Épp odaléptem a tűzhelyhez, kezemben egy csokor medvehagymával (most szedtem az udvaron), amikor életem párja megjegyezte, hogy néhány éve Székesfehérvárott egy bokszedző belehalt a rántottába, mert medvehagyma helyett gyöngyvirágot evett.

Kiesett a kezemből a serpenyő. Évek óta kacérkodom a halállal, és még csak észre sem vettem. Mi lesz most a tavaszi méregtelenítéssel? Hiszen mást se hallok, mint hogy a vadfokhagyma gyógyszer és varázsszer, csökkenti a vérnyomást, a koleszterinszintet, baktériumölő és bélfertőtlenítő. A fáradtság már attól elröppen, ha sétálok egyet Orfű környékén a fokhagymaszagú völgyben, vagy medvehagymaszőnyegen hempergek.

Ennek most annyi.

Mostantól, ha medvehagymás körözöttet kenek a kenyérre, medvehagymás pogácsába harapok vagy hagymalevest rendelek, a halál leheletét érzem a hátam megett. Kiben bízhatnék? Higgyem el, hogy a kofa, aki kígyó- vagy sási hagymát, esetleg fűszerolajban eltett medvehagymás pestót árul a piacon (vagy a buszmegállóban), előtte bevizsgáltatta hagymáját a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatalban?

Nyilván nem.

Egyetlen biztos megoldás kínálkozik tehát: szerződtetni kell egy medvét, hiszen az álmában is megérzi az igazi medvehagyma illatát, ez ébreszti fel téli álmából, csalogatja ki a barlangból, tehát nem tévedhet.

Az persze kérdés, hogyan lehet tőle a hagymát elkunyorálni? Talán elcseréli egy bödön mézre. Vagy megtartja mindkettőt, és akkor újra ránk tör a tavaszi fáradtság, amely mostanában ősszel is, nyáron is elővesz bennünket. Erre pedig a legjobb gyógyír – ahogy mindenütt szajkózzák – a medvehagymakúra.

Lényegtelen, hogy az amerikai Stanford Egyetem tudósai többször kimutatták, hogy a kúra semmilyen hatással nincs a koleszterinszintünkre. Nem számít. Mi csak tartsuk magunkat a napi adaghoz. Az orvosok véleményének nincs jelentősége. Mire ráébredünk, hogy mégis van, akkorra úgyis késő. Testünk addigra átitatódott a kéntartalmú allicinnel és a vámpírok sikoltozva menekülnek előlünk. Igaz, családunk tagjai is.

Kár, mert mint Horváth Boldizsártól megtudhatjuk (26. oldal), idén a medvehagyma már februárban megjelent (lásd felmelegedés), s gyorsan követték más primőrök is. A farm-to-table koncepció lényege, hogy az alapanyag a lehető leggyorsabban kerüljön a termelőtől a felhasználó asztalára.

Fotó: Fortepan/Szalay Zoltán

Legfrissebb számunk igazi gasztromagazin! Exkluzív krimiinterjút közlünk Laurent Ponsot-val, a híres borásszal és burgundi bordetektívvel, felköszöntjük a 90 éves Bodrogi Gyulát, az örök kamaszt, meglátogatjuk Szalajka-völgyi pisztrángfarmján régi barátunkat, Sáfrány Lászlót, majd espadát és csigabigát kóstolni kalauzoljuk az olvasót Madeira szigetére. Gasztroséták című sorozatunkban ezúttal a Dohány utca kerül terítékre a zsinagógától egészen a New York kávéházig.

Fotó: Bielik István

Étlapunk is változatos. Szabi, a pék kiflit süt, Dragomán György tojást fest, Schäffer Erzsi fokhagymás-szaftos húst készít, megízlelhetjük a Reblochon sajtot, és bemutatjuk a libanoni konyhát, szóba kerül a jó sódar titka is, megünnepeljük a Macok étterem tizedik évfordulóját. Lesznek nemcsak vendégváró tavaszi sütemények, de tojást helyettesítő vega ételek is. És akkor még nem is szóltam kedvencemről, a reformkori büféről, a Laczikonyháról. Felsorolni is képtelenség. Elolvasni is. Hát még megfőzni!

Fotó: Körmendi Imre (Byblos Étterem)

A lapot március 27-től keresse az újságárusoknál vagy fizesse elő ide kattintva!