot kezébe került egy New York-i árverés katalógusa, amelyben több tétel szerepelt a birtokáról, köztük nem létező évjáratok is. Repülőre ült és hathatós fellépésével sikerült elérnie, hogy a gyanús palackok ne kerüljenek kalapács alá.

A borok láttán azonnal tudta, hogy hamisítványokról van szó. Az eladó – egy homályos pénzügyi hátterű indonéziai aranyifjú – a kaliforniai zártkörű borklubokban igazi gurunak számított. Legendás borfelismerő képességei és a legdrágább burgundi borok iránti vonzalma miatt ebben a közegben dr. Contiként emlegették a Rudy Kurniawan néven bemutatkozó fiatalembert. Ponsot jóhiszeműségében először úgy gondolta, hogy az eladó maga is áldozat, de egyre erősödött a gyanúja, hogy valójában a tettessel van dolga.

Rudy Kurniawan vagy Dr. Conti? – mindkettő. A borhamisító akcióban

A leleplezéshez atombiztos bizonyítékokra volt szüksége. Megmozgatta több földrészre kiterjedő kapcsolati hálóját, ha kellett, álruhában követte csalót, vagy éppenséggel barátságot színlelve igyekezett a bizalmába férkőzni. Tudomására jutott, hogy a szélhámos sommelier-k megvesztegetésével építette fel imidzsét. Fény derült arra is, hogy törzsvásárló borászati szakboltokban és papírkereskedésekben, ahol a hamisításhoz szükséges kellékeket szerezte be. Az ügy egy ponton mégis megakadt, Ponsot-nak ugyanis nem volt felesleges félmillió dollárja, hogy pert indítson a csaló ellen. Ezt a kiadást végül az egyik fő kárvallott, a milliárdos üzletember, Bill Koch vállalta magára.

Ekkor már az FBI is vizsgálódott Kurniawan hitelcsalásai miatt. A két ügy összekapcsolódott és a nyomozók Ponsot-t kérték fel, hogy működjön közre borszakértőként és adja át a birtokában lévő bizonyítékokat. Többéves sziszifuszi munkával állt össze egy olyan kikezdhetetlen akta, amely végül 2013-ban a gyanúsított letartóztatásához vezetett. Tízéves börtönbüntetést szabott ki rá az amerikai bíróság. Az ítélet kihirdetésekor Lau­rent Ponsot-nak az FBI tiszteletbeli ügynöki kinevezéssel köszönte meg a segítséget.

Ponsot szívós munkáját az FBI is elismerte

A tiszteletbeli FBI-ügynök

A történet után ismerkedjünk meg Laurent Ponsot-val, aki meglehetősen sokoldalú. Borász, író, feltaláló, nyolc nyelven beszélő, sikeres üzletember, a lovagkor eszményeit vallja, de közben nagyon is a mában él. Prosperáló borászdinasztiába született, mégis küzdenie kellett, hogy helye legyen a családi vállalkozásban. Szüleitől nem sok támogatást kapott, részben ezért tizenévesen elszökött otthonról, és hippinek állt. A szülői házat a későbbiekben is kerülte, az idegenforgalomban csinált karriert. Egy szokásosan kínos családi ebéd alkalmával tudomást szerzett arról, hogy apja vissza akarja utasítani egy kivételes parcella bérművelésének lehetőségét. Ez üzletileg annyira abszurd volt, hogy Laurent feladta addigi munkáját és családostul hazatért.

Idővel beletanult a szőlőművelésbe és a borkészítésbe, közben szakirányú diplomát szerzett a dijoni egyetemen. Intenzív ázsiai piacépítésbe kezdett, ami meghozta a várt üzleti eredményt és világszerte elismertté tette. A siker azonban nem enyhítette, hanem elmélyítette a családi ellentéteket. Laurent eladta üzletrészét a testvérének, és 2017 óta külön utakon jár, jelenleg haute couture borász-kereskedőházát irányítja. A hatvanas évei végén járó férfiban jócskán felfedezhető az egykori hippi, aki hol naiv és idealista világnézetével, hol a fősodortól igencsak eltérő véleményével hökkenti meg beszélgetőpartnereit. Laurent Ponsot-val ultramodern borászata szalonjában beszélgettünk.

Laurent Ponsot, a burgundi bordetektív

– Köztudott, hogy a burgundi borok kiválóak. De mitől olyan különlegesek?

– Egyrészt a rendkívüli diverzitás miatt, hiszen 1247 különböző eredetvédelmi megjelölés létezik egy viszonylag kicsi, 70 km hosszú és átlagosan 1 km széles területen, amely a francia bortermő területek mindössze 3 százalékát teszi ki, ráadásul egy-egy appellation (borhoz tartozó szőlőtermesztési hely) több termelő között oszlik meg. A csúcskategória, a 33 Grand Cru összesen egy százalékot képvisel. Ezek igazi ritkaságok. De Burgundia abban is különleges, hogy északi fekvése ellenére a nagy vörösborairól ismert. Pedig ezen a szélességi fokon inkább a fehér szőlő jellemző. Ez az egyedi mikroklíma is a misztérium része.

– Melyek azok a körülmények, amelyek lehetővé teszik ilyen kivételes borok születését?

– A Dijontól Santenay-ig húzódó déli-délkeleti fekvésű dombvidék a földmozgások során a zongora billentyűihez hasonló struktúrát vett fel. Ha eltávolítanánk a termőföldréteget, megtalálnánk ezt a merőleges szerkezetet, a billentyűk közti hasadékokkal, amelyek két appellationt elválasztanak egymástól, holott nincs szemmel látható különbség. Ugyanaz a fajta, művelés, termőföld. 6–10 méteres mélységben, ahonnan a szőlő gyökerei táplálkoznak, más-más kőzetet találunk, ezért különbözőek a borok.

Ponsot ultramodern borászata

– Meséljen a Ponsot-birtokról!

– Dédapám testvére, William Ponsot 1872-ben alapította a borászatot, amely már a 30-as évektől helyben palackozott, hogy az unokatestvérek által üzemeltetett olasz vasúti éttermeknek szállítson. Őt 1926-ban nagyapám, Hyppolite Ponsot követte, aki már-már túlzásba vitte a fürtritkítást, hogy a szőlő a lehető legjobb legyen. Exportált az Egyesült Államokba is, ezért találunk ott a mai napig régi palackokat. 1957-ben az apám, Jean-Marie Ponsot következett, de erről az időszakról nem szívesen beszélek. Lényeg, hogy amikor én 1981-ben csatlakoztam, a vállalat nem volt jó állapotban. Ekkor jött az utazás ötlete: elvinni jó messzire a borainkat, és egy kellemes vacsora keretében megkóstoltatni. Ennek a kereskedelmi és képviseleti munkának köszönhetően lett ennyire ismert a Domaine Ponsot.

– 2017-ben, amikor világszerte a legjobbak között jegyezték a Ponsot-t, ön mégis otthagyta a családi birtokot.

– Eladtam a részemet, és 63 évesen mindent a nulláról kezdtem újra. Ez egy teljesen új vállalkozás, egy ún. négoce haute couture, egy exkluzív borász-kereskedőház. Az összes alapanyagot vásároljuk, nem művelünk szőlőt. Burgundia a kereskedőházaknak köszönheti több évszázados hírnevét, a 80-as évek elejéig gyakorlatilag csak ők értékesítették a borokat, nem a birtokok. 1945 előtt 3500-ból mindössze tíz olyan családi birtok volt, amely maga palackozott, köztük a miénk. Edukálni kell a fogyasztót: attól, hogy egy bor a birtokról jön, még nem biztos, hogy jobb, mint a kereskedőházé. 

– Ehhez azt is meg kell érteni, hogy a kereskedőház maga készíti a bort, nem csak adja és veszi.

– Így van. A borász-kereskedőház megveszi az alapanyagot, majd maga végzi el a borkészítés minden lépését. Van egy másik cégem, amely tulajdonol, bérel és művel szőlőket, a felvásárlásaink negyede származik innen. De a Laurent Ponsot-ban nincs szőlőterület. Szándékosan választottam el a két tevékenységet egymástól. 12 Grand Crunk van, és a ház minden appellationját több, akár 10-15 különböző parcelláról származó szőlőből házasítom, ezt csak egy kereskedőház teheti meg.

Laurent Ponsotnak nem derogál a szőlőben dolgozni

– Mikor kezdődött az őrület a burgundi borok körül, hogy egyes palackok több tízezer dolláros áron kelnek el árveréseken?

– Az őrület nagyrészt a médiafigyelemnek tudható be. Minden bortermő területen akad egy-egy ritkaság, de Burgundiában szinte csak az van. A spekuláció, az ­árverések felelősek a magas árakért. Pedig a bor azért készül, hogy megigyák. Egy 40 ezer dolláros bort senki nem fog meginni. A nagyapámtól maradt rám néhány ilyen palack, de amikor felhozok egyet, nem érdekel, hogy mennyiért lehetne eladni. Felidézi a nagyapámat, érzelem, öröm van benne, amely többet ér a pénznél.

– Hogyan lehet garantálni, hogy a valódi borértők is hozzájussanak ezekhez a borokhoz?

– Sehogy. És ezt nagyon elkeserítőnek tartom. Ma olyanok vásárolják a boraimat, akikkel nem feltétlenül innám meg szívesen. De az új vállalkozásomba minden vagyonomat beletettem, nem válogathatok.

– Könyvet írt a hamisító utáni haj­száról. Kurniawan nemrég szabadult, önnek sikerült túllépnie a dolgon?

– Továbbra is a látókörömben van, de nem futok már utána. Újra őrült dolgokat művel, mint a világ legnagyobb borhamisítója Szinga­púrban 5000 dolláros vacsorákat szervez, ahol eredeti Grand Cruket és a hamisítványaikat szolgálja fel, hogy a vendégek eldöntsék, melyik a jobb. De ez megint szemfényvesztés, valójában két igazi palackból tölt, ugyanaz a bor van mindkettőben, nem csoda, hogy hasonlítanak. A naiv résztvevők pedig nem győzik dicsérni a tökéletes „hamisítványokat”.

Ponsot a saját nyomozati munkáját tartja a kezében

– Van elképzelése a valós kárról, amit okozott?

– Mintegy 20 ezer palackra teszem a hamisítványai számát, ezek nagy része most is magángyűjtőknél rejtőzik. Néhányat megittak, néhányat megsemmisítettek, de a többség pincékben van. Néha bekerülnek árverési katalógusokba anélkül, hogy bárki gyanakodna.

– Más hamisítók is inspirálódhattak a tevékenységéből?

– Egy-egy hamis palack előfordulhat, de a tízéves börtönbüntetés azért elvette a kedvet.

– Ebben a kalandban a szerencse többször ön mellé szegődött.

– Nemegyszer fel akartam adni, amikor teljesen váratlanul újabb információhoz jutottam. Négy napja kerestem a nyomát Jakartában, amikor az egyik egyetemen találtam egy ügyintézőt, aki emlékezett rá. Los Angelesben álruhában követtem, így bukkantam rá egy egyszerű papírboltra, ahol a hamis címkékhez használt speciális papírt szerezte be.

Ponsot és fia

– A könyvében Don Quijotéhoz hasonlítja önmagát.

– A nyomozás során gyakran éreztem úgy, hogy szélmalomharcot vívok. Nemes szándék vezérelt: nem hagyhattam, hogy gúnyt űzzenek a borból. A lovaggal ellentétben végül anyagilag nem veszítettem, sőt nyertem az ügyön, elképesztő reklámértéke volt.

– A hamisítások kivédéséhez a technikát hívta segítségül.

– A pincénkből kikerülő Grand Cruk és Premier Cruk eredete szavatolt, de legalább ennyire fontos, hogy a minősége is, mindössze egy okostelefonra van szükség az ellenőrzéshez. A kapszulában egy roncsolásmentesen eltávolíthatatlan chip található, amely az eredetiséget garantálja. A láda oldalán lévő termoszenzor a hőmérsékletet rögzíti 3 óránként, a telefonnal leolvasható diagram pedig megmutatja, ha a szállítás során hősokk érte a terméket.

Kütyüs ellenőrzéssel akadnak fent a hamis tételek

– Az új projektjét úgy említi, mint az évezredes történelem és a 21. századi technológia elegye.

– A borkészítés számomra azt jelenti, hogy a legnagyobb tisztelettel viszonyuljunk ahhoz, amit a természet ad. Minimálisan avatkozzunk be a folyamatokba, hogy a palackba egy autentikus, természetes bor kerüljön. De ehhez miért kellene középkori módszereket használnunk, amelyekben sok a hibalehetőség? Ma megvannak az eszközeink, hogy kiküszöböljük a hibákat. Ha nincsenek meg, feltaláljuk őket. Én magam terveztem a tartályainkat, úgy vannak kialakítva, hogy minél kevésbé kelljen bolygatni a bort. Az ártalmatlan, de az arra érzékenyeknél fejfájást kiváltó kén helyett nitrogént használunk, amely egy semleges gáz, és mivel a levegőnél nehezebb, védőréteget képez a bor felszínén. Újfajta szintetikus dugóval dolgozunk, amely rendelkezik a parafa összes előnyös tulajdonságával, a hibái nélkül.

– Engedélyezi a termelőinek a vegyszerek használatát?

– A kémia mára rengeteget fejlődött, csak be kell tartani a dózisokat és a hatóidőket. Használunk a biogazdálkodásban engedélyezett szereket, de semmiképp nem akarok biominősítést szerezni. Végső soron ezek is kemikáliák és ugyanazok árulják, akik korábban vegyszereket adtak el nekünk. 

– Mit tart a következő évek legnagyobb kihívásának?

– Csökkenteni kell a termőterületek árát. Gazdag emberek presztízsből vásárolnak birtokokat, és a valódi kötődéssel rendelkező emberek számára már nem elérhető a földtulajdon, a borászok pedig egyszerű alkalmazottá válnak. Én mindenemet beleforgattam a vállalkozásomba, nincs befektetőm, de nem tudom, meddig fogok tudni ellenállni. Vissza kell adni az irányítást a borászoknak, kereskedőházaknak. Ha visszavonulnék, kényelmesen megélnék a szőlőterületeim eladásából, amelyek ma sokszorosát érik a vételárnak.

– Bevallom, arra számítottam, hogy a klímaváltozást említi majd fő kihívásként.

– A klímaváltozás jó dolog. Mióta a Föld melegszik, nem tudunk rossz bort készíteni. Magasabb a cukor­fok, de a színre, a tanninra, az aromákra is jó hatással van. Mióta a világunk létezik, vannak ilyen hosszabb-rövidebb ciklusok. Persze az emberi tevékenység felgyorsíthatja ezeknek az egymásutániságát. Figyelni kell a természetet, tudja, mi a dolga. Nagyon optimista vagyok mindezzel kapcsolatban, itt Burgundiában ritkán volt ennyi nagy évjárat egymás után, mint mostanában. A nagyapám az egyik első borász volt, aki laborelemzéseket készíttetett. Megvan az összes feljegyzése, a 30-as, 40-es években az összes bor 14-15% feletti alkoholt tartalmazott. Forró nyarak voltak, júliusi 40 fokokkal. Mondtak akkor olyat, hogy globális felmelegedés? Nem! Ez volt a normális. Burgundiában van egy mikroklíma, azért van szőlő, mert meleg a nyár. Ez a ciklus tér vissza. Az itteni szőlőfajták jól vannak, alkalmazkodnak akár a hideghez, akár a meleghez, legyen az az aligoté, a chardonnay, a pinot noir vagy a gamay. Kétezer éve ellenállnak mindennek. Meg vagyok róla győződve, hogy nem fogunk itt syrah-t vagy grenache-t látni!